Balogh Anna, a 35-39 éves korcsoportban versenyző szenior úszó hobbiúszóként került a profik közé. Bár még csak egy éve versenyez, azóta nyolc országos bajnoki címet nyert.

Hogyan indult ez a nem mindennapi sikertörténet?

Nagyon rendhagyóan. Az asztmám miatt javasolta az úszást a gyerekorvosom, dr. Poór László 14 éves korom körül. Apukám a Katonai Főiskolára vitt edzeni, ahol hobbi szinten úsztam, bár már ekkor sikeresen szerepeltem az iskolai versenyeken és a diákolimpián. Egyetemista koromban napi 4-5 km-t úsztam, de szintén csak kedvtelésből. A jó vízfekvésem miatt a hátúszás a leginkább testhez álló. Vékony alkatú vagyok, szinte lebegek a vízen.

A tavalyi masters úszó-világbajnokságon is indult. Hogyan jutott el idáig?

A masters VB-n való szerepléshez szintidőt kellett úszni, ezért előtte leigazoltam egy szenior úszó-egyesületbe. Rengeteg versenyen indultam, és meglepetésemre rögtön két aranyérmet nyertem 100 és 200 méteres hátúszásban a rövidpályás OB-n. Egy éve versenyzem, azóta nyolc országos bajnoki címet nyertem, valamint különböző vidéki versenyeken is többször állhattam a dobogóra, gyakran a legfelső fokára.

A világbajnokságig a szentendrei V8 uszodában Zombori Regő és Mattesz Csilla foglalkoztak velem, majd szeptembertől Magyarovits Zoltánhoz, az UTE úszószakosztályának juniorjait tréningező híres szakemberhez kerültem. Ő Széchy Tamás mellett kezdett edzősködni, és már több olimpikon nevelőedzője volt. Sokat javított a technikámon, és nagy megtiszteltetés, hogy ő foglalkozik velem.

Milyen eredményt ért el a vébén?

A világon a 21., az európaiak közül a 12. lettem a 36 indulóból. Amatőrként ez nagyon jó eredmény. Nagy élmény volt, hogy a saját futamomat megnyertem, és az, hogy ennyi ember előtt úszhattam.

Folytatta a VB után is az intenzív edzéseket?

Sokat kell edzeni, ha eredményeket szeretnék elérni. Heti két alkalommal edzek a Komjádi uszodában, és naponta úszok a V8-ban is, az edzőm által írt terv szerint. Szerencsére nagyon közel, három percre lakom az uszodától. Pestre bejárni kicsit nehezebb, de a Komjádi uszoda múltja, szelleme miatt megéri.

Nem unja még az egyre intenzívebbé álló edzéseket?

Egy pillanatra sem. Egyrészt kiválóan kiegészíti az ülőmunkát, mivel szakfordítóként dolgozom, másrészt a vizes közeg teljesen kikapcsol. Valószínűleg erre születtem, és akármennyire is megterhelő egy edzés, akkor is élvezem.

Mire a legbüszkébb?

Alapvetően arra, hogy amatőrként jutottam be olyan környezetbe, ahova a többiek többnyire egyesületi múlttal, tehát hogy hobbiúszóból lettem versenyző.

A családban volt előzménye az úszástehetségének?

Édesapám Balogh László festőművész, akiről talán kevesen tudják, hogy gyerekkorában nagyon szeretett úszni. Egy Dunán rendezett úszóversenyen az első helyre hozta be a gyorsváltót.

Mit adott Önnek ez a sport?

Az úszás mindig arra ösztönzött, hogy folyamatosan fejlődjek önmagamhoz képest. Ezt a hozzáállást a munkámban is tudom hasznosítani. Mint említettem, szakfordítóként dolgozom, ahol szintén fontos a profizmus.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen egy hobbija, ami állandó megmérettetésre készteti. Szerintem függetlenül attól, hogy ki milyen sportágban tehetséges, érdemes energiát fektetni bele, mert ettől kiegyensúlyozottabbá válik, és az egészségéért is sokat tesz. A szenior versenyzők korukat meghazudtoló eredményeket érnek el.

Hogyan tovább? Milyen tervei vannak?

Szeretnék az új egyesületem, az Újpesti Torna Egylet színeiben minél több sikert elérni, és nemzetközi versenyeken is indulni, akár még nyugdíjas koromban is. Ez nem lesz könnyű, mert a mezőny egyre erősebb.