A Pest Megyei Könyvtár Zsíros kenyér extrákkal című sorozatának januári vendége Tolvaly Ferenc író volt, aki végigjárta a világvallások szent helyeit, s az ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről, gondolatairól regényeket írt és filmeket forgatott. A vetítéssel egybekötött előadáson a közönség ízelítőt kapott a spanyolországi El Camino-n, valamint a tibeti, az iszlám és a hindu szent helyeken tett útjairól.

Ki rejtőzik az álarc mögött?

Tolvaly Ferenc a kezdetekről elmondta, hogy volt egy válság az életében, amelyre nem talált sem magyarázatot, sem kiutat, s amely elviselhetetlenné tette számára a hétköznapok megszokott folytatását. Szerinte, ha valaki ilyen helyzetbe kerül, azonnal el kell indulnia, nem szabad halogatni, mint ő, aki csak három év múlva indult el, hogy megtalálja az önmagához vezető utat, és hogy megtudja, ki rejtőzik az álarc mögött.

Mikor tanácsokat kért a felkészüléshez, barátai mondták, hogy legfontosabb a jó cipő és a jó erőnlét. Bolberitz Pál katolikus pap, filozófus viszont azt tanácsolta, hogy ne a cipővel foglalkozzon, inkább olvassa Szent Ágoston, Avilai Teréz, Hildegard és Eckhart mester műveit.

Első zarándokútja a spanyolországi El Camino volt. A 800 km-es úton rengeteg ideje volt a gondolkodásra. Rájött, hogy milyen sok felesleges holmit cipel magával, ezért először a hátizsákjából szórt ki dolgokat, de utána azon is elgondolkodott, hogy mennyi felesleget hord az élet zarándokútján is. A megtisztulásnak különféle fázisait tapasztalta meg: először megtisztul a szervezet, utána lassan a beszéd is, s ennek hatására elkezdünk nem hazudni önmagunknak. Észrevette, ha csak naplót vezet, becsaphatja önmagát és az olvasókat is, ezért azonnal, menet közben rögzítette, hogy mit érzett, mire gondolt.

„Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé néz, felébred”

Azt tapasztalta, ha megtisztul a beszéd, elkezd csörgedezni a szívben az ima. Azt is felismerte, hogy aki kifelé néz, álmodik, aki viszont befelé néz, felébred. Az út során valami átalakult benne, s ez olyan erőt, békét adott neki, amit nem lehet semmivel sem pótolni.

Sokat tanult egy fiatal tibeti fiútól, aki az imaélettel kapcsolatban azt mondta, mindenkinek ott kell megtanulni imádkozni, ahol született, a zarándokutakon legfeljebb elmélyülni lehet benne. Tolvaly Ferenc szerint az európaiak rossz úton járnak, amikor nyitottak minden új hatás és vallás felé, s nem a gyökereikből táplálkoznak. Ő minden egyes útjával a saját vallásához került közelebb: mindenhonnan erdélyi magyarként jött haza, vagyis erősödött az identitása.

Beszélt arról is, hogyan változott meg a zarándokutak hatására a hétköznapi élete. Radikálisan más lett például a tulajdonhoz való viszonya: számára az ingatlan már nem vagyon, hanem kötelezettség, teher. Vannak időszakok, amikor egyáltalán nem olvas híreket, és igyekszik minél kevesebb kötelezettséggel élni.

Hosszú utat kellett megtennie ahhoz, hogy rájöjjön, a hit nyújthatja azt a megnyugvást, amit keresett. Az előadás végén ezért azt kérte a jelenlévőktől, hogy a közeledő nagyböjti napok alatt járják végig magukban a zarándokutat, melyhez sok hitet kívánt.