Elhangzott 2026. március 15-én, a szentendrei Városházán. 

Tisztelt Szentendrei Ünneplő Közösség!

Fogy a magyar!

Ez a mondat mindannyiunk szívébe hatol. Mert a meg nem születő gyermekek nem csak számok a statisztikákban. A meg nem születő gyermekekkel együtt nem születik meg az a tehetség, az a kreativitás, az a szeretet és egymásra figyelés sem, amelyre ennek az országnak nagy szüksége lenne.

Ezt a folyamatot fel tudjuk gyorsítani, ha az ország egyik fele kitaszítja a másikat a nemzetből, mert nem ugyanazt gondolja, mondja, mint a hatalom, mert mást tart fontosnak, másként éli a hétköznapjait.

Ennek a lehúzó, kitaszító mintának mond ellent 1848 forradalma és mutat példát ma is.

Egy egészen különleges történetet hozok, ami megdobogtatja a szívünket, megmutatja a mindennapok humorát is, és olyan főszereplője van, akiről ma is példát vehetünk.

Ő Lebstück Mária, aki egy gazdag német kereskedőcsaládban látja meg a napvilágot, Zágrábban, majd kamaszként Bécsben tanul.

Nagybátyja, báró Simonich Boldizsár, császári ezredes, aki nagy hatással volt Máriára. A forradalom kitörésekor hosszú haját levágja, férfiruhát vesz fel és Lebstück Károly néven jelentkezik az egyetemi légióba. Hónapokig éli a katonaéletet, menetel, táborozik, csatákban vesz részt. Olyannyira megállja helyét, hogy bajtársai elismerését is kivívja, mert megesett, hogy egyszerre három császári katonával küzdött meg. A lélekjelenlétének, helyzetfelismerésének köszönhetően több bajtársát menti meg egy csatában. A kápolnai csatában megsebesül, de ekkor sem derül ki női mivolta. Felépül és a verpeléti ütközetben 86 sebesült honvédet ment ki a csatatérről.

Ezután ismerkedik meg Jónák József tüzérőrnaggyal, akibe szerelmes lesz. El tudjuk képzelni azt a helyzetet, hogy micsoda megkönnyebbülés volt Jónák Józsefnek, amikor kiderül, hogy Lebstück Károly valójában Lebstück Mária.  Részt vettek mind a ketten Buda 1849. májusi ostromában. Ekkor fedik fel Mária női kilétét, amikor Jónák József oldalán női ruhában jelenik meg a győzelmi ünnepen. Képzelhetjük a hatást. Senki nem akart hinni a szemének, döbbenten álltak a pár láttán a bajtársai, köztük Görgey tábornok is.

A nem mindennapi élettörténet folytatódott – ajánlom figyelmébe mindenkinek Jókai Mór A női honvédhadnagy című könyvét. Később Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagy címmel máig sikeres operettet írt ebből a történetből.

Miért is választottam ezt az élettörténetet?

Átérezzük 1848 igazi lényegét, mélységét?

Mi volt akkor a felszín? És mi az igazi mélye, a máig ható hatása 48-nak?

A forradalom hatásáról az iskolában tanulunk mindannyian, most is, és bizony változott a társadalom, és változott a nők helyzete, átalakult ebben az időszakban. A szabadságharc során a nők is aktívan támogatták a forradalmat, és ebből is következően gyökeresen más lett a nők társadalmi helyzete, szerepe.  Ezért is fontos Lebstück Mária ikonikus alakja.

Ez az ország máshol tarthatna, ha nem csak ilyen kivételes pillanatokban, és nem csak ilyen kivételes nők által változtatnánk meg a megszokott nézőpontunkat, a megszokott válaszainkat, megszokott megoldásainkat.

1848 arra is tanít bennünket, hogy az emberért érdemes forradalmat csinálni.
Minden emberért.
A nőkért, a gyermekekért, a családokért, az elesettekért, a kiszolgáltatottakért.
Nem mondhatunk le senkiről!
Nem mondhatunk le senkiről, aki mást gondol a világról, mint én.
Nem mondhatunk le a nőkről, az anyákról, a bennük lévő életerőről és a tehetségről.
Nem mondhatunk le arról sem, hogy ami ma zörög, lötyög, nyikorog ebben az országban, azt megjavítsuk.
Tegyük együtt rendbe az egészségügyet, az oktatást, a szociális ellátást, a leginkább kiszolgáltatottabbakat védjük meg.
Adjunk méltó életkörülményeket azoknak az idős honfitársainknak, akik méltatlan nyugellátást kapnak.
És adjuk vissza az önkormányzatoknak a szabadságát, önállóságát.
És szerezzük vissza azt, amit mások jogtalanul elvettek a közösből!
Most közösen helyrehozhatjuk azt, amit elrontottunk, helyrehozhatjuk munkával, egymásban bízva, a közös célunkat szem előtt tartva.
Tanulni, változni jó!

Hosszú évtizedek tapasztalatai, fájdalmai, sebei, keserű élményei adják meg azt a felismerést, hogy lehet a közéletben, az emberek lelkében béke, harmónia, tisztelet.
Sokan gondoljuk, hogy ez illúzió, de nem. Ez nem illúzió, ez a valóság, ha együtt közösen akarjuk, együtt teremtjük meg.
Csak együtt lehetünk a szó igazi értelmében emberek.
Csak együtt lehetünk a szó igazi értelmében magyarok.
Innen nem hiányozhat senki.
1848. március 15. egy csodálatos nap volt, amit mi nem éltünk meg, de ma is hat ránk.
2026. március 15. egy csodálatos nap, amiben részt veszünk, amit alakítunk.

Éljük úgy a mai napot és a következőket, hogy a gyermekeink, unokáink is büszkén meséljék majd, hogy mit is éltünk meg ezekben a napokban, hónapokban és a következő években.

Ma szerte a világban, ahol magyarok élnek, ezekben az órákban lélekben együtt vagyunk.

Ma Kézdivásárhelyen, Szentendre testvérvárosában ott vannak Szentendre polgárai is, közösen ünnepelünk.

Mi Szentendrén úgy gondolkodunk, úgy érzünk, úgy cselekszünk, hogy ebből a városból nem hiányozhat senki.

Mi Szentendrén úgy gondolkodunk, úgy érzünk, úgy cselekszünk, hogy ebből az országból nem hiányozhat senki.

Mi Szentendrén úgy gondolkodunk, úgy érzünk, úgy cselekszünk, hogy ebből a nemzetből nem hiányozhat senki.

1848-ról úgy emlékezünk és 2026. március 15-én úgy emlékezünk, hogy ez a szeretet forradalma, ez a lelkiismeret forradalma, ez a szabadság forradalma és ez az együttérzés forradalma.

Ez a forradalom bennünk zajlik, mindannyiunkban.

Éljük meg közösen és gyarapszik a magyar.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Fotó: Bellai László / Szentendre.hu)