2019. március 1., 09:34

Lelik Ferenc többszörös magyar bajnok és kupagyőztes úszás, alpesi sí és kerekesszékes tenisz sportokban. Az ügyvédként dolgozó sportoló a húsz évvel ezelőtt történt autóbalesete óta mozgássérült, az alsó végtagjait nem tudja mozgatni. Szentendrén él a családjával, feleségével és két lányával.

Kerekesszékben él, ennek ellenére halmozza a különféle sportokat. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?

Sportőrült vagyok, mint ahogy családom férfitagjainak többsége. Gyerekkoromtól sportolok, kipróbáltam több mindent. Fiatalon, egyetemista koromig versenyszerűen vízilabdáztam, utána – szabadidős jelleggel – úsztam, kajakoztam. teniszeztem, tollasoztam, síeltem, szörföztem. Legjobban a síelést és a teniszt szeretem.

Hogyan élte meg a maradandó sérülést okozó balesetét, az ebből következő életmódváltozást?

1999-ben volt a súlyos, életveszélyes sérülésekkel járó autóbalesetem, amikor halálközeli állapotba is kerültem, vagyis rövid időre „meghaltam”. Egy évig tartott a felépülésem, lélegeztetőgépen éltem, a gerincsérülésem pedig maradandónak bizonyult, ezért kerekesszékbe kényszerültem, ennek ellenére boldog voltam, mert életben maradtam. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy fel tudjam nevelni az akkor még csak 2 és 4 éves lányaimat, és szeretetben éljek a családommal. Ezt a két dolgot tartottam – és tartom azóta is – a legfontosabbnak, egyértelműen és világosan.

A baleset nem rendítette meg a házasságát, a feleségével való kapcsolatát?

Egyáltalán nem, sőt inkább megerősítette, annak ellenére, hogy óriási trauma volt ez a család életében. Közel egy évig eltűntem az életükből, a feleségemnek mindent egyedül kellett csinálnia. És ő fantasztikusan helytállt. Kitűnő feleség, aki biztos hátteret jelent a mai napig, nélküle nem sikerült volna a felépülés.

Gondolom, a regenerálódásban sokat segített a sport is…

Az nagyon fájt, hogy többé nem tudok síelni. Ausztriában voltam rehabilitáción, ott ismertem meg a monoskit, ami egy speciálisan kialakított ülősí a mozgássérültek számára. Ezzel ugyanúgy tudunk síelni, mint a többiek, segítség nélkül tudjuk használni a felvonókat, kivéve talán a kiskabinosokat, mert az kicsit nehézkes, és a legnehezebb pályán is le tudunk jönni. Csak hogy érzékeltessem, mennyire hasonló élményt ad: a lesiklás versenyszámban átlag 130 km/órás sebességgel jönnek le a síelők, a mozgássérültek esetében ez 100 km/óra.

Korábban versenyszerűen kajakoztam a Honvédban, imádtam ezt a sportot, és nem is reméltem, hogy valaha tudok még evezni a Dunán. De ez is sikerült: meg tudom ülni a hajót, újra érezhetem a hullámokat, a víz illatát.

Mire a legbüszkébb?

A lányaimra. A nagyobbik már orvosi egyetemre jár, a kisebbik laborasszisztensnek tanul.

És a sportban elért sikerek közül?

Nehéz lenne rangsorolni. Az úszásban elért eredményeimre azért, mert a vegyesúszás vagy a pillangóúszás rendkívül nehéz láb nélkül. Síelésben az összetett és szlalom versenyszámokban értem el kimagasló eredményeket. A teniszben is több kupát nyertem, 2019-ben pedig megnyertem a fedettpályás magyar bajnokságot párosban. Idén sikerült bekerülnöm a válogatottba, most készülünk a Portugáliában április elején megrendezésre kerülő csapat világkupa versenyre, ami a Davis Kupa megfelelője. A teniszt tartom egyébként a világ nehezebb versenysportjának, mert fizikai, mentális, taktikai, stratégiai felkészültség is kell hozzá.

Van kedvenc játékosa, példaképe?

Roger Federer a hihetetlen technikai tudása, a koncentrációs- és küzdőképessége miatt. Azt mondhatom, hogy nemrégiben ő hozta vissza az életkedvemet. 2017-ben versenyeztem a magyar válogatottba kerülésért. 5:2-re vezettem, de az ellenfelem egyenlített, és utána a tie-breaket is elveszítettem 5:2-ről. Teljesen elkeseredtem. Ekkor láttam Federer egy mérkőzését egy orosz teniszezővel, ahol ugyanez megismétlődött: Federer 5:2-es vezetésről elveszítette a meccset. Ez megvigasztalt, hiszen ha még ő is veszíthet ilyen előnynél, akkor nekem sem kell a fejemet a falba verni. Elhatároztam, hogy még nagyobb erőbedobással, kettőzötten küzdök. A következő évben sikerült is bekerülnöm a válogatottba, és a világranglistán is előre léptem. Jelenleg kb. 650 mozgássérült játékost jegyeznek, nekem a legjobb eredményem a 210. hely volt, most néhánnyal arrébb csúsztam. Büszke vagyok arra, hogy a mezőny első harmadában vagyok, mivel 53 évesen már nem tartozom a fiatalok közé. Szeretnék bekerülni a legjobb 100 közé, ez az álmom, és úgy gondolom, van is rá esélyem.