A XX. századi magyar festészet kiemelkedő jelentőségű, tragikus sorsú alkotója, Ámos Imre december 7-én lenne 105 éves. A munkaszolgálatban elpusztult festő születésnapja adta annak a kiállításnak az ötletét, amely a festő sorsából és életművéből kiindulva a kortárs képzőművészek, írók és zenészek reflexióit mutatja be. A Szentendrei Régi Művésztelepi Galériában december 9-én megnyílt kortárs összművészeti tárlat régen látott nagyszerű élményt adott látogatóinak. Ámos Imre 1938 és 1941 között készült, a háborúba való sodródás szorongásokkal teli, zsidó temetőket, égő házakat és városokat, tőrdöfte angyalokat ábrázoló festményei és grafikái mellett festők, szobrászok, iparművészek, írók és zenészek alkotásai értelmezik Ámos mű­vészetét.
Napjaink megosztott társadalmában, felkavart közéletében ez a tárlat rendkívüli aktualitással bír. Az élet tiszteletének kérdését veti fel Ámos kapcsán: joga van-e egyik embernek a másik életét elvenni faji vagy vallási indokokból. Az összművészeti tárlaton a kortárs magyar művészeti élet legjelesebb képviselői vettek részt. A megnyitón Juhász Ferenc költő olvasta fel az erre az alkalomra írt versét, majd Vukán György adta elő zongoradarabját.
A kiállítás, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványa a MANK-al, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft-vel közösen rendezett, megnyitója is – hűen a tárlat alapgondolatához, a keresztény-zsidó párbeszédhez – ökumenikus volt. Schweitzer József főrabbi, a tárlat fővédnöke levélben üdvözölte a megnyitó résztvevőit, majd Fabiny Tamás evangélikus püspök megrendítően szép és elgondolkoztató beszéde következett istenhitről, felelősségről, a múlttal való szembesülésről.
Benczúr Emese gombostűkkel kirakott installációjának mondata, az „Arra emlékezz, amit felejtenél” lehetne akár ennek a ritkán látott színvonalú és gondolatgazdag kiállításnak a mottója.

Rappai Zsuzsa