A Szabadkai utca 11. szám alatti intézményt egy ideig a Magyar Vöröskereszt működtette éjjeli menedékhelyként, majd 2018-tól ismét a Gondozási Központ vette át. Ezzel egy időben kibővült a tevékenységi kör is, az éjjeli menedékhely mellett nappali melegedői szolgálatot is ellát az intézmény. Az átvétel után már nőket is fogadnak a szállón, a számuk ugyan nem magas, de vannak nők is az ellátottak között.  A szállónk az ilyen szolgáltatást biztosító intézmények között igen jól felszereltnek számít, kulturált és tiszta, de segítségre mindig szükség van – mondja Kecskésné Sipos Andrea, a Gondozási Központ intézményvezetője, akivel a szálló életéről beszélgettünk.

– A Február Harmadika munkacsoport kutatásai szerint összességében csökken a hajléktalan emberek száma. A 2022-es felmérés szerint a fedél nélkül élők közel háromnegyede ötven éven felüli és egyre magasabb körükben a betegek, idősek vagy valamilyen függőségben szenvedők aránya. Itt Szentendrén tapasztaltok-e ilyen változásokat?

– Összességében lehet, hogy csökkent a számuk, de itt Szentendrén ezt nem tapasztaljuk. Ami viszont érezhető és rendkívül nagy probléma számunkra, hogy nincs további ellátórendszer, amelyik átvenné a beteg, demens, munkaképtelen hajléktalanokat, például nincs olyan ápolási osztály, ahová tovább küldhetnénk őket. Így az utóbbi időben nem egyszer önellátásra képtelen, ágyban fekvő, állandó ápolásra szoruló hajléktalanokat is el kellett látnunk, amíg sikerült számukra nagy nehezen helyet szerezni, holott a hajléktalan menedékhelyek csak önellátásra képes személyeket fogadhatnak. Sajnos az ilyen helyzetek okoztak konfliktust, és több munkatársunk kilépéséhez nagyban hozzájárultak. Arra egyikünk sem képes, hogy egy beteg embert kitegyen az utcára, de az ellátásuk nagyon megterhelő. Rendkívül nehéz számukra helyet találni, ahol a gondozásuk biztosított, mindenhol telt ház van, így hetekig nekünk kell (ápolni) ellátni őket. Ez a rendszer nem tudja kezelni ezt a problémát, holott a hajléktalanok átlagéletkora egyre magasabb, ami azt is jelenti, hogy egyre több köztük a krónikus beteg, a szellemileg leépülők száma.

– Mennyire cserélődnek a szálló lakói?

– A lakók kis mértékben cserélődnek, azonban többségében az ellátotti kör nagyjából évek óta ugyanazokból áll. Ők a nappali és az éjszakai menedékhely ellátásait is igénybe veszik. Hogy ne váljon „hajléktalan bentlakásos otthonná” a szállónk, ezért délelőtt és délután két-két órára el kell hagyni az épületet. Ekkor kerül sor a nagy átszellőztetésére, a fertőtlenítő felmosásra, ami azért is fontos, mert a hajléktalanok által innét-onnét összegyűjtögetett, nem használatos, lehetséges fertőzési gócot jelentő dolgokat el kell távolítani, és az alapos takarítással, a felszáradási időt betartva az elcsúszásos balesetek is megelőzhetők.

– Lehet tudni róluk, hogy hányan laktak korábban a környéken vagy itt, Szentendrén?

– A hajléktalan-ellátást bárki igénybe veheti, aki fedél nélkülinek mondja magát. Mi ezt nem vizsgáljuk, de egy személyazonosításra alkalmas iratra és a TAJ-kártyára szükség van. Előbbi irat alapján tudjuk azonosítani, hogy ki veszi igénybe a szolgáltatást, a napi jelentést meg a TAJ-szám alapján kell leadnunk. Elsősorban a „helyi illetőségűeknek”, azaz akik már gyermekkoruk óta itt élnek a városban (vagy a környéken) szólna az ellátásunk. Előfordul azonban, hogy az ország másik feléből kerül ide valaki. Ilyenkor felvetődik, hogy miért nem a volt lakóhelyén veszi igénybe a hajléktalanellátást, esetleg kitiltották onnan vagy gondnokság alatt áll, ez előbb-utóbb kiderül. Ami még fontos feltétel, hogy be kell mutatni záros időn belül érvényes negatív tüdőszűrő leletet. A tüdőszűrés elvégzésében a helyi szakrendelő munkatársai maximálisan segítőkészek, köszönet érte – hangsúlyozza Kecskésné Sipos Andrea (képünkön).

– Sok hajléktalan azért nem megy menedékhelyre, mert sok a konfliktus az ellátottak között. Ritkán kapunk a tőletek olyan hírt, hogy ki kellett tiltani valakit a szállóról, ezek szerint sikerül a rendet fenntartani.

– Az igénybevételnek minimális – hangsúlyoznám minimális – feltételei vannak. Az említett iratbemutatáson és tüdőszűrű-leleten kívül, szigorúan betartatjuk a közösségi együttélés szabályait. Az szállón jelentkezőknek tudomásul kell venniük a házirendet, amit elmondunk és írásban is átadunk, de több helyen ki van függesztve. A többi ellátottal vagy a munkatársainkkal szembeni fenyegetés, agresszió, a másik ellátott kihasználása, pénzének elvétele nem megengedett és kitiltással járhat. Előfordul, hogy valakitől jogosan félnek a többiek, ilyen esetekben a szakmai team döntése alapján határozott időre kitiltjuk ezeket a személyeket. Muszáj ilyen döntéseket hozni, nehogy kezelhetetlen helyzetek alakuljanak ki. A kitiltáskor átadjuk az érintettnek a legközelebbi hajléktalanellátók címlistáját, ahová elmehet, mert nincs területi megkötöttség az ellátás igénybevételére.

– A szálló szolgáltatásait igénybe vevők életútjáról, helyzetéről mit lehet tudni?

– A hajléktalanok többsége férfi, ami nem véletlen, hiszen válásnál elsősorban a nők maradnak a lakásban a gyermekekkel. Ilyenkor a férfiak egy része krízishelyzetbe kerül, a kilátástalanságban gyakran függőkké válnak – alkohol, gyógyszer, drog. Elvesztik pozitív irányba húzó segítő kapcsolataikat, munkanélkülivé válnak és nálunk kötnek ki. Többeknek vannak családtagjai, barátai, akik egy darabig próbáltak volna segíteni, de sikertelenül. Mi is megpróbálunk hatni rájuk, biztatni és bátorítani őket, hogy ha ő maga akar, akkor ki tud lépni ebből az élethelyzetből. A hajléktalanok jelentős része azonban valamilyen mentális betegségben is szenved, ezért nagyon keveseknek sikerül a hajléktalan létből kilépni.
Az egyre magasabb átlagéletkor miatt egyre több köztük a demenciában szenvedők aránya. Egy fiatal drogos és egy idős demens beteg egy helyen történő ellátása igazi kihívás, embert próbáló feladat a szociális munkás számára.

– Hányan dolgoznak a szállón? Nagy a munkatársak cserélődése? A munkatársak közül hányan kénytelenek más munkát is vállalni? 

– A hajléktalanszállón hat szociális szakember dolgozik, szociális munkás, asszisztens, valamint gondozó és ápoló szakképzettséggel. Akik ezen a pályán dolgoznak, azoknak mély elköteleződésük, hogy segíteni, támogatni kell azokat, akik erre rászorulnak, előítéletektől mentesen – elfogadva ezeket a szerencsétlen helyzetben lévő embereket. Másként ezt a munkát nem lehet bírni, és sajnos sokan nem is bírják. A Gondozási Központban itt a legnagyobb a munkatársak cserélődése, pedig rengeteg energiát fektetünk abba, hogy az új munkatársakat betanítsuk, hogy lelkileg is támogassuk őket, hogy elbírják azt a terhet, amit ez a munka jelent. Persze a fluktuációban az is közrejátszik, hogy az alacsony jövedelmek miatt a munkatársaink szinte mindegyike belekényszerül a másod-, harmadállás vállalásába, ami a teljes kiégéshez vezet végül. A szociális munka területén országos jelenség, hogy a szociális munkások nem egy intézményben vállalnak szolgálatot – a pihenőidejük terhére. Jelenleg két négyórás takarító státuszunk van, az egyiket már hosszú ideje hirdetjük.

A hajléktalanszállónk a jól felszereltek közé tartozik, ami nem kis részben az önkormányzatnak, a szentendreiek adományainak is köszönhető – mondja az intézményvezető. – A szűkös állami normatívát az önkormányzat egészíti ki a költségvetésünkbe. Szerencsénk van, mert sok szentendrei is segít, adományként kaptunk már pl. mosó- és ruhaszárító gépet, télre ruhaállványt a kabátoknak, mikrohullámú sütőt, a leszakított mosdó helyére újat, rendszeresen pékárut és egyéb élelmiszereket.

– Mire van most leginkább szükségetek?

– Amiből soha nem elég: a tartós élelmiszerek, különösen az készétel-konzervek (babfőzelék, paradicsomos gombóc, töltött és rakott káposzta, borsófőzelék, lencse, illetve bármi hasonló), valamint az instant ún. bögrés levesek, mert a szállón főzni nem lehet, de ezek melegíthetőek. Az egyéb konzervek is jó szolgálatot tesznek, mint például a májkrém, löncshús, de a  teafű, cukor, citromlé szintén nagy mennyiségben fogy a hideg idő beköszöntével.

Minden téli időszakban gyűjtjük a melegebb váltóruhákat. Amire most szükség van: pulóver, melegítő nadrág, dzseki, kesztyű, sapka, sál, téli lábbelik, ezen kívül az alsónadrág és a zokni mindig hiánycikk.

Törölközőt, kispárnát, ágyneműhuzatot és plédet szintén szívesen fogadunk. Vastag takarót, nagypárnát és hasonlókat nem kérünk, mert ezeket nem lehet olyan gyakorisággal mosni, mint ahogy nálunk erre szükség van, és hamar tönkreteszik a gépeket. Teljes ruhatárakat nem tudunk átvenni, mert sem tároló kapacitásunk nincs, sem szükségünk nincs az egyéb homikra, aminek más intézmény viszont biztosan örülne.

A támogatásukat és a segítségüket előre is köszönjük az ellátottak nevében is!

…………………………………………

Ha megteheti és szívesen támogatná a Gondozási Központ munkáját, egyéni adományát felajánlhatja a Szentendréért Közalapítvány számlaszámára:
11742087-20073857 | IBAN szám: HU50 1174 2087 2007 3857 0000 0000
A közlemény rovatban kérjük, tüntessék fel: „Gondozási Központ”.

A szálló elérhetősége:
Hajléktalanok éjjeli menedékhelye és Nappali melegedő
2000 Szentendre, Szabadkai utca 11.  Tel.: 06/20-310-9335
A nyitva tartás folyamatos.

(Fotó: Bellai László / Szentendre.hu)