A húsvét előtti vasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának napja. Ezen a jeles napon már a VII. században szokás volt Európában, hogy pálmaágakat szenteltek, innen az egyházban szokásos latin megnevezése ennek a vasárnapnak: „Dominica in palmis”. Hazánkban a barkaszentelés volt szokásban. A fűzfának a templomban megszentelt virágzó ágait azután sok helyen otthon őrizték a következő húsvétig. Sokféle hiedelem fűződött ezekhez az ágakhoz, az állattartásban varázslás, rontás ellen volt hasznos, helyenként a szántóföldre vitték, ott leszúrva féregölő hatásúnak vélték. A legtöbb helyen úgy hitték, hogy villámcsapás ellen védi a házat. Az andrásfalvi székelyek, ha nagy zivatar közeledett, meggyújtották a szentelt barkát, a telefüstölt házba – gondolták – nem csap a mennykő.

Több más népszokás is élt még a múlt évszázad elején a virágvasárnapra időzítve. Világhíres zeneszerzőnk, Kodály Zoltán Nyitra megyében, Menyhe falucskában gyűjtött népdalai is őriznek ezekből: „Ez ki háza, ki háza? / Jámbor Kovács Béláé, / villő, / villő. // Válj meg kereszt, válj meg / A rúzsa-pallagon, villő, villő” – énekelték. Az úgynevezett „villőzés” itt a kiszejárással együtt élt. A kisze általában menyecskének öltöztetett szalmabáb volt, de lehetett a már zöldülő levelű ágakból összeállított és fölöltöztetett kis köteg is. A kiszét énekelve vitték a falun végig, azután vagy vízbe vetették, vagy elégették. Különféle hatása volt a kiszének: a lányok férjhez mentek, a betegséget, a halált kivitte a faluból, de még a jégesőtől is védett. Egyébként még Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes falvaiban ismerték a kiszejárást, vagyis nem volt országos népszokás. A szlovákoknál kysel, kiselica név hasonló a magyarhoz. A villő szó eredete is bizonytalan, lehet szlávból: vila ’tündér’, lehet latinból: villus ’lomb’.
Volt hely, ahol virágvasárnap fölpántlikázott fűzfaágat vittek minden ház elébe, ott énekeltek: „Kice, kice villő, / Majd kivisszük kice-vicét, villő, / Majd behozzuk a zöld ágat, villő.” Ezután a gazdasszony tojást adott a villőzőknek, közben néha letörött egy ágat, azzal sorba verte a lányokat: „Mind menjetek férjhöz!”

Büky László

Fotó forrása: http://anyanyelvapolo.hu/