
Május utolsó vasárnapján, Szentendre Város Önkormányzata és a Hősi Emlékmű Bizottság az Izbégi Általános Iskola Hősi Emlékművénél tartott ünnepségén a világháborúk áldozataira, magyar katonákra és civilekre emlékeztünk.
A Hősök Emlékünnepén megjelenteket Kollár Pál törzszászlós köszöntötte. Beszédében emlékeztetett, hogy az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe. Az akkori feladat a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. A Hősök Emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, amely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Az ünnepet az 1945 utáni évtizedekben nem tartották meg.
Gulyás József alpolgármester felidézte a Szentendrén élő Fónagy János kezdeményező szerepét a rendszerváltás után, a Magyar Hősök Emlékünnepe törvényjavaslatának kidolgozásában és 2001-es parlament elé terjesztésében.
„Fülöp Zsolttal, városunk polgármesterével olyan generációhoz tartozunk, akiknek felmenői részesei, elszenvedői voltak a háborúnak” – mondta, majd személyes vonatkozásként hozzátette, mindkét nagyapja a Don-kanyarban veszett oda.
„A mai nap különleges azért is, mert éppen három évvel ezelőtt, 2022. május 25-én lépett hatályba hazánkban a háborús vészhelyzet, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Azóta különleges jogrendben élünk, rendeleti kormányzás alatt. Ugyankkor nem indokolt, hogy háborús pszichózis alatt éljünk, hiszen a létező szövetségi rendszerünkben a NATO garantálja biztonságunkat. Ez a nap a főhajtásé, a tiszteletadásé a háborús áldozatok előtt, mindazok felé elismerésünket fejezzük ki, akik ma hazánk biztonságáért felelősek” – hangsúlyozta Gulyás József.
Márki Miklós alezredes, a Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság parancsnoka beszédében kiemelte, hogy a közös emlékezés nemcsak múltidézés, ez egy kapcsolat. Ez az a híd, amely összeköttetést nyújt a múlt hősei és a jövő reménységei – a gyermekeink – között. Kiemelte, hogy „…a hős nem az, aki győz. A hős az, aki harcol, akkor is, ha tudja, hogy veszíteni fog. A hősiességet tehát nem mindig a diadal jellemzi, hanem néha a csendes kitartás, egy utolsó mozdulat a bajtársért, vagy az otthon felé elejtett pillantás. És néha… csak annyi, hogy valaki nem lép hátra, amikor mindenki más igen.”
A beszédeket követően, zenekari kíséret mellett a Hősi Emlékműnél a kegyelet virágait és koszorút helyezett el:
- Szentendre Város Önkormányzata nevében – Fülöp Zsolt polgármester és Gulyás József alpolgármester
- MH Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokság nevében – Márki Miklós alezredes az MH SZHTP parancsnoka
- A Hősi Emlékmű Bizottság nevében – Kállay Péter, Miakich Gábor, Benkovits György és Maholányi Pál
- Az Összeköt Egyesület nevében – Weszelits András képviselő
- A Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület részéről – Helyes Imre elnök és Pilis Dániel képviselő
- A Kossuth Lajos Nyugdíjas Klub nevében – Horváth Jenőné elnök és Kocsi László ezredes, titkár
- A Görög Nemzetiségi Önkormányzat nevében – Giovantsi Szófia elnök
Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult. A honvédség szentendrei zenekarát Rixer Krisztián vezényelte.
Fotó: Bellai László / Szentendre.hu