2015. április 29., 07:31
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 9 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

A Völgyzugoly könyvesbolt Dömdödöm Versíró Versenyt hirdetett, melynek 2015. április 24-én, a Kis Könyves Éj programsorozaton belül volt a díjátadója. 49 vers érkezett 36 költőpalántától. Volt aki egész verseskötetet küldött. A zsűrizésben három magyartanár vett részt: Farkas Arnold Levente, Mákó Miklósné és Hajdú Noémi, illetve egy 6. osztályos irodalomkedvelő nagylány a Templomdombi Iskolából. A verseket a zsűri tagjai név nélkül kapták meg és így pontozták. Az első osztályosok verseit külön értékelték a korosztályi különbségek miatt.

A helyezettek:
Első osztályos kategóriában:    
I. helyezés: Rédei Rózsa Lola (Izbégi Ált. Isk.)
II. helyezés: Dálnoki Lujza Róza (Templomdombi Ált. Isk.)
III. helyezés: Hoyt Brigitta Isa (Barcsay Jenő Ált. Isk.)

Alsó osztályos kategória:
I.helyezés: Debreczi Lilla (Izbégi Ált. Isk.)
II. helyezés: Dietz Annamária (Izbégi Ált. Isk.)
III. helyezés: Ábel Nikolett Viktória (Izbégi Ált. Isk.)

Felső osztályos kategória:
I. helyezés: Halász Gábor (Izbégi Ált. Isk.)
II. helyezés: Tőzsér Anna (Izbégi Ált. Isk.)
III. helyezés: Buda Vivien (Izbégi Ált. Isk.)

 

A díjazott versek:

 

1. osztályos versek:

 

Rédei Rózsa Lola: Anyukám egy remekmű

 

Kis fogai szikráznak,

Ajka mint a párna.

Puszija puha, finom

A földön nincsen párja.

 

Szeme szikrázik,

Szempillája akár fű,

Színe kék, mint a hullámos tenger,

Egyszerűen gyönyörű.

 

Orra pisze,

Füle apró kagyló,

Haja vízesés,

Mely örömtől ragyogó.

 

Lábai, mint két pálcika,

Kezei is még két pálcika.

Lábujjai apró kukacok,

Izegnek-mozognak a huncutok.

 

Törzse, mint egy kecses ág,

Mellei a dombocskák. Parfüm nélkül illatos,

Magában gyönyörű,

 

Mert anyukám egy remekmű.

 

 

 

Dálnoki Lujza Róza: Illatozik a tavasz

 

Megjött a tavasz,

A virágok nyílnak.

Az erdei törpék

Ibolyát szagolnak.

 

A kertbe sietnek,

Epret ültetnek.

Júniusban abból

Lekvárt főznek.

 

Ősszel fehér kenyérre csurgatják,

Jóízűen elfalatozzák.

Télen álmukat szépen alusszák,

Jövőre már málna a kívánság.

 

 

Hoyt Brigitta Isa: Szössztenetek

 

Ha nagy leszek

Okos dolgokat fogok tanulni

De most, szívemtől tanulom

az okosságot

 

 

Mi szívünkből jön

A mi szívünkbe Isten

És mi szívünkbe hajolunk

Úgy beszélgetünk Istennel

 

 

Virágszép-világ

Milyen szép a világ

Angyal-világ

 

Alsó osztályosok versei:

 

Debreczi Lilla: Volt egyszer egy…

 

Volt egyszer egy tó,

ivott belőle egy ló.

Velencei volt a tó,

és lipicai a ló.

 

Volt egyszer egy szamár,

megugatta egy agár.

Szürke volt a szamár,

és magyar az agár.

 

Futott, loholt a szürke szamár,

mert kergette a magyar agár.

Találkoztak a lipicai lóval,

és belecsúsztak a Velencei-tóba.

 

 

 

Dietz Annamária: Ha minden máshogy volna

 

Ha minden máshogy volna;

A papír írna a ceruzára.

A tudás a fejünkbe szállna;

S nem kéne mennünk iskolába.

 

Az olyan jó lenne!

Mindenki csak engem figyelne.

Én lennék a legszorgalmasabb lány;

S telefonom is lenne talán.

 

De ez mind csak álmodozás;

A gondolatok közti kalandozás.

De azért jó volna;

Ha minden máshogy volna.

 

 

 

Ábel Nikolett Viktória: Az én paripám

 

Van egy lovam fürge, pajkos,

Erős s nagyon okos.

Két nagy szeme sötét, mint az éj,

Fehér szőre olyan mint, a mész.

 

Adok neki szénát, almát szereti.

Csak én ülöm meg egyedül,

És arra is reagál ha gazdi fütyül.

 

Azt jelzi a nyerítéssel,

Nincs jóban a kerítéssel.

Ki ballag a mezőre,

A szép tavaszi legelőre.

 

Sebesen vágtat, mint a szél,

Az én lovam egy telivér.

Este mikor hazatér,

A tenyeremből zabot kér.

 

Felső osztályosok versei:

 

Halász Gábor: Az álom

 

Álmodtam valami szépet

Vörös, fehér, tarka képet

Ahol elhullt ezernyi lélek,

Ahol ma más nyelven beszélnek

Ezt a helyet elfeledni bizony vétek!

 

Láttam fénylő vöröset, véreset

Láttam sok elhulló életet

Hallottam, ahogy ezt mondják:

– míg harcolnak, erősen kiáltják –

Életünket, ha kell, feláldoznánk!

 

Láttam asszonyok tiszta, fehér lelkét

Magyar nők siralmas estéjét

Várták párjukat szerelemtől teljesen

Mint hóvirág a tavaszt, hűségesen.

Csak vártak, vártak szerelmesen.

 

Láttam szép zöldet is, a Reményt,

Igazi ősi, magyar erényt.

Láttam igazi magyar embereket,

Kiknek hamvaiból zöld fű sarjadt

És megannyi szeretet.

 

Ez itt az ősi magyar szent föld

Folyó, kéklő hegy és völgy

Ma már csak álmomban látom.

Nem lehet más, mint

A magyar ÁLOM.

 

Kárpátok ölében kis ország

De kis országban örök bátorság!

Áldott legyen e kincs,

Mert ilyen bárhol, máshol

A világon nincs!

 

 

 

Tőzsér Anna: Nyitott Szemmel Alvás

 

Tikk-takk,

Tikk-takk,

Olyan nagyon lassan telik az idő…

Vajon kihajtott a fán a makk?

 

Ősz volt mikor bejöttem,

Tán azóta esett a hó?

Elolvadt a fehér takaró, új levelek nyíltak-e?

De hát ez a sok nyafogás semmire sem jó!

 

Hát elátkozták az órát?

Mert a perc mutató vagy ezer éve egy helyben áll…

Ki adja tovább a végrendeletem?

Mert rám a hálál vár.

 

Mit tettem, hogy ezt érdemeljem?

Én, aki csak egy szerencsétlen kölyök?

Tudomásul vegyem… hogy

ÉLETEM VÉGÉIG IRODALOM ÓRÁN ÜLÖK?

 

 

 

Buda Vivien: Az én szurikátám

 

Volt egyszer egy szurikátám

Úgy hívták, hogy Szuri Ádám,

De nekem csak Ádi

Mindennap elmentünk sétálni.

 

Ádi aranyos volt és édi

Jó volt vele együtt élni

Sokat játszottunk mindig vele

Lefekvéskor esti mese

 

Ádi okos szurikáta volt

Fejében rossz gondolat sose volt

Nem akart elszökni

Bár ezt kér volt mondani.