Nem döntött a képviselő-testület a Szentendrei Turul Szoborért Alapítvány kezdeményezésében megvalósuló Turul-szobor elhelyezéséről. A határozati javaslat alapján a képviselők felkérték a polgármestert, hogy folytasson további egyeztetéseket az alapítvánnyal és a Szobor Bizottsággal a szobor helyszínéről, és az egyeztetések eredményéről a májusi testületi ülésre készítsen előterjesztést. A testület nem járult hozzá a Turul-szobor jelenlegi helyszíneken történő elhelyezéséhez. A szobor megvalósítása érdekében a képviselő-testület 1 millió Ft-ot a szobor körüli terület tereprendezésére fordítana.

VÉLEMÉNYEK:

Dumtsa és a Turul

Néha elgondolkozom, mi történne, ha egy magyar város utcáinak névadói egyszer csak a róluk elnevezett közterületen megelevenednének: mit szólnának egymáshoz? Mit mondana Kossuth Széchenyinek vagy József Attila Vörösmartynak? Még furcsább kérdés, hogy mit szólnának az adott városban – legyen ez a település például Szentendre – a haláluk óta eltelt időben felállított szobrokhoz, emlékművekhez? Legyünk konkrétak: mit mondana a föltámadott Ady Endre, ha megpillantana itt egy turulszobrot? Dühbe gurulna vagy egyszerűen legyintene, mivel errefelé nem változott semmi?

A turul még nem áll, Ady (talán) még nem forog a sírjában, de a jelekből ítélve úgy tűnik, Szentendre nem áll különösebben ellen a városba bevezető út mentén felállítandó, a Budapestről busszal vagy autóval érkező turistákat, átutazókat, dolgozókat, lakókat majd óhatatlanul is fogadó turulszobornak. Mindenki hallgat, az ellenzők hangja nem hallatszik, pedig lenne még néhány, nem is annyira egyszerűen megválaszolható kérdés. Az első, amely még az utcanevekkel is összefügg: vajon melyik az a hagyomány, amelyhez Szentendre ezzel a szoborral kötődni kíván? Azt fejezné ki a turul, amit az itt élők sok generáció óta mindig elsőként emeltek ki a múltból, hogy ezen a helyen valaha szerbek, németek, szlovákok, görögök, dalmátok és magyarok békésen megfértek egymás mellett? Vagy inkább egy szimbolikus térfoglaló elemként létezne a köztérben, amellyel itt és most a magyarság cövekeli le magát? Az Attila kardja, a közelében a Nagy-Magyarország-kép, vagy az Árpád-kopjafa mellett még egy jel, amely azt üzeni, hogy itt magyarok laknak, akiknek ma fontos, hogy mindannyian „turulba születtünk”? Vajon Szentendre régi polgármesterei közül ki engedte volna egy ilyen jel felállítását? „Főutcánk”, Dumtsa Jenő mit mondott volna erre a szándékra?

Az ilyen kérdések és gondolatjátékok talán azért nem teljesen haszontalanok, mert megmutatják, nem mindegy, hogy mikor, hol és milyen célból állítjuk fel szobrainkat. Mást jelentett volna egy turul felállítása 1900 körül, mást a rendszerváltás idején és megint mást most, amikor már több mint egy évszázadnyi, illetve a századra rakódva még egy évtizednyi jelentésréteg telepedett rá a magyarok mitikus madarára: többek között militáns és szélsőséges eszmék, a nacionalizmus és a csakazértis-magyarság gondolata. Megosztó eszmék és gondolatok, amelyek sem a turul eredeti jelentésével, sem a városlakók történelmileg beágyazott identitásával nincsenek átfedésben. Ugyanakkor keresztül sem lehet nézni rajtuk, mert a történelem kegyetlenül odatapasztotta őket a bronzhoz vagy a márványhoz. Régebben úgy hittem, igaza van Robert Musilnak, aki azt írta, hogy az emlékművek egy pillanat alatt bevonódnak a figyelem elleni impregnáló anyaggal, s így a járókelők számára felállításuk után szinte azonnal láthatatlanná válnak. Most már azt gondolom, hogy a megosztó eszmék rétegei ezen a nevezetes impregnáló anyagon is átütnek, és nem hagyják, hogy szó nélkül elmenjünk mellettük.

Mélyi József művészettörténész

A SZAMP állásfoglalása:

SZAMP állásfoglalás_Turul szobor helyéről

Szentendre Város Szobor Bizottsága:

A Szentendrén köztéren felállításra tervezett Turul-szobor – alkotó: Páljános Ervin szobrászművész – helyének kijelölésével kapcsolatban Szentendre Város Szoborbizottsága a város teljes szobor- és emlékmű-állományát vizsgáló dokumentáció alapján megalkotható koncepció szellemében két helyszínt javasol:

Elsőként a Kálvária téren formálódó, már több emlékműnek otthont adó emlékparkot javasolja, amelynek természeti közege az emlékezés, az ünneplés méltó, zavartalan kereteit és környezetét teremtheti meg.

Második lehetőségként a bizottság álláspontja szerint – ugyancsak a természeti környezet által teremtett kedvező adottságok miatt – a Kálvária út végénél, a Kő-hegyre vezető turistaút melletti terület jelölhető meg.

(Az eredeti helyszín-terv, a Rendőrséggel szemben elterülő park környezeti adottságai kizárnak bármilyen emlékmű-elhelyezési lehetőséget, valamint szakmailag elfogadhatatlan és megindokolhatatlan egy meglévő szobor egészen más célzatú köztéri objektumra való lecserélése.)

A Bizottság nevében:

Vincze Ottó

A Szobor Bizottság tagjai:

Wehner Tibor elnök: író, Munkácsy-díjas művészettörténész, a MOME tanára. Kutatási területe a XX. századi és jelenkori szobrászat.

Farkas Ádám tag: Munkácsy díjas, Érdemes művész, az MKE professor emeritusa, volt rektora, a MMA Oktatási és Tudományos Bizottságának elnöke, a Kossuth-téri Szobor Bizottság tagja

Fodor Pál tag: az MTA doktora, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója

Vincze Ottó tag: Munkácsy–díjas képzőművész, a Vajda Lajos Stúdió elnöke