Minden eddiginél többen pályáztak tavaly a Barcsay-díjra: a kilencven alkotó közül Dávid Zita és Vető Orsolya Lia festőművészek, valamint Kovács Zoltán szobrászművész részesültek a kitüntetésben, amelyet a Barcsay 125 emlékév nyitórendezvényén, január 14-én vehettek át a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A díjazottak alkotásait bemutató tárlat január 30-án nyílt Szentendrén a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány együttműködésével.
A kiállítás megtekinthető: 2025. március 4-ig a Karnevál Kávézó és Gasztrobár (Szentendre, Fő tér 20.) nyitvatartási idejében.
A Szentendrei Régi Művésztelep a hazai modern kori és kortárs művészet egyik legsokoldalúbb, legmeghatározóbb helyszíne. A közel százéves múltra visszatekintő művésztelep teremtette hagyomány miatt nevezik Szentendrét a festők városának, hiszen számtalan alkotó számára kiapadhatatlan inspirációs forrást jelent. Barcsay Jenő (1900-1988), a magyar művészet egyik kiemelkedő alakja is itt töltötte nyarait 1929-től. Ez nagy hatást gyakorolt látásmódjára: művein visszaköszönnek a kisváros kanyargós utcái, a barokk kori építészet emlékei, színei, alakzatai.
A példaértékű életút arra indította Barcsay Erzsébetet, a festőművész testvérét, hogy 1989-ben – a Mester elhunyta után egy évvel – közérdekű közhasznú felajánlásával díjat alapítson. 2006-ban pedig a Barcsay-jogutód Kónya házaspár – ezt az örökséget továbbvíve – létrehozta a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítványt, amely minden évben Barcsay-díjat adományoz olyan pályakezdő fiatal művészeknek, akik olyan magas nívójú alkotásokat hoznak létre, amelyek méltónak bizonyulnak Barcsay Jenő szellemiségéhez, alkotói következetességéhez és a művészet iránt érzett alázatához.
Az idei három díjazott egymástól markánsan eltérő vizuális világot hoz létre. Dávid Zita részletgazdag, valósághű festésmódban a mindennapi élet jeleneteinek szimbolikáját tárja fel, emellett jellemzően a természet és az épített világ kapcsolatát jeleníti meg. Vető Orsolya Lia festői nyelvére az organikus absztrakció, és az áramló gesztusok jellemzőek. Kompozícióit a mikrobiológiai entitásokat idéző ecsetvonások, és az egymásba mosódó színmezők határozzák meg. Míg Kovács Zoltán – az elismerés adományozásának történetében először díjazott szobrászművész – művészeti érdeklődésének középpontjában a végtelen érzetének formai kifejezése áll.
Dávid Zita a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett. Ösztöndíjjal a Prágai Képzőművészeti Akadémián és a Salzburgi Nyári Akadémián tanult. Legutóbbi önálló kiállításai közé tartozik a Make Sense (NaCo, 2023) és a Virágot senki sem akar lopni (NaCo, 2021). Kiállított Budapesten, Prágában és Velencében. Díjai között szerepel az Elizabeth Greenshields Grant és az Arte Laguna Special Prize. A mindennapi élet szimbólumait ábrázoló munkáiban a természet és az épített világ kapcsolatát vizsgálja.
Kovács Zoltán a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászművész szakán diplomázott. Művészeti érdeklődése középpontjában a végtelen érzetének formai kifejezése áll. Alkotásai absztrakt, geometrikus konstrukciók, amelyek megértéséhez intuitív és emocionális megközelítésen keresztül juthatunk el. Ezek a formák az érzéki észlelés mellett geometriai szabályszerűségek mentén is kínálnak értelmezési, tovább gondolási lehetőséget. Munkái többségükben épített héjszerkezetek, amelyek nem csupán kiszorítanak, hanem leválasztanak egy részt a térből.
Vető Orsolya Lia festőművészként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd 2024-ben DLA-fokozatot szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. Az utóbbi években a Hegyvidék Galériában, a VILTIN Galériában, a Tornyai János Múzeumban és a Virág Judit Galériában rendezett önálló kiállítást. 2022-ben elnyerte a Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíjat, 2023-ban Maticska Jenő-díjat kapott. Munkássága az organikus absztrakció és a gesztusfestészet áramlataival rokonítható, festői nyelvezetét a mikrobiológiai entitásokat idéző ecsetvonások és az egymásba mosódó színmezők határozzák meg.
