Méltósággal viselt hosszan tartó betegség után, 73 éves korában elhunyt Göllner Judit, aki több évtizeden át meghatározó szerepet játszott Szentendre közművelődési és közösségi életének alakításában. Munkáját a város Pro Urbe Díjjal ismerte el.
Életpályája jelentős részét Szentendréért, Szentendrén töltötte. A városban a Pest Megyei Könyvtárban kezdte munkáját, majd a Dunaparti Művelődési Ház munkatársaként folytatta, ahol fáradhatatlan szervezőmunkájával új szakköröket, a néptánc együttest és a balettiskolát is létrehozta.
Kiemelkedő érdeme, hogy a folklór és a néprajz iránti elkötelezettségéből született meg a Szentendre Táncegyüttes, amelynek 25 éven át művészeti titkára volt. A közösség tagjai így búcsúztak tőle: „Az általad megálmodott Szentendre Táncegyüttes szíve-lelke voltál, gondját viselted ennek a közösségnek, fáradhatatlanul, hosszú évtizedeken keresztül. Hittél bennünk, biztattál minket, nélküled biztos nem ment volna.”
Kapcsolatteremtő és közösségépítő személyisége a Dunaparti Művelődési Ház szellemiségét is hosszú időre meghatározta. Munkája nem a látványosságról, hanem a kitartó háttérmunkáról, a közösségek gondozásáról és a feltételek megteremtéséről szólt.
Évtizedeken át szorgalmas, többnyire láthatatlan, de annál nélkülözhetetlenebb munkával épített hálózatokat, közösségeket. Hivatását teljes szívvel szerette és szolgálta. Szakmai munkáját a közművelődésben dolgozó szakembereknek odaítélt állami Wlassics Gyula-díjjal is elismerték. 2008-ban megkapta Szentendre város Pro Urbe Díját, majd 2022-ben alapítóként ő vehette át a Szentendre Táncegyütesnek odaítélt Pro Urbe Díjat.
Az iskolán kívüli művelődésben végzett elméleti és gyakorlati tevékenységével, új módszerek kidolgozásával és elterjesztésével jelentős mértékben hozzájárult a korszerű közművelődéshez és a művészi ízlés fejlesztéséhez.
Egy korábbi interjúban így vallott hivatásáról: „A közművelődési munka amúgy egyáltalán nem látványos, leszámítva a rendezvényeket… Bevallom, engem jobban vonz a szervezés, a segítségadás, a feltételek megteremtése… az értékek, amelyekben hiszek, mint a kitartás, a kisközösségek alapvető fontossága, a törődés, a kapcsolatrendszer belső útjai, a személyes sikerre nem feltétlenül áhítozó szolgálat.”
Szentendre kulturális életének meghatározó, szeretett alakja volt, aki nyomot hagyott mindazokban, akikkel együtt dolgozott, és mindazokban, akik közösségeinek tagjai lehettek.
Temetéséről a család később ad tájékoztatást.

