2014. augusztus 17., 06:49
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 10 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Lezárult a szentendrei éttermek versenye. Július 12-én, a Sörfesztivál keretében adták át a Keresd az arany fakanalat elnevezésű gasztronómiai verseny díjait. A díjátadáson dr. Dietz Ferenc polgármester, a verseny fővédnöke a helyi gasztronómiai kultúra fontosságáról beszélt, amelyre oda kell figyelni, és érdemes reklámozni, hiszen azt mindenki tudja, hogy Szentendre a művészetek városa, de emellett azt is jó tudni, hogy hová érdemes beülni például egy jó színházi előadás után.

Ebben segít ez a civil kezdeményezés. Hozzátette, hogy városunk e verseny megszervezésével – amelynek ötletadója Lehoczky János, a Művészeti Tanács elnöke volt – megint egy új dolgot csinált, amiből hagyományt lehet teremteni.
Az alábbiakban Gyurasza János, a zsűri tagja értékeli a versenyt és összegzi a tapasztalatokat.

A zsűri számára melyek voltak a fő szempontok az értékelés során?
Elsősorban azt tartottuk szem előtt, amiért a verseny egyáltalán elindult, vagyis hogy az éttermek az ünnepeknek megfelelő aktuális menüket kínáljanak. Ezért is volt a versenynek három fordulója: ősszel, adventkor és tavasszal. A másik fontos értékelési szempont az ételek tálalása, megjelenítése és minősége volt. Természetesen nem lehet az éttermi munkát úgy értékelni, hogy a hozzá kapcsolódó folyamatokat, tevékenységeket nem vesszük figyelembe, ezért pontoztuk a felszolgálók szakmai felkészültségét, a kiszolgálást, a vendégek kezelését is. Ez utóbbin azt értem, hogy a vendég kapja meg a megfelelő információt az aktuális szolgáltatásról, azaz ajánlják neki a menüt. A vendégek többsége ugyanis gyakran tanácstalan, amikor betér egy étterembe, ezért örül, ha kap egy mosolygós, de nem erőszakos rábeszélést, hogy „Ugyan, próbálja ki az aktuális menünket”.

Milyen tapasztalata volt a zsűrinek ezen a téren?
Senkit nem megbántva és névvel nem említve, de több helyen láttunk olyan szakmaiatlanságot, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Ezért fordulhatott elő, hogy annak ellenére, hogy valamelyik étterem menüje nagyon jó volt, pontokat kellett levonnunk a szakmai hibák miatt. Hiszen nemcsak az ételnek, a menünek kell tökéletesnek lennie, lényeges tényező az emberi hozzáállás, a felszolgálás is.

A zsűri tagjai tapasztalt, a szakmában régóta dolgozó szakemberek voltak, mégis nehézséget okozott az értékelés…
Roppant nehéz összehasonlítani teljesen különböző profilú vendéglátóhelyeket. Egy fehérabroszos, duplaváltással megterített étterem nehezen összehasonlítható egy más típusú, de saját stílusában kitűnő étteremmel. A zsűri ebből a szempontból volt a legnagyobb bajban, de a tavalyi tapasztalatok alapján és ígéretünk szerint idén egy győztest neveztünk meg. Sajnos mindig vannak második és harmadik helyezettek, alig lemaradva az elsőtől, de reméljük, ez majd arra motiválja az éttermeket, hogy legközelebb jobbak legyenek. A verseny elején jeleztük mindenkinek, hogy szándékunk nem a kritika és a bírálat, hanem a javítás és a segítés, ami alatt azt értem, hogy megpróbáltuk az éttermek forgalmát azokban az időszakokban növelni, amikor nem „dübörög” magától.

Mi szólt a győztes MJAM Étterem mellett?
A MJAM nem tekint nagy szentendrei múltra, viszont kulináris és szakmai munkája tökéletes. A szakmai munkát roppant magas szinten, mosolyogva, vendégszeretettel végzik. A MJAM mellett szól még az is, hogy a „szóbeszéd” szerint is jó az étterem.

Beszéljünk a többi étteremről is!
A versenykiíráskor az volt az alapötlet, hogy aktuális ünnepi menüket állítsanak össze az éttermek. Sajnos az ún. nagymama receptjei és ételei kiveszőben vannak, és szerettük volna ezzel a versennyel egy kicsit a gasztronómiai múltunkat is feléleszteni, és régi ételeket kitaláltatni a szakemberekkel. Ezért lehetséges, hogy a menü összeállítása, aktualitása mellett kiemelhetjük azt is, hogy egy-egy étteremben a menükön belül melyik fogás volt kiemelkedően finom.
A Trattoria Cardinale Pizzázóban a vegyes olasz ízelítő remek összeállítás volt, a Mjamnak az avokádólevese csillagos ötös, a Promenade étteremben medvehagyma-leves remek volt. A főételeknél a Parola áfonyás bőrös karaja dödöllével jelzi az étterem ars poeticáját (házias konyha, barátságos vendéglátás). Az El Mariachi roston sült harcsája a gépkocsigumi-márkával jelzett csillagos besorolást is megérdemli. A Görög Kancsó Étterem kávés panna cottája fehércsokis pirított mogyoróval (görög) isteni gondolatokat ébreszt. A Művész Étterem roston sült pisztráng filéje sült diós céklával „művésziesen” díszítve és tálalva tökéletes volt, de remek az étterem specialitása, a bajor nokedli is.
Ebből a felsorolásból is látszik, hogy az éttermek séfjei, a vezetői szívüket-lelküket kitették azért, hogy az elképzeléseket és a vendégek igényeit kielégítsék.

Lesz folytatás?
Terveinkben szerepel a folytatás. Elképzelésünk az, hogy a következő megmérettetés előtt egyenként és személyesen keressük fel az éttermeket, hogy nyíltan tudjunk beszélni a felmerülő kérdésekről, problémákról. Nekünk, a szervezőknek, ötletgazdáknak nagyon lényeges lenne, hogy az éttermek részéről kapjunk visszajelzést, és mondják el igényeiket, elképzeléseiket, amelyekkel javítani tudjuk a versenyt. A folytatásra ösztönző hatással lehet az is, hogy Budapesten is elindult egy hasonló kezdeményezés, és nagy sikerrel rendezik meg ezt a versenyt már második éve.
Szeretnénk elindítani az Arany Fakanál Klubot is, amellyel szintén arra ösztönöznénk a lakosokat, hogy térjenek be a helyi éttermekbe. A vendéglélektant ismerve tudjuk jól, hogy mindenki szeret törzsvendég, kártyatulajdonos, „névről szólított” személy lenni. És ha engedményt is kap, az még nagyobb előny a számára.

Röviden összefoglalva hogyan ítéli meg Szentendre gasztronómiai életét?
Városunk gasztronómiai híre mindig is jó volt, és reméljük, hogy a verseny segítségével még jobbá és változatosabbá tudjuk tenni. Ez Szentendre, a vendégek, az éttermek érdeke is.
N. E.