2025. szeptember 4., 17:28
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 1 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Méltósággal viselt hosszan tartó betegség után, 73 éves korában elhunyt Göllner Judit, aki több évtizeden át meghatározó szerepet játszott Szentendre közművelődési és közösségi életének alakításában. Munkáját a város Pro Urbe Díjjal ismerte el.

Életpályája jelentős részét Szentendréért, Szentendrén töltötte. A városban a Pest Megyei Könyvtárban kezdte munkáját, majd a Dunaparti Művelődési Ház munkatársaként folytatta, ahol fáradhatatlan szervezőmunkájával új szakköröket, a néptánc együttest és a balettiskolát is létrehozta.

Kiemelkedő érdeme, hogy a folklór és a néprajz iránti elkötelezettségéből született meg a Szentendre Táncegyüttes, amelynek 25 éven át művészeti titkára volt. A közösség tagjai így búcsúztak tőle: „Az általad megálmodott Szentendre Táncegyüttes szíve-lelke voltál, gondját viselted ennek a közösségnek, fáradhatatlanul, hosszú évtizedeken keresztül. Hittél bennünk, biztattál minket, nélküled biztos nem ment volna.”

Kapcsolatteremtő és közösségépítő személyisége a Dunaparti Művelődési Ház szellemiségét is hosszú időre meghatározta. Munkája nem a látványosságról, hanem a kitartó háttérmunkáról, a közösségek gondozásáról és a feltételek megteremtéséről szólt.

Évtizedeken át szorgalmas, többnyire láthatatlan, de annál nélkülözhetetlenebb munkával épített hálózatokat, közösségeket. Hivatását teljes szívvel szerette és szolgálta. Szakmai munkáját a közművelődésben dolgozó szakembereknek odaítélt állami Wlassics Gyula-díjjal is elismerték. 2008-ban megkapta Szentendre város Pro Urbe Díját, majd 2022-ben alapítóként ő vehette át a Szentendre Táncegyütesnek odaítélt Pro Urbe Díjat.

Az iskolán kívüli művelődésben végzett elméleti és gyakorlati tevékenységével, új módszerek kidolgozásával és elterjesztésével jelentős mértékben hozzájárult a korszerű közművelődéshez és a művészi ízlés fejlesztéséhez.

Egy korábbi interjúban így vallott hivatásáról: „A közművelődési munka amúgy egyáltalán nem látványos, leszámítva a rendezvényeket… Bevallom, engem jobban vonz a szervezés, a segítségadás, a feltételek megteremtése… az értékek, amelyekben hiszek, mint a kitartás, a kisközösségek alapvető fontossága, a törődés, a kapcsolatrendszer belső útjai, a személyes sikerre nem feltétlenül áhítozó szolgálat.”

Szentendre kulturális életének meghatározó, szeretett alakja volt, aki nyomot hagyott mindazokban, akikkel együtt dolgozott, és mindazokban, akik közösségeinek tagjai lehettek.

Temetéséről a család később ad tájékoztatást.