2020. december 24., 09:01

Az elmúlt egy évre visszatekintve hasonló helyzetben érzem magam, mint 2019 novemberében. Akkor a választások után emberi okok, sértődések, egyesek döntésképtelensége miatt tették fel nekem a kérdést, hogy a karácsony ugye elmarad…? Akkor is megdöbbentett ez a hozzáállás, ahogy most is elszomorított, amikor azt hallottam megfogalmazni, hogy nem érdemes karácsonyt „szervezni”, mert úgyis elviszi a vírus!

Jobban belegondolva ezekbe a helyzetekbe, érthető emberi viselkedések, reakciók voltak. Egyrészt akiknek csak a politika van az életük középpontjában és mindent ezen keresztül vizsgálnak, minősítenek, vagy ez alapján mondanak véleményt, azoknak a változás egyúttal azt is jelentette, hogy „ezeknek” nem csinálok semmit, sőt, mindent rossznak minősítek – akár azt is, amit korábban lelkesen képviseltek.

A másik emberi reakció a színtiszta realista, aki felméri a helyzetet, költség-haszon számítást végez, és ennek eredménye alapján 2020-ban nem érdemes egy forintot sem költeni a karácsonyi eseményekre, nem érdemes energiát tenni a szervezésbe, mert a vírus miatt úgysem lehet megtartani szokásos módon az ünnepet.

Emberi gondolat, motiváció mind a kettő, mind a politikai, mind a pénzügyi, ezeknek helyük is van, eredendően nem rosszak.

De karácsony, december 24-e estéjének szemszögéből nézve is mérvadóak?

Ha hirtelen felteszik nekünk a kérdést, minek az ünnepe a karácsony, akkor a legtöbben egyből azt válaszoljuk, hogy a szereteté.

Ez így van, ezért most még inkább elgondolkoztat az, hogy akik a politikán vagy a pénzügyi racionalitáson keresztül élik az életüket, szeretnek? Igen, szeretnek, mégpedig a politikán keresztül élők azokat, akik ugyan azt gondolják, mint ők, egy pártból vannak, vagy ugyanarra szavaznak, míg a pénzügyi racionalisták az anyagi világon, az anyagi hasznosságon keresztül szeretnek, nekik a hasonló embereket könnyű szeretni…

Ugye érezzük, hogy a karácsony ezeknél több? Másként nézi az embert az Isten, aki magát kiszolgáltatva, csecsemőként jön elénk. Ez a feltétlen bizalom és a feltétlen szeretet, amire hív mindannyiunkat. Hív személy szerint engem is, hogy ne csak azokat szeressem, akiket „könnyű” szeretni, a családból, a munkahelyről, az utcából, a közéletből.

Ez a karácsony sem marad el, sőt még inkább segít visszatalálni az üzenetéhez, hogy figyeljünk egymásra ezekben a történelmi időkben.

Figyeljünk egymásra, hiszen lesznek olyan családok, ahol a nagyszülők most nem találkozhatnak az unokákkal, lesznek olyan családok, ahol nem tud hazajönni az ünnepre a külföldön dolgozó szerettük és sajnos lesznek olyan családok, akik betegségben, kórházban, gyászban élik meg ezeket a napokat.

Figyeljünk egymásra, ne maradjon el senkinél a karácsony, senki ne legyen egyedül, használjuk azokat az eszközöket, „kütyüket”, amik rendelkezésünkre állnak.

Jó volt megtapasztalni az elmúlt egy évben, hogy legyen bár előre látható feladat, vagy hirtelen előállt probléma, a szentendreiek számíthatnak egymásra, segítenek a másik emberen akár ismeretlenül is. Jól volt megtapasztani, hogy a közintézményekben, közszolgálatban dolgozók nem csak a kötelező feladataikat végezték a járvány tavaszi első hulláma idején, hanem erejüket megfeszítve szolgáltak tovább akár hétvégén és ünnepnapokon is.

Adjon erőt és bizalmat mindannyiunknak az, hogy most bár a maszkok miatt nem látjuk egymás arcát teljesen, de a mozdulataink, és szemünk mosolya tükrözze a karácsony üzenetét, Isten feltétel nélküli szeretetét!

Fülöp Zsolt
polgármester