Utoljára három hete beszéltem vele. Most már talán profánul hangzik, de éppen egy benzinkútnál tankolt. Ez is jelzi, bár nagy harcban állt a gyilkos kórral, az utolsó pillanatig nem adta meg magát. Orvosként tisztában volt azzal, hogy mi vár rá, de ő mégis a küzdést választotta. Ez jellemezte őt egész életében. Soha nem volt megalkuvó, nem szerette a görbe utakat. 1938. március 12-én született Kiskunhalason. Idén töltötte be a 75. életévét. Kiskőrösről érkezett, feleségével együtt Szentendrére. Alföldi gyökereit azonban élete végéig megőrizte, még beszédében is az ottani tájnyelvet használta. Szentendrét azonban, ahol családi orvosként tevékenykedett 1973 óta, a szívébe zárta. S ezt a ragaszkodást érezhette városa részéről is. Tudatos gyógyító volt, a betegség felismerésében is rendkívüli biztonsággal járt el. Mint ahogy tudatosan készült a nyugdíjra is, utódát példaértékű lelkiismeretességgel választotta ki. Nyolc éven át, önkormányzati képviselőként is szolgálta a közt.

Családunk orvosa volt, így osztozhattunk örömében, amikor is 2011. augusztus 20-án szeretett városa, Szentendre Pro Urbe kitüntető címmel ismerte el tevékenységét. Akkor már beteg volt, de a színpadon állva, abban a néhány percben, s az azt követő baráti beszélgetésen is láttam rajta, boldogsága felhőtlen volt. 2012-ben Szegeden, szeretett Alma Materében, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen Aranydiplomát kapott. Nagyon készült arra a találkozóra, később boldogan mesélte találkozását az egykori egyetemi társakkal. Csak kevesen voltunk már, mondta kissé elkomorulva.

Halálára is tudatosan készült, maga körül mindent elrendezve tért meg Urához, 2013. május 4-én.

Búcsúztatása Szentendrén, a Péter-Pál templomban lesz május 11-én.

Lakatos Pál