A XX. századi magyar festészet kiemelkedő jelentőségű, tragikus sorsú alkotója, Ámos Imre december 7-én lenne 105 éves. A munkaszolgálatban elpusztult festő születésnapja adta annak a kiállításnak az ötletét, amely a festő sorsából és életművéből kiindulva a kortárs képzőművészek, írók és zenészek reflexióit mutatja be. A Szentendrei Régi Művésztelepi Galériában december 9-én megnyílt kortárs összművészeti tárlat régen látott nagyszerű élményt adott látogatóinak. Ámos Imre 1938 és 1941 között készült, a háborúba való sodródás szorongásokkal teli, zsidó temetőket, égő házakat és városokat, tőrdöfte angyalokat ábrázoló festményei és grafikái mellett festők, szobrászok, iparművészek, írók és zenészek alkotásai értelmezik Ámos művészetét.
Napjaink megosztott társadalmában, felkavart közéletében ez a tárlat rendkívüli aktualitással bír. Az élet tiszteletének kérdését veti fel Ámos kapcsán: joga van-e egyik embernek a másik életét elvenni faji vagy vallási indokokból. Az összművészeti tárlaton a kortárs magyar művészeti élet legjelesebb képviselői vettek részt. A megnyitón Juhász Ferenc költő olvasta fel az erre az alkalomra írt versét, majd Vukán György adta elő zongoradarabját.
A kiállítás, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványa a MANK-al, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft-vel közösen rendezett, megnyitója is – hűen a tárlat alapgondolatához, a keresztény-zsidó párbeszédhez – ökumenikus volt. Schweitzer József főrabbi, a tárlat fővédnöke levélben üdvözölte a megnyitó résztvevőit, majd Fabiny Tamás evangélikus püspök megrendítően szép és elgondolkoztató beszéde következett istenhitről, felelősségről, a múlttal való szembesülésről.
Benczúr Emese gombostűkkel kirakott installációjának mondata, az „Arra emlékezz, amit felejtenél” lehetne akár ennek a ritkán látott színvonalú és gondolatgazdag kiállításnak a mottója.
Rappai Zsuzsa