Szentendre Város Önkormányzata 2017. október 6-án a Kálvária dombon tartotta az Aradi vértanúk emléknapja alkalmából rendezett városi megemlékezést. Az ünnepségen Petricskó Zoltán alpolgármester mondott beszédet.

A 2017-es városi megemlékezésen jelen voltak a város alpolgármesterei, Gyürk Dorottya, Petricskó Zoltán és Török Balázs, Bozó Tibor dandártábornok, városi intézményvezetők, iskolás és óvodás csoportok. Az ünnepi megemlékezés egyperces néma főhajtással kezdődött, majd Kollár Pál és Kecskés Robin részleteket olvastott fel a vértanúk családtagjaikhoz írt búcsúleveleiből.

Az önkormányzat nevében Petricskó Zoltán általános alpolgármester mondott beszédet. Megemlékezésében feltette a kérdést, mi lehetett a közös a hősökben, akik között volt magyar, örmény, német, osztrák, horvát, szerb származású, arisztokrata, kisnemes és polgár. „Mind szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg” – hangzott a válasz. „Nem a nyelv kötötte őket össze, nem is a származás, még csak a foglalkozás sem, mert volt közöttük hivatásos katona, hadmérnök, miniszter és dúsgazdag örökös is. Ami összekötötte őket, a meggyőződés az igazság erejében, a hit abban, amiért harcoltak és az elköteleződés a szabadság és függetlenség eszméje mellett, illetve az elnyomás ellen.”

Az alpolgármester feltette a kérdést, lenne-e ma olyan ügy, amiért ennyi különböző, de egy eszmében hívő ember hasonló módon feláldozza magát?

A választ egy hivatali útján, Kárpátalján találta meg, ahol magyar testvéreinknek ismét meg kell küzdeniük azért, hogy magyarok maradhassanak szülőföldjükön, ahol megfosztják őket attól a joguktól, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, ahol levetetik velük nemzeti jelképeiket.

„Ők ennek ellenére – a pék, a tanár, az orvos, a cipész – közösen küzdenek szabadságukért és harcolnak magyarságukért minden nap. Majd a nap végeztével elmondanak egy imát anyaországukért, szülőföldjükért és magyarságukért. Hősök a mai értelemben, egy olyan harcban ahol a megmaradásuk a tét” – mondta Petricskó Zoltán.

„Szeretném hinni, hogy bennünk, itthoni magyarokban is van még szenvedély, még van ebből a lelkesedésből, ebből az erőből, ebből a megingathatatlan hitből és haza iránti szeretetből. Ha nincs, akkor pedig nekünk az a dolgunk – és ennél nemesebb feladatot nem is tudok elképzelni, – hogy magunkat is méltóvá formáljuk az elődeinkhez és a fiatal generációban is tudatosítsuk: a haza mindenek előtt!” – zárta beszédét az alpolgármester.

A megemlékezés folytatásaként két kisfiú, Palácsik Attila és Pál Bence bujdosó katonanótát adott elő Országúton masírozok címmel.

Majd testvérvárosunk, a székelyföldi Kézdivásárhely példáját követve – ahol fiatal szónokok is beszédet mondanak a nemzeti ünnepeken -, Szentendre a hősök napja után most ismét felkért egy diákot, hogy ossza meg gondolatait a megjelentekkel. Kovách Donát, a Református Gimnázium 11-edikes diákja arról beszélt, hogy a ma emberének már nehéz átélni a hazáért hozott életáldozat gondolatát, ez azonban nem baj – mondta. „Újra és újra elgondolkozhatunk szerencsésebb sorsunkon. Mindez azonban ráeszméltet bennünket, hogy valakiknek mégis végig kellett menniük a véres úton, hogy mi szabadon élhessünk. (…)Arad legfőbb üzenete a mai ember számára, hogy ha eltérő is álláspontunk közös ügyeinkről, soha ne feledjük, hogy mind ugyanonnan származunk, és mindannyiunkért, így értünk is haltak hősi halált a szabadságharc mártírjai.”

Az ünnepség koszorúzással és mécsesek elhelyezésével zárult. A megemlékezésen közreműködött a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia Szentendrei Helyőrségi Zenekara Rixer Krisztián vezényletével.