2021. április 30., 10:22
Mintegy százhetven család, nyolcvan veszélyeztetett gyermek rendszeres gondozását látja el a Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény huszonhat munkatársa a járás tizenhárom településén. Szentendrén mintegy 130 család érintett. A járványügyi korlátozások óta jelentősen növekedtek a feladataik, egyre több gyerek, idős ember és család került krízishelyzetbe. Az intézmény munkájáról beszélgettünk dr. Mazán Katalin intézményvezetővel.
Az elhúzódó járványhelyzet komoly mentálhigiénés kihívás elé állít mindenkit, a betegségtől való félelem, a szociális elszigeteltség, a munkanélküliség növekedése, az egzisztenciális bizonytalanság okozta szorongás fokozott mentális megterhelést eredményez. Ez együtt jár a családi, párkapcsolati konfliktusok kiéleződésével, a gazdasági visszaesés sokaknak okoz súlyos megélhetési gondokat. Az Intézmény idén is indított jótékonysági gyűjtést tartós élelmiszerre és az online oktatáshoz szükséges eszközökre, azonban a tavalyihoz képest sokkal kevesebb felajánlás érkezett, holott a rászorulók száma növekedett.
Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény
⚬ Család-és Gyermekjóléti Szolgálat: Széleskörű támogatást és segítséget tudnak nyújtani a nehéz élethelyzetekben, krízisekben és a hétköznapi problémák orvoslásában egyaránt.
⚬ Család-és Gyermekjóléti Központ: Hatósági intézkedésekhez kapcsolódó, a gyermekek védelmére irányuló tevékenységet lát el.
⚬ Iskolai és óvodai szociális segítők: Célja a prevenció. Minden köznevelési intézményben személyesen jelen vannak a szociális szakemberek.
Az intézmény tevékenységének részletes bemutatása >>
⚬ Család-és Gyermekjóléti Szolgálat: Széleskörű támogatást és segítséget tudnak nyújtani a nehéz élethelyzetekben, krízisekben és a hétköznapi problémák orvoslásában egyaránt.
⚬ Család-és Gyermekjóléti Központ: Hatósági intézkedésekhez kapcsolódó, a gyermekek védelmére irányuló tevékenységet lát el.
⚬ Iskolai és óvodai szociális segítők: Célja a prevenció. Minden köznevelési intézményben személyesen jelen vannak a szociális szakemberek.
Az intézmény tevékenységének részletes bemutatása >>
Az utóbbi évben a járásban a gyermek- és családvédelem szempontjából milyen tendencia figyelhető meg? Több vagy kevesebb gyermek, család kerül a látókörötökbe, javuló vagy inkább romló tendencia figyelhető meg? Milyen területen romlott, ill. javult a helyzet?
– A tavalyi év első félévében kevesebb jelzés érkezett a szolgálathoz. Ennek az oka vélhetően a járványügyi helyzet lehet, hiszen a probléma nem volt a jelzőrendszer szeme előtt, azzal, hogy a gyermekek karantén idején otthon voltak. Második félévben a jelzések számában emelkedés mutatkozott, elsősorban az iskolákból érkezett jelzés a magas mulasztások miatt. Ha az éves átlagot nézzük, kiugró eltérések nem figyelhetők meg a jelzések számában. Sok új jelzés érkezik családokkal, gyermekekkel kapcsolatban, de a sikeres családgondozói munka eredményeképpen, sok eset lezárásra is kerül.
Általában milyen okok miatt kerülnek gyermekek, családok a rendszeres gondozásotok alá?
– A problémák sokfélék lehetnek. A fő problématípusok a teljesség igénye nélkül, általában: iskolai hiányzás, elhanyagolás, családi konfliktus, kapcsolattartási problémák, válás, mentális problémák, magatartászavar, bántalmazás (lelki, fizikai, szexuális).
Sok civil szervezet tevékenykedik a szociális ellátás, segítés területén. Mik a tapasztalataitok a tevékenységükről? Milyen a kapcsolatotok velük?
– Igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a helyi vagy a környékbeli civil és egyházi szervezettekkel. Többekkel is együttműködünk munkánk során: Rotary Klub, Karitász, Vöröskereszt Pest Megyei szervezete, Adra Alapítvány stb. Szívesen fogadunk adományokat, részt veszünk az általuk szervezett programokon, segítőként, lebonyolítóként.
Minden kezdeményezést jónak tartunk, amennyiben az a munkánkat segíti. Ha felmerül a lakosság részéről ilyen kezdeményezés, célszerű előzetesen Intézményünkkel egyeztetni, hogy hatékony, és szakszerű segítséget tudjunk nyújtani a rászorulóknak.
Hogy segíthetünk „jól” a bajbajutottaknak, a rászorulóknak?
– Sokszor nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik az a pont, amikor már nem lehet hosszú távú segítséget nyújtani megfelelő szakmai háttér nélkül. Ha felmerül, hogy a probléma megoldásához átfogóbb segítségre lenne szükség, amelyben már szakember bevonása is szükséges, a legjobb, ha jelzik intézményünknél. Munkatársaink felveszik a kapcsolatot az érintettel, hogy minél előbb személyre szabott szociális segítő gondoskodásban részesüljön.
Mi az plusz, amit a szakképzett szociális munkások tudnak, amit az önkéntesek esetleg kevésbé?
– A mi munkánk során nagyon fontos cél a segítségre szoruló emberek „képessé tétele”. A központi kérdés az, hogy hogyan érhetjük ezt el, milyen képességekre van szükség ahhoz, hogy valaki ne szoruljon többé professzionális segítségre.
A képessé tétel egy olyan komplex folyamat, melyben a szakembernek tisztában kell lennie saját motivációival, képesnek kell lennie a helyzetek kritikai elemzésére és saját szerepét folyton újra kell definiálnia, amely magas fokú rugalmasságot, önismeretet és alázatot igényel. Emellett a „kliensről” alkotott képét is át kell formálnia és a segítség passzív be/elfogadója helyett partnerként, a probléma megoldásában legkompetensebb személyként kell kezelnie. Tehát nem kliensként, hanem egyenrangú félként kell tekintenie a hozzá segítségért fordulót.
Nagyon fontos a megtartó közösség ereje. Nem beszélhetünk ugyanis képessé tételről a társadalom perifériáján lévő rászoruló esetében, aki hosszabb-rövidebb ideig egy szociális ellátó intézmény segítségét vette igénybe. Itt az adott problémára sikerült ugyan megoldást találni, de hosszú távon nem biztos, hogy elegendő erőforrása lesz a kliensnek fenntartani ezt az állapotot.
Fontos egy odafigyelő, aktív közösség, aki észreveszi, ha gond van és tudja hova kell fordulni segítségért.
– A tavalyi év első félévében kevesebb jelzés érkezett a szolgálathoz. Ennek az oka vélhetően a járványügyi helyzet lehet, hiszen a probléma nem volt a jelzőrendszer szeme előtt, azzal, hogy a gyermekek karantén idején otthon voltak. Második félévben a jelzések számában emelkedés mutatkozott, elsősorban az iskolákból érkezett jelzés a magas mulasztások miatt. Ha az éves átlagot nézzük, kiugró eltérések nem figyelhetők meg a jelzések számában. Sok új jelzés érkezik családokkal, gyermekekkel kapcsolatban, de a sikeres családgondozói munka eredményeképpen, sok eset lezárásra is kerül.
Általában milyen okok miatt kerülnek gyermekek, családok a rendszeres gondozásotok alá?
– A problémák sokfélék lehetnek. A fő problématípusok a teljesség igénye nélkül, általában: iskolai hiányzás, elhanyagolás, családi konfliktus, kapcsolattartási problémák, válás, mentális problémák, magatartászavar, bántalmazás (lelki, fizikai, szexuális).
Sok civil szervezet tevékenykedik a szociális ellátás, segítés területén. Mik a tapasztalataitok a tevékenységükről? Milyen a kapcsolatotok velük?
– Igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a helyi vagy a környékbeli civil és egyházi szervezettekkel. Többekkel is együttműködünk munkánk során: Rotary Klub, Karitász, Vöröskereszt Pest Megyei szervezete, Adra Alapítvány stb. Szívesen fogadunk adományokat, részt veszünk az általuk szervezett programokon, segítőként, lebonyolítóként.
Minden kezdeményezést jónak tartunk, amennyiben az a munkánkat segíti. Ha felmerül a lakosság részéről ilyen kezdeményezés, célszerű előzetesen Intézményünkkel egyeztetni, hogy hatékony, és szakszerű segítséget tudjunk nyújtani a rászorulóknak.
Hogy segíthetünk „jól” a bajbajutottaknak, a rászorulóknak?
– Sokszor nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik az a pont, amikor már nem lehet hosszú távú segítséget nyújtani megfelelő szakmai háttér nélkül. Ha felmerül, hogy a probléma megoldásához átfogóbb segítségre lenne szükség, amelyben már szakember bevonása is szükséges, a legjobb, ha jelzik intézményünknél. Munkatársaink felveszik a kapcsolatot az érintettel, hogy minél előbb személyre szabott szociális segítő gondoskodásban részesüljön.
Mi az plusz, amit a szakképzett szociális munkások tudnak, amit az önkéntesek esetleg kevésbé?
– A mi munkánk során nagyon fontos cél a segítségre szoruló emberek „képessé tétele”. A központi kérdés az, hogy hogyan érhetjük ezt el, milyen képességekre van szükség ahhoz, hogy valaki ne szoruljon többé professzionális segítségre.
A képessé tétel egy olyan komplex folyamat, melyben a szakembernek tisztában kell lennie saját motivációival, képesnek kell lennie a helyzetek kritikai elemzésére és saját szerepét folyton újra kell definiálnia, amely magas fokú rugalmasságot, önismeretet és alázatot igényel. Emellett a „kliensről” alkotott képét is át kell formálnia és a segítség passzív be/elfogadója helyett partnerként, a probléma megoldásában legkompetensebb személyként kell kezelnie. Tehát nem kliensként, hanem egyenrangú félként kell tekintenie a hozzá segítségért fordulót.
Nagyon fontos a megtartó közösség ereje. Nem beszélhetünk ugyanis képessé tételről a társadalom perifériáján lévő rászoruló esetében, aki hosszabb-rövidebb ideig egy szociális ellátó intézmény segítségét vette igénybe. Itt az adott problémára sikerült ugyan megoldást találni, de hosszú távon nem biztos, hogy elegendő erőforrása lesz a kliensnek fenntartani ezt az állapotot.
Fontos egy odafigyelő, aktív közösség, aki észreveszi, ha gond van és tudja hova kell fordulni segítségért.
