Tavaly született meg az egyhangú döntés: az önkormányzat minden nehézség ellenére kitart a belvárosi csapadékvíz-csatorna fejlesztési beruházás megvalósítása mellett, évtizedes problémát oldva meg ezzel. Teszi ezt annak a fájó döntésnek az árán is, ha ennek forrását célzott ingatlaneladásból, vagy éven túli kötelezettségvállalásból (hitelből) kell biztosítani.

Januárban meg is kezdődtek az egyeztetések az értékesítésre kijelölt ingatlanok bérlőivel, mely egyeztetések jelenleg is folyamatban vannak. Az ezzel ellentétes híresztelésekkel szemben nem igaz, hogy a bérlők azonnali hatállyal „ki lettek rakva”. A bérleményekből április elejéig kell kiköltözni, de az önkormányzat továbbra sem engedi el a bérlők kezét: lehetőségei szerint megpróbál a bérlőknek alternatív helyet felkínálni. Az egyeztetések tehát folyamatban vannak, március végéig kell megnyugtató megoldást találni.

A beruházás fedezetét biztosító előterjesztésről a Képviselők és a nyilvánosság már tavaly novemberében tudomást szerezhetett: https://szentendre.hu/belvarosi-csapadekviz-elvezetes…/

Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy a fentiekkel ellentétes információkat híresztelők, a bérlők megmentéséért aláírást gyűjtők egy árva szóval sem említik, hogy a célzott (az előző évekhez mérten is szerényebb) ingatlaneladásokra a belvárosi szenny- és csapadékvíz szétválasztása miatt van kényszerű szükség. Beszélgettem a Karitász vezetőivel, akik elmondása szerint, velük egyik (félinformációkat, valótlanságokat terjesztő) szervezet képviselője sem egyeztetett. A Karitászt az önkormányzat tavaly is 1 millió forinttal támogatta, és bár nehéz költségvetési év előtt áll Szentendre, de a rászorulók megsegítésére minden körülmények között kell, hogy jusson támogatás.

A Török Balázs szervező nevével fémjelzett klub érvelése különösen visszás, hiszen Török Balázs alpolgármestersége idején olyan ingatlaneladások történtek, mint pl. a Bölcsőde közben (a jelenlegi gyermekorvosi rendelő szomszédságában) eladott, önkormányzati tulajdonú Mentálhigiénés Központ ingatlana, melynek lebontása után, helyén többlakásos magánlakópark épült. Került minderre sor egy olyan időszakban, amikor már rég túlterhelt volt a 11-es főút, és burjánzottak a városi fesztiválok, több mint százmilliós veszteséget termelve a költségvetésnek. Hol voltak akkor a most farkast kiáltó szervezetek képviselői?

De az egyenesen „Rákosi korszakot” emlegető szervezetek képviselői mélyen hallgatnak az önkormányzatokat egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodró adómegvonási intézkedésekről is (gépjárműadó elvonás, parkolási díj felfüggesztés, IPA csökkentés), melyek több százmilliós hiányként jelentkeznek a város költségvetésében, súlyos helyzetbe hozva a városgazdálkodás minden területét. Ki fogja tolerálni, ha majd ritkábban tudja a város elvinni a zöldhulladékot? Ki fogja tolerálni, ha nem épülhetnek majd új utak és járdák, ha kevesebb lesz a kátyúzás, a kaszálás? Ki fogja megérteni ha pl. egy városi óvodában nem tudnak felvenni egy új dajkát? Mindenki a saját megélhetésért küzd, a sor végén pedig majd az önkormányzatok állnak. Bővebb információ a költségvetést érő veszteségekról: https://szentendre.hu/2020-ban-783-millio-forinttal…/

A városvezetés 2019-es átadásakor távozó vezetők közül sokaknak fel lett téve a kérdés: „Tud-e majd segíteni, ha a város érdeke azt kívánja? És sok esetben a „Szentendréért mindent!” volt a válasz. De nekem úgy tűnik, hogy egyesekben nagyobb az utálat, mint ahogyan Szentendrét szeretik. A már odaítélt, csaknem 10 milliárdos MTÜ-s támogatások mondvacsinált megvonásakor (ami sokkal nagyobb csapást jelentett Szentedre épített örökségére nézve) a volt vezetők és fenti szervezetek vezetői nem hallatták a hangjukat. Nem kezdtek aláírásgyűjtésbe sem.

A témában „Támadások kereszttüzében a csatornaberuházás” címmel több részletet is tartalmazó hír jelent meg a városi honlapon: https://szentendre.hu/tamadasok-kereszttuzeben-a…/