Rekordszámú ötlet, szerveződő lakóközösségek és egyre tudatosabb fejlesztési javaslatok – hat év után jól látszik, hogy a Városrészi Költségvetés nemcsak kisebb beruházásokról, hanem a helyi demokrácia megerősödéséről is szól. Március 7-én, szombat délelőtt rendezik meg a Városrészi Költségvetés program egyik kulcseseményét, a szavazólapokat összeállító Közösségi Fórumot. Ebből az alkalomból beszélgettünk Pilis Dániel közösségi részvételi és városfejlesztési tanácsnokkal, valamint Kiss Barna projektmenedzserrel.

A Városrészi Költségvetés egyik legizgalmasabb és legmeghatározóbb állomása a közösségi fórum, ahol az önként jelentkező szentendreiek kiválasztják azt a városrészenként öt-öt fejlesztési javaslatot, amelyek végül a szavazólapokra kerülnek.

„Idén négy hét alatt érkezett annyi javaslat, mint korábban öt-hat hét alatt – mondja Kiss Barna. – A beérkezett mintegy 680 fejlesztési ötletet a Városfejlesztési Iroda, a Főépítészi Kabinet és a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda szakemberei vizsgálták meg. A szakmai szűrést követően összesen mintegy 180 javaslat kerül a fórum elé. A legnehezebb helyzetben Izbég képviselői lesznek: ott több mint 30 javaslatból kell kiválasztani az öt szavazhatót.

Szerveződő lakóközösségek

Pilis Dániel szerint az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy a beküldött javaslatok mögött egyre inkább látszanak a szerveződő lakóközösségek.

„A szentendreiek megismerték a rendszert, és egyre tudatosabban élnek a program adta lehetőségekkel. Egy-egy utca vagy lakóközösség már egymásra épülő folyamatos fejlesztésekben gondolkodik. A kisberuházások mellett ez a program egyik legfontosabb eredménye: kapcsolatok alakulnak ki, közösségek erősödnek.”

Közlekedésbiztonság a fókuszban

A fejlesztési javaslatok jellege alapvetően nem változott: továbbra is a járda- és útépítési, -felújítási igények, valamint a forgalomtechnikai módosítások dominálnak. Ezek egyre nagyobb arányban a közlekedésbiztonságot célozzák. A járda- és útépítési javaslatok mintegy harmada kifejezetten a gyalogosbiztonság javítására irányul, a forgalomtechnikai ötletek többségében pedig hangsúlyosan megjelenik a forgalomlassítás igénye. Sajnos ez azt is tükrözi, hogy hirtelen és nagy mértékben növekedett az autók száma és sokan nem tartják be a közlekedési szabályokat” – teszi hozzá Kiss Barna.

Pilis Dániel szerint érthető, hogy az út- és járdaépítést szorgalmazzák a legtöbben, de sajnos ilyen mértékű kormányzati elvonások mellett az önkormányzatnál nem marad elég forrás a fejlesztésekre. „Idén a szolidaritási hozzájárulással és az iparűzési adó növekményével együtt mintegy 1,4 milliárd forintot vesznek el a várostól. Ha változna az önkormányzati finanszírozás, és ilyen nagyságrendű forrás maradna évente a városnál, akkor belátható időn belül behozható lenne az infrastrukturális lemaradásunk.”

Részvétel és esély

A Városrészi Költségvetés keretösszege egyenletesen oszlik el a városrészek között, ami – Kiss Barna szerint – ösztönzőleg hat a részvételre. Az évről évre növekvő aktivitás és az erősödő önszerveződés ezt jól mutatja.

„Reményt és esélyt ad arra, hogy az évek óta kért fejlesztések megvalósuljanak” – fogalmaz Pilis Dániel. „A program legnagyobb értéke, hogy a szentendreiek megtapasztalhatják: beleszólásuk van a döntésekbe. A projekt megvalósulásához persze szükség van a szomszédok, a lakóközösség támogatására, az önszerveződésre is.”

Hat év után egyértelmű: a Városrészi Költségvetés nemcsak fejlesztéseket hoz, hanem közösséget is épít.

Fotó: Isza Ferenc
(Megjelent: Szentendre és Vidéke XXXIX évfolyam, 2. szám)