A dal vándora - www.szentendre.hu
2016. november 17., 15:30

A napokban jelenik meg a Kairosz Kiadó gondozásában egy új kötet a Magyarnak lenni sorozatban A dal vándora címmel, melyben Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekessel beszélget Simon Erika. Az interjúkötet bemutatója 2016. december 16-án, pénteken 18 órakor lesz a Pest Megyei Könyvtárban. A házigazda Czigány György, köszöntőt mond Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester.  

 

Gondolat-mozaikok a kötetből:

A paraszti elődöktől örököltem az alázatot, a juhász felmenőimtől a mérhetetlen szabadság érzetét. A népdalhoz mindkettő elengedhetetlen…

…Az egész faluközösség szocializált. Ez a pici falu volt nekem kis gyermekként a világ közepe, ahol a magyar nyelv egészen más többlettartalmat, áthallást kapott, mint az anyaországban…

…Szabad voltam, mint a madár, hiszen még óvodába sem jártam…

…A zarándok földbe tapossa a sivár globalizációt, a médiák diktálta testi-lelki megbetegedést kiváltó trendeket, ráébred arra, hogy az örökkön tetszelgő, álvilágot gerjesztő létforma csak egy ideig járható…

…egy-egy vidéki zárt település – mondjuk egy partiumi, vagy kárpátaljai falvacska – tucatnyi templomi közönsége és őszintesége felér egy tengerentúli reklámos “óperenciával”, vagy a Bobby Mc Ferinnel történt duettezésemmel. Pályám nem szokványos sikertörténet…

…A magyar himnuszt akkoriban otthon, csöndben, négy fal között, könnyezve énekeltük…

…A legtöbb ember menekül a csend elől, nem tud vele mit kezdeni, mert így szembesülnie kellene önmagával. A legtöbb ember önmaga elől menekül…

…odaát „magyarka” voltam, a csallóközi magyaroknak a „korcs” nyelvet beszélő palóc, Magyarországon pedig hol szlovák, hol cseh lány, olykor csehszlovák…

…A hatalomgyakorlók kártyajátékában adu ászok a nemzetiségek…

…Nekem a legféltettebb kincsem az anyanyelvem, mely védelemre, óvásra szorult, s mivel gyakorta meg kellett érte küzdenem, ezért oly drága nekem az énekelt anyanyelvvel együtt…

…Énekléskor számtalan boldogsághormon termelődik, hiszen az ember testét átjárja a dallam…

…Mára már teljesen hatodrangú, hogy a pályámon mikor számítok egyáltalán hírértéknek…

…Az ember saját magát ismeri legkevésbé, nekem is rejtély, a benső hangot megszólaltató erő…

…Mindig a magam magányos ösvényét tapostam, ahol olykor rám is tapostak. Ma már látom, hogy ez az ellenszeles ösvény sokaknak példaértékű járandó-járható utat jelentett, üzenetet hordozott…

…nevelni csak töredékesen lehet, mert születésünkkor már magunkkal hoztunk mindent, ami lesz belőlünk, és a nevelésből csak az marad meg, ami ellen a bennünk lévő adottságok nem lázadnak…

…aki a saját kultúráját tiszteli, becsüli, a másét nem tudja gyűlölni. A megbékélés nem lehet illúziókergetés…

…felemeltem a karmesteri pálcát, a tyúkok illedelmesen gyülekezni kezdtek és egymás mellé telepedtek  a tyúklétrán…

…Lelki emberként élek, mert szinte kizárólag csak az ösztöneim diktálják a lépéseimet földi vándorutamon…

jo_legjobb_szent-01-01