Műemléki védettség alá helyezné az Építési és Közlekedési Minisztérium a Dumtsa Jenő és a Péter Pál utca sarkán álló, „bálnaháznak” elnevezett épületet. Lázár János miniszternek írott levelében Fülöp Zsolt polgármester felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy Makovecz Imre életművének ezt a darabját sem az építész szakma, sem a lakosság nem sorolja a jelentős alkotások közé. „Az épület esztétikai értéke és – szerintünk – konfliktusa barokk belvárosunk településképi világával nem változott, sőt az 1995-ben engedélyezett átalakítás, valamint az azt követő kontrollálatlan beavatkozások csak fokozták azt” – érvelt Fülöp Zsolt a műemléki védettség javaslatának törlését javasolva.

Építési és Közlekedési Minisztérium
Lázár János miniszter úr részére

Tisztelt Miniszter úr!

A www.kormany.hu oldalon társadalmi egyeztetésre bocsátott tárgyi jogszabálytervezettel – melynek 24.§-a alapján a Szentendre, Péter Pál u. 4. sz. 2344 hrsz-ú ingatlanon Makovecz Imre tervei alapján megépült szolgáltatóházat nemzeti emléknek minősülő műemlékké nyilvánítanák – kapcsolatban Szentendre Város Önkormányzat nevében az alábbi észrevételt és javaslatot tesszük:

A rendelet-tervezet preambulumának [3] pontja szerint:

„A magyar építészetről szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés kinyilvánította, hogy az épített örökség megőrzése és gyarapítása során az egyik minta és zsinórmérték Makovecz Imre építészete. A tervezet a jogszabályi követelményeknek megfelelő, Makovecz Imre életművének kiemelkedő elemei műemléki védettségének elrendelését tartalmazza.”

E szakasz első mondatával egyetértünk: kétségtelen, hogy a magyar építészettörténet egyik meghatározó alakja Makovecz Imre, akinek munkásságát minél szélesebb körben ismertté kell tenni. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy Makovecz Imre munkássága sem egyöntetűen magas színvonalú: az általa tervezett épületek között is találhatunk korszakalkotó, az utókor számára feltétlenül megőrzendő művet – mely műemléki védelemre érdemes, és természetesen vannak kevésbé jelentős, vagy korai alkotásai, melyeket sem a szakma, sem a lakosság nem sorol a jelentős épületek közé – ennélfogva műemléki védelemre sem érdemesek.

Műemléki értéket olyan építmények képviselnek, amelyek hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség identitástudata szempontjából kiemelkedő művészeti, történelmi, műszaki, néprajzi vagy más tudományos jelentőséggel bírnak.

Véleményünk szerint a Szentendre, Péter Pál u. 4. sz. 2344 hrsz-ú ingatlanon található valamikori szolgáltatóház nem tekinthető sem a magyar építészet, sem pedig Makovecz Imre életművében kiemelkedő jelentőségű alkotásának.

Az épület formavilága, történelmi belvárosunk barokk műemléki épületekben gazdag építészeti harmóniájától idegen megjelenése miatt hamar ráragadt a „bálnaház” elnevezés. Az épület sötét belső terei és a sehová sem vezető fedett passzázs szintén olyan érzetet keltenek, mintha egy bálna gyomrába kerülne a betérő. Éppen ezért városunk lakói nem tudták megszeretni az épületet, az épületbe költöző funkciók pedig sorra váltják egymást.

Az elmúlt közel 50 évben az épület esztétikai értéke és – szerintünk – konfliktusa barokk belvárosunk településképi világával nem változott, sőt az 1995-ben engedélyezett átalakítás, valamint az azt követő kontrollálatlan beavatkozások csak fokozták azt.

Ennek eredménye az épület mai megjelenése:

A műemlékké nyilvánítás feltétele lenne az építéstörténeti tudományos dokumentáció, értékleltár elkészítése, amivel indokolni kell a védelmet. Amennyiben a műemléki értékleltár valóban elkészült, úgy álláspontunk szerint azt a rendelet-tervezettel együtt nyilvánossá kellett volna tenni, így annak tartalma szakmailag is véleményezhető lett volna.

Úgy véljük, hogy az átépítések és az eredetileg is silány épületszerkezeti részletképzések miatt az épület mai megjelenésében már nem lelhető fel olyan építészeti érték, amit védelmezni kellene.

Makovecz Imre munkássága során tervezett valamennyi épület elfogulatlan szakmai vizsgálata és kritika nélküli műemléki védelem alá helyezése az életmű jelentőségét is negatívan befolyásolja.

Mivel a 20. századi magyar építészetben számos olyan jelentős épületet találhatunk, melyek nem állnak műemléki védelem alatt, így felmerülhet a kérdés, hogy az épület műemléki értéke, vagy pusztán az épület tervezőjének neve indokolja az egykori szolgáltatóház kiemelt műemléki védettségének elrendelését.

Fentiekben kifejtettek alapján javaslom a tervezett miniszteri rendelet 24. szakaszát teljes egészében elhagyni a rendelet elfogadásra kerülő végleges szövegéből.

Kérem, fontolják meg javaslatunkat!

Fülöp Zsolt
polgármester

(Fotók forrása: Szentendre Város Önkormányzat Főépítészi Iroda)

Fülöp Zsolt polgármester közösségi oldalán is reagált a minisztérium kezdeményezésére: