Szentendre város Drogstratégiája

Bevezetés

Magyarország első Drogstratégiáját (továbbiakban Nemzeti Stratégia – NS) 2000-ben fogadta el az Országgyűlés (96/2000. XII. 11. OGY határozat). Ez a program kilenc éves időtartamra fogalmazott meg céltételeket és feladatokat. Az NS-ben megfogalmazott célok végrehajtásában – a dokumentum alkotóinak szándéka szerint – jelentős szerep hárult a helyi KEF-ekre. 2009-ben a tapasztalatok végső értékelése után (a Stratégia értékelésére 2009.júniusában került sor), december 15. – én egy megújított Nemzeti Stratégiát fogadott el a magyar parlament (106/2009. XII.21. OGY határozat). 2010-ben a parlamenti választásokat követően megalakult új kormány vállalhatatlannak ítélte az NS-t és szakértői munkacsoportotot kért fel, egy új Stratégia elkészítésére. Ez az anyag a szaktárca jóváhagyásával jelenleg tervezet formájában érhető el, parlamenti elfogadása még nem történt meg.

E közpolitikai folyamatok hátterében és ezekkel együtt haladva a KEF-ek elkészítették a térségükre vonatkozó, helyi stratégiáikat. Városunk drogstartégiája a Fórum újjáalakulása miatt hatályát veszti, így felülvizsgálata, újjáalkotása mindenképpen szükséges. Az alábbi dokumentum ezt a megújító munkát összegzi; a városunkban működő, a KEF-ben helyet foglaló szervezetek és szakemberek együttes, közös gondolkodását, szakmai elveit, és a jövőre vonatkozó elképzeléseit tükrözi.

Az új stratégia kimunkálásakor három fő irányelvet követtünk:

1. tényekre alapozott tervezés – számba vettük a 2012-ben készült helyzetfeltáró vizsgálat tapasztalatait, eredményeit.
2. alapelvek – stratégiánk irányvonalait az új NS tervezet irányelveivel összhangban alkottuk meg.
3. szakmai konszenzus – stratégiánk – alapelvek, célkitűzések, feladatok – a KEF-ben működő szervezetek, szakemberek konszenzusán alapul.


A stratégia elvi keretei, alapelvei

Általános alapelvekként az új NS–ben megfogalmazott alapelveket tartjuk fontosnak, alkalmazandónak.[1]

1. Az egészség, mint alapérték – a tiszta tudat és józanság, a személyes és közösségi boldogulás szerhasználat nélküli életmodellje. Stratégiánk tehát elsősorban olyan prevenciós programok indítását és fenntartását ösztönzi, amelyek előterében a személyes és közösségi fejlődés, a megerősítés, az ismeretek és képességek elsajátításának lehetőségei állnak. Az ilyen programok mellett természetesen a droghasználattal kapcsolatos egyéni és társadalmi kockázatok és károk kezelése továbbra is fontos feladat.

2. Egészség-promóció – az egészségközpontú szemlélet érvényesítése. A kábítószereket nem használók megerősítésétől, az egészségkultúra fejlődésétől, a tiszta tudatot és a józanságot képviselő életmodellek elterjedésétől várható az, hogy kifejlődik egy olyan társas környezet, amelyben eleve mérsékeltebb a függőségi, illetve a lelki egészséget és az életvezetést érintő problémák kialakulása. Az egészségesebb és együttműködőbb társas közeg a szerhasználókat is támogatja a nehézségekkel való megküzdésben, az elérhető segítő szolgálatok igénybevételében.

3. Felépülés-központú szemléletmód – a kezelés-ellátás területén a felépülés-központú szemléletmód minél hatékonyabb érvényesítése. A különböző gyógyító, valamint támogató beavatkozások rendszerének, illetve folyamatának célja, hogy a lehető legteljesebben helyreállítsa az érintettek egészségi állapotát és közösségi integrációját.

4. Közösség, együttműködés – a kábítószer-használat kihat a közösségre, a közösségi térre, a probléma kiküszöbölése, kedvező irányú befolyásolása szempontjából tehát döntő fontosságú a közösség viszonyulása, válaszkészsége és válaszképessége. A különböző társadalmi problémák azokban a közegekben befolyásolhatók hatékonyan, ahol azok keletkeznek. A kábítószer-problémák visszaszorítása ezért elsősorban a helyi szintű kezdeményezések ösztönzését igényli, hogy kialakuljon az a közösségi–civil–szakmai hálózat, amely minden településen lehetővé teszi a különböző fejlesztő, megelőző és kezelő programokhoz való hozzáférést.

5. A KEF, mint szakmai testület – a kábítószer-probléma kedvező irányú befolyásolására alakult, helyzetfeltáró, programalkotó, javaslattevő funkciókkal rendelkező szakmai szervezet. A KEF a helyi kezdeményezések támogatója, a közösségi–civil–szakmai hálózat építője, fenntartója és koordinálója.   A szentendrei KEF a következőkben megfogalmazott, a tagok konszenzusával kialakított alapelvek mentén működik, végzi tevékenységét:

a) – a KEF homlokterében elsősorban a prevencióval összefüggő feladatok állnak, így elsősorban a veszélyeztetett korosztályok szerfogyasztási szokásait vizsgáljuk, a fogyasztást csökkentő iskolai, ill. szabadidős tevékenységeket ösztönözzük, támogatjuk.

b) – közösségi problémamegoldás – kívánatos a térségben működő, a szenvedélybetegség problémakörével foglalkozó szervezetek, intézmények szorosabb együttműködése, a működő programok erőteljesebb koordinációja, összehangolása, a meglévő rendszerek, elemek jobb kihasználása, fejlesztése – pl. jelzőrendszer.

c) – szerhasználati kockázatok csökkentése – olyan programok, szolgáltatások kialakítása és lehetőség szerint fenntartása, ill. hiteles, objektív információk eljuttatása a célpopulációkhoz, melyek együttesen, hosszútávon a szerhasználat csökkentését eredményezhetik.


A 2012-ben végzett helyzetfeltáró vizsgálat tapasztalatai

Szentendre város főbb jellemzői

  • Szentendre a fővárosi agglomeráció része, de ezen túl idegenforgalmi nevezetessége, történelmi múltja és jelenlegi pezsgő kulturális élete miatt kiemelkedő, országos jelentőségű település. Jelentős az idegenforgalma, területén szegregált településrészek nem igazán találhatók, míg kifejezetten „elit” városrészek viszont bőven akadnak. Nő a betelepülők aránya, a törzsökös lakosság aránya feltehetően csökken. Mindkettőnek kiemelkedő jelentősége van a szerhasználat mértékének alakulásában.
  • Szentendrén a lakosság foglalkoztatásában meghatározó szerepet tölt be az idegenforgalom. Nagyobb ipari létesítmény sem a városban, sem a szűkebb környezetében nem található, többnyire kisebb, néhány főt foglalkoztató kisvállalkozások jellemzőek. A város gazdaságszerkezete viszonylag egyoldalú, a turizmuson és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokon kívül más jellegű megélhetési források, ágazatok kismértékben találhatóak, bár a kereskedelmi tevékenység egyre aktívabb. Hiányoznak a gazdaság több lábon állásához szükséges korszerű és innovatív termelést biztosító üzemek, innovációs és ipari parkok, inkubátorházak. A munkalehetőségek viszonylagos bőségéhez alapvetően hozzájárul a főváros közelsége, az ingázók aránya jelentős, és elsősorban a fővárosból kitelepülők alkotják csoportjukat. Felsőfokú oktatási intézmény nincs a városban, s a naponta beutazók között középiskolások is vannak.
  • Az alapfokú oktatásba belépők száma évről évre csökken, az intézmények fenntartása is átgondolást, átszervezést igényel. A város területén jelenleg 13 óvoda, 6 általános iskola, 3 gimnázium és három szakközépiskola üzemel a 12 évfolyamos iskola mellett. Jelentős számban működtetnek az egyházak tanintézeteket. A nevelési, oktatási intézmények felszereltsége általában jónak mondható, azonban létesítményellátottságuk nem kielégítő.
  • Az alapellátások területén szükséges a jelenleg hiányzó, speciális alapellátási formák kiépítése, így a lelki segélyszolgálat megvalósítása.
  • A szenvedélybetegek ellátásában a közeli, de nem a városban található intézmények vesznek részt. A meglévő szervezetek közti jobb együttműködés, komplex, egymásra épülő programok kialakítása lehet a cél, illetve alacsonyküszöbű szolgáltatás megszervezése állhat a fejlesztési elképzelések élén.

A fókuszcsoport főbb tapasztalatai

  • A különböző szakterületen dolgozó munkatársak eltérő módon ítélik meg a kábítószer problémát. Akadnak iskolák, ahol napi gondként tapasztalják a szerhasználatot, míg többen nem érzékelik, csak feltételezéseik vannak a probléma mértékéről. A szociális, ill. az oktatás területén dolgozó szakemberek a veszélyeztetett korosztályokat tekintve, elsősorban az alkoholfogyasztást, dohányzást tartják a legfontosabb problémának, de megemlítik az illegális szerhasználatot, elsősorban a kannabisz-származékok (marihuana) fogyasztását valószínűsítik. Jelezték még a nyugtatók, nyugtató hatású gyógyszerek, öngyújtógáz előfordulását a fiatalok körében. Általános a vélemény arról, hogy helyben nem jellemző a szerek terjesztése, a rekreációs szerek beszerzése és használata elsősorban a fővárosban, a hétvégi szórakozás részeként történik.
  • A szerhasználat okaiként főként a kortárshatást, ill. a szülők passzivitását, a családok diszfunkcionális működését jelölik meg, de emellett megfogalmazták a pedagógusok nagyobb felelősségvállalásának szükségességét.
  • A probléma kezelését jelentősen nehezíti az is, hogy a pedagógusok tájékozatlanok abban, hogy mi a kötelességük, mi a teendőjük és mi az, ami tiltott számukra, ha a szerhasználattal találkoznak.
  • A szabadidős tevékenységek szűkössége jelentősen növeli az egészségkárosító magatartások rizikóját, sem az iskolai, sem a városi szabadidős tevékenységek nincsenek összehangolva, a finanszírozásuk nincs biztosítva. A diákok sportolási lehetőségei korlátozottak, a klubszerűen működő helyszínek nincsenek a városban, a fiatalok inkább a fővárosba járnak a hétvégeken.
  • A megelőző munkában eddig jelentős sikereket igazoló drámapedagógia és más korszerű interaktív megelőző módszerek alkalmazása mára teljes egészében hiányzik az iskolákból. A pedagógusok nem igazán járatosak a témában, a megelőzés eredményes formái nem ismertek teljes körben.

A kérdőíves adatfelvétel legfontosabb tapasztalatai

A vizsgálatban azok a szervezetek, intézmények vettek részt, akik tevékenysége kapcsolódik a szerhasználókkal, vagy a veszélyeztetett korban élő fiatalokkal.

  • A szervezetek munkájában többen jeleznek romlást, mint változatlanságot vagy javulást a következő tényezőkben: infrastrukturális helyzetük, a „humán erőforrás” (tekintsük ezt az alkalmazottak megfelelő számának és felkészültségének hiányosságának), a működés anyagi elégtelensége, szakmai anyagokkal való ellátottság tekintetében (tekintsük ezt megfelelő felkészültségnek, ismereteknek).
  • A legnagyobb hiányosságot a lakosság tájékozottságában és a problémához való bagatellizáló hozzáállásában látják.
  • Egyetértés jellemző abban, hogy minden helyi szervezetnek, intézménynek feladatot kell vállalnia a szerhasználattal kapcsolatos problémák enyhítésében. Ez a „probléma társadalmasítását” vagyis az ismeretek növelését, a feladatok tudatosítását és az együttműködés erősítését jelenti.
  • A legtöbb anyagi forrást az iskolai megelőző munkára fordítanák, ennek jelentőségét és hasznosságát vallják a legnagyobb számban a szakmai intézmények dolgozói

 Szükséges teendők, konkrét feladatok

  • Növelni kell az olyan programok és kezdeményezések számát, amelyek bátorítják és megerősítik a kábítószereket nem fogyasztó fiatalokat, illetve a szermentes életformát.
  • Erősíteni kell a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum helyi szerepvállalását és koordinációs tevékenységét.
  • Csökkenteni kell a kábítószereket kipróbáló, illetve alkalomszerűen használó serdülők adott korosztályon belüli arányát.
  • Ki kell alakítani a kapcsolatot a nem helyben, de a helyi igényeket is kielégítő a gyermek- és fiatalkorúak addiktológiai ellátását szolgáló intézményekkel.
  • Javítani kell a szenvedélybetegek egészségügyi és szociális ellátását biztosító intézményrendszer ismertségét, elérhetőségét a KEF tagjai mellett abban a körben, amely a veszélyeztetett korú fiatalokkal foglalkozik.
  • Növelni kell a kezelésbe kerülő problémás szerhasználók és függők számát, törekedni kell a megfelelő ideig történő kezelésben tartásukra.
  • Csökkenteni kell a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények számát, javítani kell a kínálatcsökkentést célzó beavatkozások hatékonyságát. 

  1. Kutatások megszervezése, melyek feltárják a fiatalok szocio-demográfiai, ill. kulturális fogyasztási szokásait, a veszélyeztetett korú diákok prevenciós igényeit és szükségleteit. Ennek hozadéka az igen fontosnak és eredményesnek ítélt iskolai megelőző munka hatékonyságának növelése. A prevenciós igények és szükségletek felmérése iskolánként, tanulócsoportonként lehetővé teszi az autentikus egészségnevelő programok tartalmának és módszerének megválasztását, konkrét segítséget nyújthat az iskola fenntartónak és a testületnek. Megvalósítás módja: a KEF és TÁMOP pályázatokon való részvétel. Felelős. a helyi KEF
  1. Az alkalmi és hatástalan iskolai egészségnapok helyett komplex prevenciós programok alkalmazása, illetve az iskolafenntartókkal történő elfogadtatása. Az egészségtan órák beemelése az iskolai tantervbe. Vizsgálatok és a nemzetközi publikációk alapján a hazai szakmai anyagokból pontosan tudjuk azt, hogy milyen tartalmú és gyakoriságú események hatékonysága a legjobb. (Minden évfolyamon, legalább heti egy óra időtartamban, a tanterv részeként beiktatott egészségfejlesztési órák, megfelelő módszerek alkalmazásával, képzett pedagógusok részvételével folytatott munka a legeredményesebb). A megvalósítás feltétele a változtatás anyagi feltételeinek tisztázása, költségszámítás, valamint a pedagógus továbbképzési tervek felülvizsgálata. A megvalósítás módja: az önkormányzat és más iskolafenntartók támogatásának elnyerése, pedagógusképzés. Felelősek: az iskolafenntartók és a KEF.
  1. Iskolapszichológusok, szociális munkások alkalmazása hosszabb távon elkerülhetetlen. A szakértők alkalmazása jelentősen megkönnyíti az oktatási és pedagógiai munkát, és pótolhatatlan segítséget tud nyújtani a veszélyeztetett korú diákok problémamentesebb szocializációjában, beilleszkedési, tanulási, családi és közösségi problémáik megoldásában. A megvalósítás módja: az anyagi feltételek megteremtése. Felelősek: Az iskolafenntartók.
  1. A helyi szakemberek egységesen egyetértenek abban, hogy a diákok iskolán kívüli szabadidejének hasznos eltöltésére vagy nem adottak, vagy nem elegendőek a feltételek, illetve ha akadnak ilyen lehetőségek, ezek nincsenek összehangolva, egyeztetve. A szabadidős lehetőségek – elsősorban a sportolási lehetőségek – iskolai és városi színtereken átgondolt, egyeztetett formában történő tervezése majd megvalósítása igényli az egyeztetést, együttműködést. A megvalósítás módja a KEF szervező, egyeztető tevékenysége, az önkormányzat bevonásával.
  1. A helyi szakértők szerint hiányosak, emiatt nem elegendők a városban működő szervezetek, intézmények dolgozóinak ismeretei a szerhasználat természetéről, a jogi, igazgatási szabályokról, a kezelő-ellátó rendszer felépítéséről, a Nemzeti Stratégiáról. Keveset tudnak a jelenség megelőzéséről, illetve a probléma jelentkezése esetén a lehetséges teendőkről. A felelősségek, a lehetőségek, a szükséges és kötelező teendőik teljes ismerete nélkül munkájuk megkívánt összehangolása eredménytelen. A változtatás módja: szakmai konferencia szervezése. Felelős: az Önkormányzat és a KEF.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az új stratégiában megjeleníthető főbb célok a helyzetfelmérés eredményein alapulnak, figyelembe véve térségünk sajátosságait, adottságait, a meglévő, ill. lehetséges kapacitásokat, humán és pénzügyi forrásokat. A stratégia útmutatásul szolgál a térségben, a területen dolgozó szakemberek számára, hisz az itt megfogalmazott értékek, prioritások adnak iránymutatást mindennapi feladataik ellátásához, az ágazaton belüli és ágazaton kívüli együttműködések kialakításához, működtetéséhez. Stratégiánk tehát meghatározza a fő irányvonalakat, szakmai tartalmakat, és az ezek alapján kialakított, az egyes szakterületekre lebontott konkrét céltételeket, feladatokat.

  • Stratégiánk legfontosabb eleme a megelőzés. A prevenció az elsődleges beavatkozási terület, ahol alapvető elvként a családok megerősítése, támogatása, ill. a gyermekek, fiatalok egészséges életszemléletének kialakítása szerepel. A prevenció jelentős színterei az iskola, a szabadidő hasznos eltöltése. Stratégiánkban kiemelten kezeljük ezeket a területeket.
  • A szenvedélybetegek ellátását biztosító kezelő – ellátó rendszer – második pillér – értelmezési keretét elsősorban a szerhasználati kockázatok csökkentésének szakmai alapelvei adják. Gyakorlati megvalósításban ez olyan programok, szolgáltatások kialakítását, működtetését jelenti, melyek – szorosan kapcsolódva az első pillérhez – elsősorban a korai kezelésbe vételt segítik, ill. alacsony küszöbű elérést biztosítanak, hiszen a szerhasználók egészségügyi ellátásában jelentős hiányt nem tapasztalunk.
  • Stratégiánk további fontos célja, hogy a feladatok elvégzéséhez bevonja, megnyerje mindazokat a szervezeteket, amelyek tevékenysége kapcsolódik, köthető a veszélyeztetett korú fiatalokhoz, illetve szerhasználókhoz. Ezzel az együttműködések olyan szintje valósulhat meg, ahol jól felismerhetővé válnak a lehetőségek és korlátok, ill. amellyel erőteljesen növelhető a feladatok elvégzésének hatékonysága.