A Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület a múlt hónap végén Kárpátalján egy haditemetőt avatott. A kőrösmezői római katolikus sírkertben egykor a két világháborúban elesett katonákat helyezték örök nyugalomra.
Kőrösmező egy közel 9 ezer fős település a Fekete-Tisza partján, mintegy 10 kilométerre az ezeréves határtól, a Tatár-hágótól. A ruszinok egy népcsoportja, a huculok, ukránok és magyarok lakják. Pontosabban elmagyarosodott németek. Az 1700-as években Mária Terézia alatt települtek ide felvidéki szászok és alsó-ausztriai németek, az ő leszármazottjaik vallják ma magukat magyar nemzetiségűnek. Számuk napjainkra alig éri el a hegyvidéki városi jellegű település lakosságának 10 százalékát.

Az elmúlt száz év rengeteg szenvedést hozott e tájra. Az I. világháborúban az orosz csapatok többször is betörtek a településre, a hágók közelében közel 3 évig állt a front. Számos honvédünk áldozta itt életét azért, hogy a Magyar Királyság földjét ellenség ne tapodja többé.
A Nagy Háborút lezáró békeegyezmények azonban másképp rendelkeztek Kárpátalja sorsáról is. A településen az új csehszlovák hatalom váltotta az addigi közigazgatást: egyik legelső intézkedése a magyar iskola bezárása volt.
A terület 1939-es Magyarországhoz történő visszacsatolása után a laktanya építési program, az erődítési beruházások munkát adtak a helyieknek. Ekkor épült a Budapest Szálló (ma Hotel Edelweiss) is annak reményében, hogy turistákat vonzó hellyé, idegenforgalmi célponttá tegye Kőrösmezőt. Budapest és a település között ebben az időben naponta közvetlen vonat közlekedett. Erre a vasúti szerelvényre nyitottak tüzet 1941. június 26-án azok a máig ismeretlen felségjelzésű repülőgépek, amelyek a kassai bombázással együtt közvetlen előidézői voltak Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépésének.
A kőrösmezői római katolikus temetőbe ekkor hantoltak újra katonákat, a szovjet elleni támadás első hónapjaiban elesett magyar honvédeket. 1944 tavaszától a Galíciából jövő, sebesülteket hozó vonatok rakták ki itt a menthetetlen, vagy már a vasúti szállítás közben elhalálozott katonáinkat. Hadikórház is települt a faluban, ugyanúgy ahogy a környékbeli településeken: a könnyebb eseteket látták el már magyar földön, vagy temettek. A front közeledtével már csak hantoltak, a néhány kilométerrel odébb elesett, hősi halált halt honvédeket. A jelenlegi adataink szerint a II. világháborúból 90 hadisírunk maradt itt a római katolikus sírkertben az első nagy világégés hantjai mellett. Kőrösmező egy részét 1944. szeptember 27-én a szovjet csapatok elfoglalták, ám a környékén még két hétig folytatódtak a harcok. Az Árpád-vonal erődítései és honvédeink hősiessége együttesen, egészen 1944. október közepéig meggátolták, hogy a Vörös Hadsereg ebből az irányból bezúduljon a Kárpát-medencébe.
Az új hatalom nem bánt kesztyűs kézzel a magát magyarnak valló lakossággal. 1944. november végén összeszedték a katonaköteles korú sváb, cipszer (szász), magyar férfiakat és málenkij robotra, munka-, illetve hadifogolytáborokba hurcolták el őket. A ma már etnikai tisztogatásnak minősülő cselekményt kevesen élték túl.
A fizikai megsemmisítést követően jött a lelki terror, az előző idők emlékeinek, vívmányainak megtagadtatása, az identitástudat elnyomása. Ez a légkör csak a Szovjetunió széthullásával enyhült. Kőrösmezőn is ekkor indult újra a magyar nyelv oktatása. 2002-ben önálló magyar iskola kezdte meg működését, jelezve azt, hogy van remény a helyi magyarság megtartására. Az anyaországtól való távolság, a vegyes házasságok számának növekedése, az ukrajnai viszonyokkal párosult szegénység és kilátástalanság azonban napjainkra megtette hatását. A magyar iskolába beadott gyermekek száma évről évre csökken, a település ukrán középiskolájának alárendelt tanintézményben már csak négy magyar osztály van, a fiatalok elvándorolnak, Oroszországban, Csehországban és Magyarországon próbálnak boldogulni.
Azzal, hogy a Honvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával helyreállítottuk a honvédek sírjait, történelmi fogódzót adtunk a helyi magyarságnak, amibe lehet kapaszkodni, amire lehet építeni és büszkén mutatni. Fontos dolog ez ezen a tájon, ahol az elmúlt 100 év alatt a lakosság közel 20 hatalmi formációt élt meg 5 ország állampolgáraként. 160 sírkeresztet újítottunk fel az I. világháborúból, beazonosítva, nevesítve, közel 90 sírt a második világégésből, illetve emlékhelyet adtunk át, ahová az anyaországiaknak el kell zarándokolniuk.
2006 óta járjuk Kárpátalját. Világháborús sírokat keresünk, elesett, eltűnt magyar katonák után kutatunk, most már a hágókon túl, Galíciában is. Az egyik „alaptáborunk” Kőrösmező, így nem közömbös számunkra az itteni magyarok sorsa. Kőrösmező, Rahó, a Felső-Tisza völgyei kis falvainak magyar nemzetiségű lakosai nyelvünk utolsó bástyái a végeken. Ha a fenti dolgokra legyintünk, a bástyák leomlanak és idővel Técső, Visk, a határközeli települések következnek…
Hangácsi István – Vigyázók
Had- és Kultúrtörténeti Egyesület, elnök

November 27-én, csütörtökön 18 órától a V8-ban dr. Ravasz István hadtörténész lesz a Vigyázók vendége. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa az I. világháború befejezéséről és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáról tart előadást.
December 5-én, pénteken szintén 18 órától a civilszervezet a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület meghívására mutatja be tevékenységét, számol be munkájáról a Stéger köz 3. alatti címen. Az előadások ingyenesek.