Tisztelt Szentendrei Polgárok, tisztelt Ünneplő Közösség!

Az 1956. október 23-a az egyik legszebb és nemzetközileg legismertebb nemzeti ünnepünk.

Leginkább azért, mert a magyar nemzet ezen a napon elemi erővel juttatta érvényre akaratát, szabadságvágyát.

Az 1956. október 23-ai forradalom, nem a semmiből jött esemény.

A magyar értelmiség, az egyetemi ifjúság és a munkásság és persze a vidéki parasztság már túl volt a kommunista rendszerrel kapcsolatos illúzióján, és hinni akart abban, hogy a sztálinista terror évei már nem visszahozhatók.

A Petőfi Kör vitái, a 1956-os poznańi munkásfelkelés, majd Rajk László újratemetése után, még tovább radikalizálódott az egyetemi ifjúság és mint 1848-ban, pontokba foglalta követeléseit.

Az 1956. október 23-ára meghirdetett majd betiltott, és végül újra engedélyezett tüntetés azonban pár óra leforgása alatt, túllépett az egyetemi ifjúságon, és estére, a Sztálin-szobor ledöntésének pillanatában már mindenki tisztában lehetett azzal, hogy egy forradalmi nap részese.

Bár az országos jelentőségű, sorsfordító események 1956 őszén Budapesten történtek, Szentendrét is elérte a forradalmi hangulat. Erőszakos cselekmény ugyan nem történt, a megtorló hatalom büntetése  később így sem maradt el. A polgári és katonai bíróságok közel harminc szentendreit ítéltek el, akik közéleti szerepvállalásukért több éves börtönbüntetéssel, internálással fizettek.

Emléküket őrzi Máté György „1956 Szentendén” címmel 2007-ben megjelent helytörténeti munkája, amely írott források, korabeli jegyzőkönyvek, bírósági iratok, valamint szemtanúk és résztvevők visszaemlékezései alapján idézi fel, mi történt városunkban a forradalom idején, majd a megtorlás éveiben.

Ezt a kivételes ünnepnapot azoknak a honfitársainknak köszönhetjük, akikben volt bátorság a hazug, orosz érdekek szerint működő rendszerrel szembeszállni.

Október 23-a után, amikor már látszott, hogy a forradalmi káoszon úrrá tud lenni a Nagy Imre-kormány, amelyik elszánt volt, hogy kivezesse Magyarországot a Varsói Szerződésből, és az oroszokat haza küldi, Moszkva azonnal beavatkozott. Tankokkal vonult be november 4-én és hozták magukkal az új, hozzájuk hű moszkovita pártvezetőket.

Az ellenállást, a forradalmunkat ismét idegen, orosz kéz verte le, brutális fizikai erővel.

Azokban az október végi napokban, ha csak rövid időre is, de létrejött egy olyan nemzetegység, ami után napjainkban is sóvárgunk.

Ma, amikor a demokratikus politikai kultúránk ismét romokban, a közbeszéd végtelenül eldurvult, a hazugságok és megtévesztés propagandája visszaköltözött a közmédiába, sőt mesterséges intelligenciával generált hazug tartalmakat terjesztenek, egyre jobban szembe állítva magyart a magyarral, és ismét felerősödik Moszkva hangja, amikor a kormánypárt egyik fő ideológusa kimondhatja következmények nélkül, hogy jobb lett volna nem is szembeszállni az oroszokkal, hanem gyáván lemondani a szabadságunkról, akkor megint csak sóvárgunk 1956 emelkedett pillanatai után, de újult erővel állítjuk helyre a közbizalmat és nem adjuk el egy tál lencséért a szabadságunkat.

„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyarok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat” – figyelmeztette a világ érző és gondolkodó közvéleményét Albert Camus Nobel-díjas francia író egy évvel a magyar forradalom és szabadságharc leverése után.

„A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkre teszik” – olvashatjuk a szentendrei Városházába lépve Weöres Sándor sorait, a félemeleti domborműbe vésve.

1956 örökségéhez tartozik, hogy mi nem hagyjuk, hogy tönkretegyék az ítélő képességünket, és nem adunk teret itt Szentendrén az országot folyamatos kampányfeszültségben tartó, ellenségképeket kreáló, uszító, hazug propagandának.

Kívánom, hogy válasszunk újra az 1956-os forradalom örökségéhez méltó utat, és ezért cselekedjünk együtt.

Segítsük az elnyomottakat, küzdjünk az elnyomás ellen.

Tegyünk hitet a zsidó-keresztény tanításokra épülő európai értékek, a szabadság, a társadalmi igazságosság, a nemzeti önrendelkezés eszméi mellett.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

(Elhangzott az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett városi ünnepségen, a szentendrei Városháza Dísztermében 2025. október 23-án.)

Fotó: Fekete István / Szentendre.hu