Vitályos Eszter ünnepi beszéde 2022. augusztus 20-án

Tisztelt Ünneplő Közönség! Honfitársaim!
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit!
Őszinte örömmel tölt el, hogy együtt ünnepelhetünk itt és most, 2022. augusztus 20-án, Szentendrén!

Az ünnepi beszédek szinte kötelező eleme rávilágítani arra, hogy mi köti össze a jelenkort egy régi, dicsőséges dátummal? Mit tanítanak nekünk elődeink, hőseink? Mi következik abból, ahogy ők gondolkodtak, éltek, „kapáltak, öltek, öleltek, tették, amit kell?”
Biztos Önök is vannak úgy vele, hogy elképzelik, vajon hogyan néztek ki dédszüleink, ükszüleink, őseink. Miben hasonlítunk rájuk és miben vagyunk mások? Minél távolabb nézünk vissza az időben, annál nagyobbnak tűnnek a különbségek, szokás azt mondani egy-egy kérdésre, hogy annak eredete a történelem homályába vész.
Ezer év az emberi történelemben nagy idő. Első írásos emlékeink is éppen ezekből az időkből származnak csupán. Hatalmas szakadék tátong aközött, ahogy őseink éltek és aközött, ahogy mi, a XXI. század emberei. A változás óriási, a fejlődés gyorsul, még akkor is, ha manapság sok jogos kételyünk lehet a civilizációs fejlődés tényleges hatásaival kapcsolatban.

Mégis, a napokban megéreztem valamit, valamit, ami állandó. Amiben mi, mai magyarok teljesen egyek vagyunk ezeréves elődeinkkel. Ez pedig az érzelemvilágunk. Igen, az érzelmeink.
Biztos vagyok benne, hogy ma egy édesanya ugyanazt érzi, amikor karjába veszi csecsemőjét, amit ősanyáink érzetek. Férfi és nő ugyanúgy érzi, hogy vége a világnak a másik nélkül, mint annak idején. Ugyanaz a melegség dobogtatja szívünket a családunk körében. Ugyanaz az öröm jár át bennünket, ha hosszú útról megérkezve megpillantjuk a lakóhelyünket, házunkat.
Ugyanazt a hálát érezzük, ha felnézünk az égre, és ugyanazt a kötődést, ha lábunk elé nézünk, a földre. A magyar ember úgy mondja: az anyaföldre. Az édes anyaföldre. Az anyaföld, a szülőhazánk, az otthonunk, az országunk.
Ezer év alatt sem múlt el a szenvedélyünk, ami magyarrá tesz bennünket!
Ezt köszönjük ma államalapító nagy királyunknak, Szent Istvánnak!

Kedves Barátaim!

A mostani ünnepünkkel kapcsolatban hadd idézzek fel egy 939 évvel ezelőtti napot. Egészen pontosan ugyanis 1083. augusztus 20-án történt, hogy I., azaz Szent László magyar király a főpapok és az udvari méltóságok jelenlétében, személyesen helyezte a székesfehérvári bazilika oltárára az államalapító király, István ereklyéit rejtő ezüstládát. Ez a ceremónia, ami VII. Gergely pápa engedelmével történt a korabeli szokásjogban egyet jelentett a szentté avatással.
Ezzel a gesztussal tehát István király lett az első uralkodó, akit Krisztus győzedelmes katonájaként avattak szentté. Szent István hitvalló király is volt, a korábban szentté avatott uralkodók pedig vértanúk.

Miért is ilyen fontos ez a 939 évvel ezelőtti nap számunkra?

Nos azért, mert alig pár napja jelentették be a Magyarságkutató Intézet és a Szegedi Tudományegyetem kutatói, hogy vizsgálataik alapján a győri Szent László ereklye valóban Szent László koponyáját őrzi. Külön büszkeséggel tölthet el valamennyiünket, hogy az Árpád-házi kutatások indítója és az archeogenetikai vizsgálatok origója a Kásler Miklós professzor úr által vezetett kutatócsoport.
De, ami ennél is fontosabb: ez az a pont, amikor tudomány és hagyomány összeér: az új adatok egybevágnak a Képes Krónikában is olvasható információkkal, amik szerint a honalapító magyarok maguk közül választottak hét vezért, és a leggazdagabb és legnagyobb hatalmú vezér volt a megyer törzsből Árpád, Álmos fia. Ez az eredmény tehát alátámasztja a Turul nemzetség és a magyar honalapítók közös származását.

Hölgyeim és Uraim!

Ez az a pont tehát, amikor igazolódik, amit mi, magyarok mindig is tudtunk származásunkról, őseinkről, hitünkről, történelmünkről. Jogos volt tehát mindaz a büszkeség, amit rájuk gondolva éreztünk, érzünk.
Érthető így az is, hogy akik a magyarság ellen támadtak és támadnak ma is, miért éppen az ősi hitünket és eszményeiket próbálták és próbálják lerombolni, miért épp hagyományainkat és erkölcseinket célozták meg. Miért próbálják elhitetni velünk, hogy kicsik vagyunk a nagy világban! A Földön jelenleg közel 7 000 nyelv létezik, de ezek közül csak alig félszáz olyan, amit tízmilliónál többen beszélnek. Ezek egyike a mai csodálatos anyanyelvünk! Minden tettünkben tudnunk kell tehát, hogy igenis erős, sokra hivatott, tehetséges nép vagyunk!

Honfitársaim!

Ünnepelni csodálatos: az ünnep az együttlétről, a közösségről, hitünkről, tiszteletünkről, örömünkről szól.
De nem mehetünk el ma, a 2022-es év ünnepén amellett, ami a világban zajlik. Háború, fenyegetettségek, veszélyek. Olyan veszélyek, amiről egyikünknek sem gondolta volna, hogy nekünk, a XXI. században szembe kell majd néznünk.

Mit kell tennünk, mit tehetünk ebben a helyzetben?

Először is magunkba kell néznünk, és megerősítenünk legbelül mindazt, ami jó. Ha megerősítettük magunkat, akkor egyben megerősítjük családunkat, barátainkat, szeretteinket, közösségeinket. Hinnünk kell az alapértékeinkben, mert ezek az egyetemes emberi alapértékek. Ezekből nem engedhetünk. Arra kell gondolnunk, hogy Szent István óta hány és hány veszélyen segítette át ugyanez a hit és szeretet a magyarságot!
Össze kell fognunk, egymást kell erősítenünk. Mert mi, magyarok erős és összetartó közösség voltunk, vagyunk és leszünk!
Köszönöm, hogy Szent István király ünnepén meghallgattak!
Közösség vagyunk, vigyázzunk egymásra!