2020. november 29., 21:20

A háziorvosok telefonszámainak keresettsége rekordokat dönt, amióta a COVID-tünetes betegek csak így kereshetik orvosukat, és egyre több a fertőzött. Csak tovább rontott a helyzetükön, hogy az országos kampányban mindenkit arra kapacitáltak, hogy adassa be magának az influenzaoltást, miközben az oltóanyag elfogyott, és most mindenki a háziorvosokon kéri számon. A szentendrei háziorvosok közül már többen is voltak karanténban mint kontaktszemélyek, de jelenleg szerencsére senki nem beteg.
Az alapellátásban dolgozók helyzetéről beszélgettünk dr. Szoltsányi Gáborral, aki a város háziorvosait képviseli hétről-hétre a Helyi Operatív Törzs értekezletein.

A nagy leterheltség ellenére alapvetően jól vannak a háziorvosok, sok a munka és fáradtak vagyunk – mondja Szoltsányi doktor. – A fertőzésveszély miatt – nagyon helyesen – most az ellátások jó része telefonon történik. Ez új helyzet mindenkinek. A napi rutin a szokásosnál is nagyobb odafigyelést igényel. A betegek részéről pedig fokozott türelmet. Azt már megszoktuk, hogy a rendelőben várakozni kell, de az még nem tudatosult, ha telefonon is zajlik a betegellátás, akkor a telefonra is várni kell. Ha sokáig foglalt a vonal, vagy kicseng, de nem vesszük fel, az nem azt jelenti, hogy nem vagyunk elérhetőek, hanem azt, hogy épp másik beteggel foglalkozunk. Kérjük a betegek kitartását és türelmét. Én átlagosan 80 beteget látok el a rendelési idő alatt, kit telefonon, kit személyesen.

Nagyon megnövekedett a betegforgalom az alapellátásban?
– Igen, érezhetően emelkedett a forgalom. Nem csak a COVID-fertőzöttek számának növekedéséről van szó, hanem a szakrendeléseken sok helyen nagyon hosszúak lettek a várólisták. Az emberek nem szívesen keresnek fel távolabbi egészségügyi intézményt, így aztán olyan problémákkal is a háziorvoshoz fordulnak, amelyekkel eddig a szakellátás foglalkozott. Az eszközeink pedig sokszor korlátozottak.

Az influenzaoltóanyag-utánpótlásról van valami hír?
– A háziorvosok a szokásos rendeléseikhez képest jóval több oltóanyagot igényeltek, én például 400-at rendeltem, de csak 300-at kaptam. Pillanatok alatt elfogyott. Most praxisonként 5 db-ot kaptunk. A Járási Hivatal Népegészségügyi Osztályának sincs információja arról, hogy várható-e még nagyobb mennyiség. Attól tartok, hogy nem, hiszen a gyártás fél évet is igénybe vesz.

Hogy változott a helyzet a COVID-gyanús betegek tesztelésében, amióta a Népegészségügyi Központ a tünetes betegek számára mintavételi pontokat hozott létre?
– Javított a helyzeten, hogy a járóképes COVID-tünetes betegek személyesen mehetnek el ezekre a mintavételi helyekre. Így most már egy-két nap alatt van eredmény. (Külön cikkben részletesen foglalkoztunk a mintavételi pontokkal. A szerk.)

Szoltsányi doktornak sincsen átfogó képe a város járványügyi helyzetéről, mert a háziorvosok sem kapnak erről tájékoztatást. Egy háziorvosi praxis adatai alapján pedig nem lehet a város COVID-fertőzöttségére következtetni.
– Arra szeretném buzdítani az embereket, hogy a nehéz helyzeteket is fel lehet használni a jóra. A szigorítások idején több idő marad a családra, magamra, olvasni, rég nem látott barátot felhívni. Vagy az egészségesek törődhetnének többet a környezetükben élő idősekkel, a segítségre szorulókkal.

Szoltsányi doktor végül Luther Márton egy levélrészletét ajánlja figyelmébe mindenkinek. Az 1527-ben, a wittenbergi pestisjárvány idején született levélben Luther röviden és tömören összefoglalja mindazt, ami egy világjárvány idején elvárható mindenkitől.

„Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat is megfertőzzön a hanyagságom, ami esetleg halálukhoz vezet. Ha Isten el akar vinni, tudja, hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem, és nem leszek felelős a saját halálomért vagy mások haláláért. De ha a szomszédomnak szüksége van rám, nem kerülöm, hanem bátran megyek hozzá. Az istenfélő hit tehát nem tapintatlan, nem vakmerő, és nem is teszi próbára Istent.”

 

Fotó: Bellai László