2018. február 26., 16:32
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 6 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Szokatlan témáról, egy folyóiratról szól az Újvidéki Orfeuszok – A vajdasági Új Symposion folyóirat (1965–1992) című tárlat a Ferenczy Múzeumban. Szilágyi Zsófia Júliával, a közelmúltban nyílt remek kiállítás kurátorával beszélgetünk erről.

Miért vállalkozik egy jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező múzeum irodalmi témájú tárlatokra?

Két éve jött létre a múzeum irodalmi osztálya, s éppen a jelentős hagyományok miatt döntöttünk úgy, hogy profilunkat a képzőművészet felé nyitva olyan kiállításokat szervezünk, melyekben találkozik kép és szöveg, képzőművészet és irodalom akár egy jelentős irodalmi műhely, folyóirat, akár egy-egy alkotó esetében. A tavalyi év nagy visszhangot keltett tárlata a betiltott Mozgó Világot mutatta be. Ezt követi a mostani, a vajdasági magyar irodalom egyik legfontosabb orgánumával, az Új Symposionnal foglalkozó kiállítás.

A kiállítás megnyitójára sokan eljöttek az egykori munkatársak közül: Szombathy Bálint, Radics Viktória, Fenyvesi Ottó, Tolnai Ottó, Baráth Ferenc, Szűgyi Zoltán, Dormán László, elöl Bozsik Péter guggol. Fotó: Deim Balázs

 

Keveset tudni erről a kísérletező, friss szellemű művészetkritikai folyóiratról…
A Vajdaságban, az egykori Jugoszláviában működött ez a magyar nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat, amely az Ifjúság című hetilap mellékleteként indult Symposion névvel 1961-ben, 1965-ben lett belőle Új Symposion névvel folyóirat. Itthon is legismertebb (egyik) alapítója és egyben névadója Tolnai Ottó író, költő volt, az Új jelzőt a visszaemlékezések szerint Sinkó Ervin javasolta. A folyóirat jellegzetes, mindvégig megmaradó logóját Kapitány László készítette.
Az évente tíz alkalommal megjelenő művészetkritikai lap a szabadon gondolkodást tűzte ki vezérlő elvként, s mindvégig hangsúlyosan szerepelt a lapban az irodalom és irodalomelmélet mellett a képzőművészet, színház, film, zene, olyan frissességgel és aktualitással, ami a magyarországi értelmiség számára legendásan izgalmassá tette. Mindez szembetűnő volt a lapot kézbe véve is, rendkívül sokoldalú, dinamikus tipográfiával jelent meg újító, kísérletező grafikai szerkesztői, Baráth Ferenc, Maurits Ferenc és Szombathy Bálint révén. Mi a kiállításban a képzőművészeti és irodalmi vonatkozásokat mutatjuk be. A jugoszláviai szabadság ellenére léteztek nem kívánatos témák, több ízben érte támadás a lapot a kultúrpolitika részéről, például 1971-ben Tolnait felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, majd a Sziveri János költő főszerkesztősége alatt az egyre inkább radikalizálódó, tabu témákat feszegető szerkesztőséget 1983-ban feloszlatták. Az Új Symposiont végül a délszláv háború ölte meg, a szerkesztők és szerzők nagy része a behívók elől Magyarországra menekült.

A kiállítás csak 1992-ig követi a folyóiratot. Miért?
Az Új Symposion 1992-ben megszűnt, története mégis mindmáig folytatódik, valójában kettévált: a Vajdaságban maradt lap nevében is jelzi a kapcsolódást az eredeti folyóirathoz, az erős vizuális karaktert viszi tovább, Veszprémben pedig Ex Symposion néven alapítottak az emigrációba kényszerült szerkesztők irodalmi, jobbára tematikus számokkal jelentkező lapot.
Kik voltak az Újvidéki Orfeuszok, honnan kerültek ki a folyóirat szerkesztői és szerzői?
1959-ben alakult az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszéke, az itt találkozott első generáció indította a lapot: Bányai János, Domonkos István, Gion Nándor, Gerold László, Végel László. Az így kialakult Symposion-mozgalom, műhely nevelte ki a következő nemzedékeket, de mindvégig fontos maradt a magyar tanszék, az ott tanító tanárok, akik részben symposionisták is voltak.

Létrejöttek találkozási pontok a radikalizálódó magyar értelmiséggel?
A kortárs magyar és külföldi irodalom legjavát lehetett a folyóiratban olvasni. Weöres, Mészöly, Petri, Eörsi István itt jelenhetett meg, de Hamvas Béla írásait is közölték. A hetvenes évek elején az elhíresült Balatonboglári Tárlatokon részt vettek vajdasági képzőművészek, a nyolcvanas évek elején a rokon szellemiségű Mozgó Világgal alakultak ki szoros kapcsolatok. A szentendrei képzőművészettel való kapcsolódásról a kiállítás egyik külön terme szól. Itt idővonal mutatja a szentendrei és az Új Symposion-beli történéseket, miközben kép és szöveg illusztrálja a szorosnak nevezhető kapcsolatokat: az 1968-as és 1969-es lapszámokat, melyben Passuth Krisztina tanulmányai jelentek meg a szentendrei művészetről Bálint Endre és Deim Pál festményeivel a borítókon, a Vajda Lajos Stúdióval való együttműködést, a Máriás Béla vezette Tudósok és efZámbó Istvánék zenekarának, az A.E. Bizottságnak a kapcsolatát. Vajda Lajos grafikái mellett feLugossy munkái is megjelentek az Új Symposionban.

Térjünk vissza a kiállításhoz! Hogyan lehetett egy ennyire szerteágazó történetet felgöngyölíteni?
Mindenekelőtt olvastuk a folyóiratot, a hozzá kötődő szerzőket. Sok-sok információ birtokában utaztunk kollégáimmal a Vajdaságba: Palicsra, Topolyára, Zentára, Szenttamásra, Újvidékre. Próbáltuk feltérképezni, hol, milyen anyag van, kapcsolatokat kerestünk. Sok segítséget kaptunk múzeumoktól, magánemberektől egyaránt. A volt munkatársakkal készítettünk interjúkat, szorosabban egykori szerepükre, a lap szerkesztésére, vizualitására kérdezve. Érdekes, hogy az idő múlásával ki hogyan emlékezik, hogyan értékeli a múltat.

Az egyik legnehezebb kiállítási műfaj ez: irodalom a falakon. Hogyan lehet egy folyóiratot megjeleníteni?
Irodalom és kép itt összeér. Nemcsak kiraktunk szövegeket nyomtatott formában, de interaktív módon is megjelenítjük ezeket – írásvetítőn a képverseket, Domonkos István és Sziveri János pedig saját maguk mondják verseiket. Az Új Symposion vízuális erejét és újszerűségét a falakon látható, a lapban megjelent illusztrációk igazolják.

A lap vizualitását a kiállítás rendezése, grafikai megjelenítése is tükrözi. Belépve búzamező, szemben, a terem végén pedig tenger képe fogadja a látogatót.
A búzaföld és a tenger metaforák – a paraszti létből jövő helyi értelmiség hagyományait, a zártságot és a nekik – ideig, óráig megadatott – vágyott nyitottságot jelképezik. A két ellenpólus: a „tespedt lapály” és az azúr tenger.

Milyen konklúziója lehet a folyóirat eddig nem létező összefoglalását adó kiállításnak?
Az Új Symposion nélkül nem beszélhetünk vajdasági irodalomról. A lap tevékenységéről és holdudvaráról március 8-án konferenciát tartunk a Ferenczy Múzeumban. Ez a nagy érdeklődéssel várt esemény remélhetően újabb adalékokkal járul a folyóirat jobb megismeréséhez. A nagyközönség számára vélhetően a finisszázsként szervezett program lesz érdekes, melyre Danyi Zoltán írót, Mezei Szilárd zeneszerzőt és Tolnai Szabolcs filmrendezőt várjuk egy bemutatkozásra és beszélgetésre.

A kiállítás 2018. április 29-ig tekinthető meg a Ferenczy Múzeum Barcsay Termében és az Alapító Nyolcak Termében, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.

Rappai Zsuzsa