2014. május 3., 11:17
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 10 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.
fenyogabor

35 éven keresztül szereztek örömet a zenekedvelő közönségnek: több mint húsz éve minden év augusztus 20-án ünnepi hangversenyt adtak a református templom kertjében, rendszeresen felléptek virágvasárnapkor a református templomban, adventkor a Péter-Pál templomban, újévi koncertek alkalmával a Városházán és sorolhatnánk. Fenyő Gáborral, a zenekar karnagyával az 1978-tól 2013-ig tartó időszakot tekintettük át.

…régen

Fenyő Gábor zenekari ütőhangszeres művész, karmester. 1975-ben költözött családjával Szentendrére. 1973-tól a MÁV Szimfonikus Zenekar tagja, 1989-től a zenekari vezetés tagja, majd kilenc éven át igazgatója. 1978-ban alapította meg a Szentendrei Kamarazenekart, melynek 35 éven keresztül a karnagya. 1997-ben Pro Urbe Emlékérem kitüntetésben részesült. Fia, Fenyő László világhírű gordonkaművész.

A kezdetek

1975-ben költöztünk újszülött kisfiúnkkal Szentendrére. Feleségem, Mezey Erika rövidesen dolgozni kezdett a városi zeneiskolában, mint gordonkatanár. Megismertük a muzsikus kollégákat és a város kulturális életét. Úgy láttuk, elkelne egy városi zenekar, én magam titokban karmesteri ambíciókat ápoltam, így aztán egybegyűltünk a zeneiskola tanáraival, volt növendékeivel, néhány, a városban élő, hangszeren játszó „civillel”, és elkezdtünk a magunk örömére zenélni. Ez 1978 őszén történt. Decemberben már játszottunk egy műsorszámot a város Bartók-emlékestjén, 1979 februárjában pedig a Városházán megtartottuk első önálló hangversenyünket. Voltak, akik kételkedtek, főleg abban, hogy a város lakosai között elegendő tagot találunk. Ebben igazuk volt, kezdettől a mai napig vannak a zenekarnak nem Szentendrén élő tagjai, de ők teljesen egybeforrtak a helybeliekkel, és a munka, amit közösen végeztünk, teljes mértékben a várost szolgálta. A város vezetői, mindenekelőtt Marosvölgyi Lajos tanácselnök, erősen mellettünk álltak. Használhattuk a Városháza dísztermét, hébe-hóba vásároltak nekünk hangszereket, de a legfontosabb az volt, hogy igényelték részvételünket a város ünnepi eseményein, és egyre jobban megismert, megszeretett bennünket a város közönsége is.

A tagság

A zenekar magja, gerince a vonóskar. Ennek létszáma mindig 15-20 körül volt, de ha a műsor úgy kívánta, fúvósokkal kiegészítve elértük a 30 főt is. Az augusztus 20-i ünnepi hangversenyeken néha szinte szimfonikus méretet értünk el, és ennek megfelelő műveket is játszottunk. És milyen szólistákkal! Voltak Kossuth díjas partnereink: Kincses Veronika, Molnár András, nemzetközi hírű szólisták: Kertesi Ingrid, Németh Judit, Wiedemann Bernadett, később világhírűvé vált fiatalok: Bretz Gábor, Kelemen Barnabás. De gyakran szerepeltettünk szólistaként a városból származó fiatal muzsikusokat is, és ez az ő pályájukon hatalmas lendületet adott.
A zenekar tagsága fokozatosan újult meg. Néha egy-két régi tag kimaradt (elköltöztek, gyermeket szültek), de mindig jöttek újak, akik fokozatosan átvették a zenekar hangzási, játékmódbeli hagyományait. A mostani tagság kb. 15-20 éve nagyrészt változatlan összetételben van együtt.
A sikerek

1980-81-ben a kamarazenekarra alapozva országos Zenei-Képzőművészeti Tábort szerveztünk, híres, kiváló szentendrei festők, szobrászok, keramikusok részvételével – ilyet sehol az országban nem tudtak volna összehozni! Nagyon szerettünk közösen fellépni a helyi kórussal, kezdetben Városi Kórus, később Musica Beata Kórus néven. Vivaldi: Gloria, Liszt Ferenc Krisztus oratóriumának, Bach nagy passióinak és a Karácsonyi oratóriumnak részletei, Mozart Requieme – felejthetetlen előadások. Zenekarunk 1988-ban és 1996-ban Pro Urbe Emlékérem kitüntetésben részesült.

A befejezés

Én magam elmúltam 71 éves, úgy hozta az élet, hogy 2003-ban elköltöztem Szentendréről, így aztán meg-meglegyintett a visszavonulás gondolata, de nem volt szívem hozzá, annyira szerettem, és szinte családiasan baráti közösséggé váltunk.
A megoldás kívülről jött: a Kulturális Központ Nonprofit Kft. elhatározta a fiatalítást, létrehívta az Új Szentendrei Kamarazenekart, és felkért annak vezetésére. Ez önérzetemnek nagyon jól esett, de végül is úgy döntöttem, ebben a korban teljesen új csapattal kezdeni már nem lenne helyes. És azért sem, mert – ahogy az előbb mondtam – annyira összenőttem a régi zenekarral, hogy ha ők mennek, megyek én is. Nem akartunk azonban csak úgy „elpárologni” Szentendréről ennyi szép és eredményes év után, ezért szerveztük meg a március 1-jei búcsúhangversenyt. A lehetőségért nagyon hálásak vagyunk dr. Dietz Ferenc polgármesternek.

A jövő

Megbeszéltük a régi tagokkal, hogy ha lehetőség adódik, azért dolgozzunk tovább, és hogy ez szabályos formáció keretében történjék, keressünk új nevet. Így találtunk rá a 20. század kiváló magyar zeneszerzőjére, Farkas Ferencre.

Hiányozni fog Szentendre, de mindig öröm lesz visszaemlékezni az ott eltöltött 35 év sok-sok szép emlékére.

Négyessy Katalin gordonkaművészt, a zenekar tagját a kamarazenekar újjáalakulásának körülményeiről, a tervekről kérdeztük.

…és ma

Tagja vagyok a Művészeti Tanácsnak, és ezen keresztül kaptam visszajelzést a korábbi koncertekről. Ezek alapján úgy gondoltuk, hogy szükség van a változásra, ezért 2013 tavaszán leültünk Fenyő Gáborral, Zakar Katalinnal, a zeneiskola igazgatójával és Juhász Károllyal, a Kulturális Kft. művészeti vezetőjével. Szerettünk volna együttműködni Gáborral, hiszen maximálisan elismerjük az eredményeit, a kvalitását, a kapcsolatait. Gábornak 20-30 évre visszanyúló baráti társasága volt, akiknek egy része műkedvelő muzsikus, s akiknek – mivel nem profi zenészek – több próbára van szükségük, melynek a pénzügyi fedezete sajnos nem volt meg. A zenekart viszont szerettük volna megújítani, jobbítani, mert úgy gondoljuk, a szentendrei lakosok joggal várják el, hogy minőségi, szép koncertet kapjanak. Sajnáljuk, hogy Gábor végül nem vállalta a zenekar vezetését, bár emberileg megértjük, hogy ragaszkodik a régi együtteshez, hiszen 35 évig együtt zenéltek.

Régi-új tagok

Az új zenekar tagjai többségében a Vujicsics Tihamér Zeneiskola művész-tanárai. A régi zenekarból átjött a fúvósok egy része, illetve a vonósok között is vannak olyanok, akik korábban játszottak a zenekarban. Bár továbbra is kevés pénzből gazdálkodik az együttes, a legfontosabb számukra, hogy a hagyományos négy koncertet – újévi, virágvasárnapi, augusztus 20-i és adventi – a lehető legjobb színvonalon adjuk elő.
Az első koncertet az új felállásban tavaly augusztus 20-án adtuk, Fenyő Gábor vezetésével. Szeptembertől maradtunk vezető nélkül, ekkor barátnőmmel és kolléganőmmel, Gyermán Júliával vállaltuk, hogy gazdái leszünk a zenekarnak. A szervezésben Schuszter Andrea, a Monarchia Zenekar koncertmestere segít nekünk. Állandó karnagyban nem gondolkodunk, a fellépéseinkre mindig felkérünk egy kiváló karmestert.

Tervek

Várjuk azok jelentkezését, akik szívesen segítenének a zenekar menedzselésében, a marketingmunkában, a közönségszervezésben, a zenebarátokkal való folyamatos kapcsolatépítésben, -ápolásban. Örülnénk, ha valaki megtalálná ennek a formáját, és vezetné a zenekart. Szükségünk lenne támogatókra, szponzorokra, mert még sok kiaknázatlan lehetőség van a zenekarban: felléphetnénk duóban vagy trióban, tarthatnánk irodalmi esteket, kamaraprodukciókat. Mindezzel öregbítenénk a város hírnevét, erősítenénk a kulturális életet, és bizonyítanánk, hogy nemcsak a festők városa vagyunk.