„Az, hogy a közjót közösen keressük, ez ma ugyanúgy lehetőség és éppen 1848-as elődeink iránti tisztelettel a kötelességünk is” – hangsúlyozta Szentendre polgármestere 2025. március 15-én a forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett ünnepségen, a Városháza Dísztermében. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét olvashatják. 

„Szép ünnep, újra itt vagy!

Annyiszor

Láttunk már téged jó és mostoha

Időkben!

Mégis drága vagy nekünk,

Mint a tavaszt nem unjuk meg soha! (…)

 Megváltozott, mint egy varázsütésre

Az addig önző, törpe lelkű kor;

Emelkedett mindenki:

félistenné vált a nemes, –

– és polgárrá a pór!”

Tisztelt Ünneplő Szentendreiek!

Ábrányi Emil, jeles szentendrei költőnk sorait idéztem a MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN című verséből.

1848. március 15. határon belül és kívül az egyik legszebb, legnemesebb ünnepe minden magyarnak.

Ez a nap nem volt és nem lehet a megosztás, a magyart magyarral szembeállítás ünnepe, hiszen az 1848-hoz vezető út, a reformkor,  a nemzeti összetartozás eszméjének, és a nemzetért felelősen cselekedni gondolat születésének időszaka.

Ez a korszak a haza és a haladás kora.

Nemzeti imánk költője, Kölcsey Ferenc fogalmazott így (évekkel 1848 előtt):

„Jelszavaink valának: haza és haladás.”

A származási, vallási, jövedelemi különbségeken felülemelkedő,  és a magyar nyelv és kultúra iránti elkötelezettségen alapuló értékrend lelkülete formálta hazánk akkor nagyjait, vagyis a korszak akkori vezetőit!

Majd pedig 1848-49 ismert és ismeretlen hőseit.

De jó lenne, ha ma lennének ilyen vezetőink, akik kellő alázattal, másokat és persze mindenekelőtt hazánkat felemelni akaró őszinte cselekvéssel szolgálják Magyarországot!

De jó lenne, ha nem zajlana naponta magyar és magyar ember szembeállítása.

De jó lenne, ha nem lenne a vidék és főváros, szegény és gazdagnak bélyegzett önkormányzat  szembefordítása.

Ezen a napon is mondjuk ki: ez a szembeállítás, szétválasztás, nem a haza és haladás útja.

1848. március 15-e történelmünk egy igazán jelentős korszakának a csúcspontja!

1848 a  nemzeti önrendelkezéséért, a jogegyenlőségért a szabadságjogokért, egy polgári-független Magyarországért vívott közös harca  a nemzetnek.

Az, hogy a közjót közösen keressük, ez ma ugyanúgy lehetőség és éppen 1848-as elődeink iránti tisztelettel a kötelességünk is.

Feladatunk ma ismét a nemzeti közös jó keresése mellett a közös célokért és egymásért cselekvés, a közös szolgálat, kinek-kinek hivatása szerint.

Szolgálat akkor is, ha orvosok vagyunk, vagy tanítók, tanárok, ha vállalkozók vagyunk, kétkezi munkások, ácsok. Akkor is, ha szociális gondozók,  rendőrök, régészek, művészek, vagy éppen hivatali dolgozók vagyunk.

És akkor is, ha városvezetők, vagy országvezetők vagyunk.

Keresnünk kell a közös jót, és cselekedni is azt,  de nem magunkat felemelve, hanem egymást segítve.

1848. március 15. a megtalált közös jó, a felelős közös cselekvés pillanata, 1848. március 15-e történelmünk egy igazán jelentős korszakának a csúcspontja.

Legyenek ismét jelszavaink: haza és haladás!

Cselekedjünk ennek jegyében, haladjuk meg önmagunkat Szentendrén és mindenütt e hazában!

Rajta magyar, hív a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Nem tévesztettem el Petőfi Sándor versének első szavát, mert eredetileg így írta meg.

Egyik barátja mondta neki, hogy Sándor, először talpra kell állítani a magyart, a nemzetet, csak ezután tudunk indulni. Petőfi így átírta a vers első szavát és így ismerjük a verset, így vésődött be a szívünkbe, így énekeljük, hogy: Talpra magyar! Itt az idő, most vagy soha!

Most is először talpra kell állnunk, majd közösen egymás kezét fogva indulni az új Magyarország felépítésére.

Miért? Értük: gyermekeinkért, unokáinkért!