A Barcsay-emlékévben a 125 éve született Kossuth-díjas képzőművész, Barcsay Jenő volt a témája a nyugdíjasok helytörténeti vetélkedőjének. Ezúttal három nyugdíjasklub mérte össze tudását egy színvonalas és lelkesítő versenyen.

2025. május 29-én a Barlangban találkoztak a nyugdíjas helytörténeti vetélkedő résztvevői, hogy a Szentendréhez ezer szállal kötődő Barcsay Jenő munkásságáról, annak máig tartó hatásáról szerzett tudásukról számoljanak be, s kreatív eszközökkel idézzék meg a mester szellemét. A három csapat, a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság, a Kossuth Lajos Nyugdíjasklub és a Gondozási Központ csapata a verseny három állomásán váltotta egymást. A Barlangból a Ferenczy Múzeum Barcsay emlékére rendezett fotókiállítására vezetett útjuk, ahol tárlatvezetést tartottak a csapatok képviselői. Itt nem kis feltűnést keltett a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság két tagja, akik sétapálcájukkal, kalapjukkal, egész megjelenésükkel Barcsayt jelenítették meg a mester fotói között.

A harmadik helyszín a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár aulája volt, ahol a mester 1970-ben készült, e helyen 1975-ben felavatott monumentális alkotása, a Szentendrei mozaik előtt oldottak meg feladatokat a csapatok. A résztvevők nem csak elméleti ismereteikről számoltak be Barcsay e fontos munkája kapcsán, hanem a gyakorlatban is összemérhették tudásukat: mindannyian visszatértek a Barlangba, hogy bemutassák egymásnak és a zsűrinek a mester inspirálta, saját készítésű mozaikjaikat.

Elsőként a Szentendre Gyökerei csapat Tavasz Szentendrén című mozaikját mutatta be a Barcsayt megszemélyesítő Aladics Antal festőművész, grafikus, aki, mint mondta, személyesen is ismerhette a mestert, ezért különösen nagy megtiszteltetés volt számára Barcsay játékos megidézése. A csapat mozaikja a mester egyes műveinek elemeit és Szentendre jellegzetes építészeti megoldásait idézi. Arany hátteret használtak, ahogy Barcsay is gyakran, a mozaik anyagában, felépítésében és színeiben is a művész munkáit idézi.

A Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub csapata képviseletében Kocsi László mutatta be munkájukat. Mozaikjuk címe: Szentendrei táj. Mint mondta, nem konkrét mű, hanem Barcsay alkotásainak összessége inspirálta munkájukat.

A Gondozási Központ csapatának munkájáról, egy fa alapra készített üvegmozaikról Kiss Erzsébet beszélt, aki a munka elkészítését irányította, korábban művészeti iskolát vezetett. Elmondta: 2×2 cm-esre vágott üveg mozaikokat használtak fel munkájukhoz, és Barcsayt főként a mozaik színeiben idézték meg.

Czakó Margit kárpitművész jóvoltából valódi muránói üvegmozaikot is láthattak a résztvevők. Mint mondta, férje, Hajdú László is készített mozaikokat, volt, hogy Barcsay zsűrizte a munkáját. Ennek megmaradt alapanyagából hozott a vetélkedőre. A vetélkedő szervezőit, résztvevőit méltatva úgy fogalmazott: „Jenő bácsi szelleme él Szentendrén”.

A mozaikok bemutatása után összeült a zsűri, majd az eredményhirdetés következett. 100 ponttal a Szentendre Gyökerei Hagyományőrző Baráti Társaság végzett az élen, a Gondozási Központ csapata 92,5, a Kossuth Lajos Nyugdíjasklub 86,5 pontot szerzett. A csapatokat elsőként Komáromi-Raisz Borbála értékelte, tiszteletét és nagyrabecsülését fejezve ki. Úgy fogalmazott, a szervezők évről évre várják a vetélkedőt, mert a résztvevők minden alkalommal annyira komolyan veszik azt, és olyan jól felkészülnek, hogy lelkesedésük a szervezőket is lelkesíti.

„Az első szó a köszöneté” – mondta zárszavában Magyar Judit alpolgármester – „köszönet a szervezőknek, akik évről évre újult erővel és friss ötletekkel építik fel a vetélkedőt, köszönet a részvevőknek, akik a szervezők aggodalmaival szemben, miszerint nehogy túlságosan megterhelőek legyenek a feladatok, hatalmas lelkesedéssel és alapos felkészüléssel  vágnak bele a versenybe, ezért is érezzük úgy, hogy jövőre is biztosan találkozunk a vetélkedőn”.