A reformkor nagyjai Európa legjobbjaival összhangban arra tanítottak, hogy a haza és a haladás elválaszthatatlanok. Kiálltak azért, hogy büszkén emeljük fel nemzeti kultúránkat, és ennek részeként a népi kultúrát. Hogy ragaszkodjunk ahhoz, a törvény előtt mindenki egyenlő. Ne tűrjük a kirekesztést, és ne tűrjük a kevesek kiváltságát! –  hangsúlyozta a városi megemlékezésen Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét olvashatják.

Tisztelt szentendrei polgárok, ünneplő közösség!

Köszöntöm Önöket, mindenkit, aki eljött és itt van ma magyarságunk megkerülhetetlen jelentőségű ünnepnapján

***

1848. március 15. Kisgyermekkorunk óta évről évre mindannyiunkat megszólít ez a nap.

Ott álltunk az iskolai ünnepségeken, mely a rendszerváltás előtt az egyetlen olyan valóban nemzeti ünnepünk volt, amelyen hangsúlyt kapott a nemzeti trikolor, és viselhettünk nemzetiszínű kokárdát.

Egyszerűen, a közelgő tavasszal együtt benne volt a levegőben, hogy amiről a tanáraink, szüleink olykor finomkodva beszélnek, az valami számunkra is fontos üzenet.

Később, érettebb fejjel kezdtük megérteni, hogy a történelemkönyvekből ismert szereplők, a reformkor, majd a forradalom és szabadságharc példaadó hősei hozzánk hasonló hús-vér emberek voltak – azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy volt bennük annyi tenni vágyás, becsület és bátorság, hogy példát adjanak ma nekünk, hogyan is érdemes élni az életet.

***

Jeles elődeink egyéni érdeken, vagy osztálykorlátokon felülemelkedve megmutatták: van másik Magyarország! Van emelkedő nemzet! Képesek vagyunk arra, hogy kivívjuk Európa elismerését!

A reformkor nagyjai Európa legjobbjaival összhangban arra tanítottak, hogy a haza és a haladás elválaszthatatlanok. A nemzeti önállóság igénye nem zárja ki a nyitottságot a nemzetek feletti, általános emberi értékek, a szabadság és szolidaritás eszméje iránt.

Kiálltak azért, hogy büszkén emeljük fel nemzeti kultúránkat, és ennek részeként a népi kultúrát. Hogy ragaszkodjunk ahhoz, a törvény előtt mindenki egyenlő.  Ne tűrjük a kirekesztést, és ne tűrjük a kevesek kiváltságát!

***

A forradalom és szabadságharc idején közös célokért küzdöttek a különböző felekezetekhez, vagy éppen kisebbségekhez tartozó, nemzetünk fiai – és bizony – lányai.

Mert a magyar szabadságért küzdeni értékválasztás kérdése volt 176 évvel ezelőtt.

A közös, szabadelvű eszményt követték a magyarnak született társaikkal a forradalom és szabadságharc győzelméért végsőkig küzdő német, osztrák, szerb, horvát és örmény családokban felnőtt aradi vértanúk. Tudjuk, hogy a honvédsereg minden tizedik katonája zsidó származású volt. És itt állva büszkén idézhetjük fel a magyarokhoz haláláig hű, szentendrei születésű író, a szerb Jókaiként emlegetett Jakov Ignyátovity alakját is.

***

Egyenlőség, szabadság, testvériség! – ez a 12 pont plakátjának utolsó sora.

1848 máig ható – 1956-hoz hasonlítható – üzenete, hogy az „egyenlőség, szabadság, testvériség“ hármas követeléséből egyik elem sem adható fel értékrendünk sérelme nélkül.

***

A hivatalos történelemkép koronként változik, és többnyire leegyszerűsítő. Közös történetünk árnyalatait a helyi közösségek, a családok, az egyes emberek emlékezete őrzi.

Ilyen fontos – évszázadokon át árnyékba szorult – árnyalata a történetírásnak a nők szerepe. Ezért külön öröm számomra, hogy a március 15-i ünnepi műsor  idén Szentendrén ez utóbbira koncentrál.

Mert nők nélkül nincs forradalom – se.

***

1989 után, a keleti blokk béklyói alól szabadulva sokan reméltük, hogy az ország végre a polgári fejlődés útjára lép és a nemzeti önrendelkezés alapján a nyitottság és a szolidaritás kultúrája, az anyagi gyarapodás határozza meg a magyarok hétköznapjait.

Ma mégis sokan érezzük, érezhetjük azt, hogy ennek valóságától, várakozásinktól egyre messzebbre sodródtunk.

***

Itt az idő, hogy feltegyük a kérdést: mit tegyünk, mit tehetünk, hogy méltók legyünk 1848-1849 örökségéhez?

Meggyőződésem, hogy elég egymás felé fordulnunk. Őszintén, gyanakvásmenetesen. Nem betartva, nem szapulva, nem ellendrukkerként.

Mert nemcsak akkor kell büszkének lenni a városunkra, annak értékeire, amikor éppen nálunk van a gyeplő, hanem mindig!

Mindig az együttműködést keresve, mindig másokat bevonva, mindig használva a közösség erejét, mindig figyelve a gyengékre, elesettekre.

***

Itt az idő, hogy Magyarország minden polgára méltóságát megőrizve úgy élhessen, ahogy szeretne, hogy érezhesse jól magát ott, ahol él. Hogy az ellenségképek és a megosztottság mérgező légköre helyett az egymás iránti bizalom és az együttműködés kultúráját megtapasztalva nőhessenek fel a gyerekeink. Itt az idő, hogy cselekedjünk!

***

Mert a másik ember egy lépésre van tőlem,

a másik ember egy szóra van tőlem,

a másik ember egy lélegzetnyire van tőlem és

a másik ember egy szívdobbanásnyira van tőlem!

***

Éljen a szabadság, éljen a haza, éljen a szívek forradalma!

(Elhangzott 2024. március 15-én, Szentendrén, a Városháza előtt.)

Kapcsolódó anyag:

Nők nélkül nincs forradalom! – így emlékezett 1848-49-re Szentendre