Carlo Pedersolival, alias Bud Spencerrel, a Piedone-filmek nemrég elhunyt színészlegendájával az utolsó magyar interjút Kellár F. János Immánuel, a szentendrei Csevej estek házigazdája készítette 2016. március 12-én.
Kedves Carlo!
Köszönöm szépen a magam és a Csevej közönsége nevében is, hogy vállalta a rövid beszélgetést, igazán megtisztel vele. Azt hiszem, szerencsés ember vagyok, hiszen gyerekkoromban álmodni sem mertem volna, hogy valaha is beszélni fogok és interjút készíthetek majd a nagy Buddal. Remélem, hamarosan a meghívásával is élhetek, és Rómában megihatunk egy finom kávét, én pedig meghívhatom egy pisztácia fagylaltra, feltéve, ha pont nem fogyott ki…
- Hosszú ideig dolgoztam azon, hogy ez a beszélgetés megvalósulhasson, sokan írnak Önnek? Szokott válaszolni?
Mit gondol, hány levelet és megkeresést kapok minden egyes nap? Sokat!
- Úgy gondolom, nemcsak gazdag életműve fantasztikus, hanem egy teljesen egyedi és utánozhatatlan stílust teremtett. Nincs filmjeiben tényleges durva erőszak, holott végigpofozza az elesettekért és az igazságért a fél világot. S mindemellett nevettet, szórakoztat. Tudatos választás volt ez? Milyennek ítéli meg a színészi pályáját?
Az én karrierem egy baleset volt. Egyszer, amikor egy hatalmas palira volt szükségük, felhívtak engem és azt kérdezték, hogy tudok-e lovagolni. Mondom, nem. Legalább angolul tudok? Mondom nem. De legalább szakállam van? Mondom, nincs, sőt, soha nem is volt, és minden nap simára borotválom az arcom. Hát valahogy így kezdődött…
A siker persze abból is adódott, hogy Bud Spencer mindig azokkal harcolt, akik igazságtalanul voltak hatalmon, s akik sanyargatták a kisembereket. A másik, ami fontos, hogy hiába csattantak százával a pofonok, vér sosem volt a filmjeinkben. Soha. Ha vér folyt volna, akkor vélhetően Bud Spencer is egy csapásra gonosszá válik.
Visszatérve, én sosem terveztem azt, hogy színész legyek, sőt én nem is érzem magam színésznek. Én csak egy egyedi karakter vagyok, de ez nekem sikert hozott, rengeteg rajongót…
- Ön komoly sportember volt, s emellett fiatal kora óta dalokat ír és zenét szerez. A vízipóló, a mozivászon, a dalok és a zene világa, mi volt a legmeghatározóbb? Vagy soha sem kellett egyik kárára sem dönteni?
A legfontosabb az életemben a családom! Az összes többi dolog nem olyan fontos. Lehetsz sikeres sportolóként vagy színészként, de amikor befejezed, a családod az, akik ott vannak még mindig veled.
- Sok legenda keringett Önről és Terence Hillről, a barátságukról. Tizennyolc filmet forgattak le együtt és a mai napig tartják a kapcsolatot, nagyon jóban vannak. Szoktak régi közös filmet is megnézni együtt? Van egyáltalán kedvence?
Természetesen tarjuk a kapcsolatot! A születésnapi partimon is itt volt. De múlt héten is meglátogatott engem a feleségem spagettije miatt. Imádja! Néha megnézünk közösen egy-egy filmet, de Terence nagyon elfoglalt, így nincs ideje hosszasan régi filmeket nézni. Inkább élvezzük az együtt eltöltött időt. Hogy melyik az én kedvencem? Természetesen szeretem Piedone karakterét, de tulajdonképpen az összes filmet szeretem.
- Mi a kedvenc étele? Gondolom, szereti a hagymás babot…
Nem, a kedvencem a feleségem, a Maria-féle Spagetti al sugo. A babevés ötlete E. B. Clucher (Az ördög jobb és bal keze 1-2, Az angyalok is esznek babot, Bűnvadászok, Nyomás utána!, Nincs kettő négy nélkül, Fél lábbal a paradicsomban filmek rendezője – a szerk.) nevéhez kötődik, a közönség pedig védjeggyé formálta. Én babot főleg csak a filmjeimben ettem, ám olykor ez meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult, mert ha valami hiba történt, az egészet újra kellett forgatni, és újabb tál bab következett. Egy alkalommal vagy 20 tányérnyit kellett megennem…
- Hogy telnek a hétköznapjai? Hol él, s van-e a közeljövőben olyan terve, amit feltétlen meg kíván valósítani?
Úgy telnek, mint mindenki másnak, én csupán élvezem a családommal töltött időt. Rómában élek, és sohasem terveztem konkrétan előre…
- Van valami különleges életfilozófiája? Mit gondol az életről és a halálról?
Futtertonne! Ez az én filozófiám évek óta. Ez valami olyasmit jelent, hogy bármi történik is veled, ne aggódj!
- Talán Magyarországon a legnépszerűbb a mai napig. Ez a rajongás generációkat ölel fel, az Ön filmzenéit játszó együttessel buliznak közösen mindenféle korosztályból. Mit üzenne a Csevej kulturális-művészeti- karitatív est közönségének, a szentendreieknek, a magyaroknak?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan sok rajongóm van Magyarországon és Szentendrén. Köszönöm kedvességüket, igazán nagyra értékelem, és üdvözlöm a Csevej közönségét! Legalább huszonötször jártam a Margitszigeten, az emlékeim kellemesek, de sajnos magyarul csak egy szót tudok: pont azt, hogy köszönöm.
- Ha választania kellene, mely filmben alakított karaktere bőrében tudna élni?
Ez egy érdekes elméleti kérdés, amiről inkább csak személyesen beszélgetnék. A lényeg, hogy boldog és elégedett vagyok azzal az élettel, ami adatott!
Kedves Carlo!
Azt mondta a legutóbbi beszélgetés alkalmával, hogy ilyen idősen már nem tud megfelelni azon producereknek, akik folyton akciójelenetet és egy kis verekedést várnának Öntől. Ugyanakkor én biztos vagyok benne, hogy a pofonjai nem koptak meg, hogy Carlo Pedersolin, a nagy Bud-on nem fog az idő, sőt még máig hiszek abban, hogy sirályul is tud! Nagyon sok örömteli pillanatot kívánok a jövőre nézve, remélem, hamarosan személyesen is találkozunk, köszönöm szépen a beszélgetést!
Köszönöm szépen! Ne feledjék a honlapomat, ami magyarul is elérhető!
Szeretettel: Bud Spencer
Bő egy hónap múlva személyesen beszélgethettem volna Carlo-val, mivel feleségemmel együtt római otthonába invitált. Már a repülőjegyeket foglaltuk…
Sajnos ez nem valósulhat már meg, a pisztácia végleg kifogyott…
De nem felejtünk, s ahogy a család írta, Ő már röpül a következő útjára.
Ciao Bud! Jó utat! (Kellár F. János Immánuel – Csevej, 2016. június)
