Velencéből jelentkezünk a lagúnák mellől, ahol Vincze Ottóval beszélgettünk River-pool installációjáról.

Hogy kerül egy szentendrei művész egy Szentendrére készült installációval Velencére?

Ez a Velencei Biennáléval párhuzamos rendezés, a biennálé rendezősége szakmai jóváhagyásával. Egy évvel ezelőtt a Dunán volt látható ez az installáció, akkor még nem gondoltunk arra, hogy nemzetközi szinten is be lehetne mutatni. Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója mert olyan nagyot gondolni, hogy mi lenne, ha Velencéig elhajóznának ezek a bóják, és ide kerülnének a vizek városába. Néztem egy nagyot, és mondtam, hogy vágjunk bele. Egyébként nagyon sok párhuzam fedezhető fel a két város történelmében.

Ez tetten érhető a műben is?

A két fehér bója mögöttes tartalmaként fedezhető fel. Az oroszlános fehér bója a velencei kereskedők jelképe. A másik a szentendrei privilegizált kereskedők társaságának az általunk ismert jelvénye. Mindkét város kalmárváros, a két városnak a kereskedők által sok kapcsolata volt, sok kulturális örökség lett ennek az eredménye. Egyébként mind a szentendrei szerbek, mind a dalmátok számára a szellemi központot Velence jelentette akkoriban, ugyanúgy, ahogy nekünk Bécs.

Más lett-e az ide összeállított installáció, mint a jól ismert szentendrei?

Itt nincs értelme egy nagy kiterjedésűnek látszó installációt beállítani, az a Dunára illeszkedett. Ekkora vízfelületen nem szerencsés ugyanígy megjeleníteni. Itt összesűrítettem, koncentráltabb látványbeli súlyt valósítottam meg. Más a vízmozgás is, máshogy játszanak a bóják, itt a hullámok a mérvadóak, egymással ütköznek, véget nem érő dinamikával.

Itt járva sok köztéri műalkotást láttam, de a vízre nem merészkedtek ki a művészek.

Jelenleg mindösszesen két olyan mű van a rendezvényhez kapcsolódóan, ami vízen van.

Milyen a fogadtatása? Hasonló a siker, mint Szentendrén?

Azonnal felismerik, hogy miről van szó, szinte megállt a forgalom az építés alatt, rengetegen szelfiznek vele, látványosan tetszik az embereknek.

Orgoványi Krisztián

Fotók: Deim Balázs