Montázsok, grafikák a szentendrei Képtárban
Február 27-én nyílt meg a szentendrei Képtárban Bálint Endre (1914–1986) festő és grafikusművész kiállítása. Jóllehet Bálint Endrének sem műterme, sem állandó lakhelye nem volt Szentendrén, neve mégis szervesen összeforrt a várossal, mivel nemcsak műveiben használta fel a városkép jellegzetes elemeit, de írásaiban is hozzájárult a Szentendre-kép megteremtéséhez. A művészre emlékezve a Magyar Nemzeti Galéria rendezett festményeiből áttekintő tárlatot 2014 elején, a Szentendrei Képtárban eddig kevéssé ismert, az életmű jelentős részét kitevő grafikáiból, montázsaiból és kollázsaiból válogat a tárlat.
Bálint Endre, a magyar avantgárd egyik legjelentősebb alakja értelmiségi családban született, apja, Bálint Aladár a Nyugat ismert képzőművészeti kritikusa volt, nagybátyja Osvát Ernő. Nővére, Bálint Klára Szerb Antal író és irodalomtörténész felesége. Bálint már 16 évesen felvételt nyert a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, majd húsz éves korában három hónapra Párizsba utazott, az ott megismert modern festészet kötelezte el későbbi pályáján. Hazatérése után, 1935-ben Vaszary János magániskolájában megismerkedett Vajda Lajossal, akivel hamar emberi-művészi barátságot kötött. 1936-ban Aba-Novák Vilmos magániskolájában tanult. Szentendrén Vajda Lajos és Korniss Dezső köré sok fiatal festő tartozott 1937-től 1940-ig, köztük volt Bálint Endre is. 1945-ben az Európai Iskola művészcsoport egyik alapító tagja, 1948-ig évente gyűjteményes kiállításon szerepel műveivel. 1947-ben hosszabb időt tölt Párizsban, megismeri André Bretont, és részt vesz a Nemzetközi Szürrealista Világkiállításon. Idehaza 1956-ig nem rendezhetett kiállítást, a tiltott kategóriába került. 1957 és 1962 között Párizsban élt. 1962 után Magyarországon fokozatosan átkerült a tűrt kategóriából a támogatottba. Élete utolsó évtizedében számtalan művészeti kitüntetést kapott, halála előtt a Kossuth-díjat is.
„2010-ben vásárolta meg a Bálint hagyatékból a Ferenczy Múzeum azt a harminc darab montázst, amelyek a gerincét képezik a kiállításunknak. Mivel a 20. századi magyar művészetben, ezen belül a szentendrei művészetben elfoglalt helyéhez képest eddig a művész elég csekély számú művével rendelkezett a Ferenczy Múzeum, a vásárlás kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult. A művész életében kultúrpolitikai okok miatt kevesebbet lehetett hivatalosan vásárolni tőle, ugyanakkor közkedveltsége okán életműve ajándékozás és gyűjtői vásárlások révén szétszóródott. A Ferenczy Múzeum tudott ugyan néhány fontos, korai művet vásárolni, de mindez nem volt elég arra, hogy átfogó képet tudjon adni Bálint Endre művészetéről. Így például a montázsokból egyáltalán nem került a gyűjteménybe 2010-ig. Az akkor megvásárolt műtárgy-együttes annyira ismeretlen volt, nem szerepelt kiállításokon, hogy még autentikus címei sem voltak az egyes montázsoknak, a múzeumi szakember adott nekik címeket. E késői munkák közül többnek nem is ismerjük a pontos keletkezési idejét, Bálint egyes korábbi festményeinek és montázsainak töredékei egyfajta idézetként jelennek meg némelyik művön. Bálint Endre művészetét a negyvenes évek második felétől kezdődően határozta meg alapvetően a montázs technika, annak asszociatív ereje.” – mondta el a kiállításról Basics Beatrix, a tárlat kurátora.
Bálint Endre Kollázsok, montázsok kiállítását május 31-ig tekinthetik meg a Szentendrei Képtárban (Fő tér 2-5.). Nyitva tartás: szerda–vasárnap 10-17 óra.
