Halálának negyvenedik évfordulójára megújult Czóbel Béla szentendrei múzeuma. Jó hír az is, hogy a Templom téri intézmény csak első volt a sorban, a város az összes kis múzeumát megújítják majd.
A megerősített, belső tereiben átalakított épülethez pedig új állandó kiállítás is jár, ami Barki Gergely kurátor munkáját dicséri. Aki megtalálta azt a vöröskréta rajzot is, amivel Czóbel 1904-ben megnyerte a Juilan Akadémia aktrajzoló versenyét. A Ingres papírra rajzolt 615 x 390 milliméteres rajzra az akadémia igazgatói szobájában bukkantak rá, egy alacsony zsámolyon felhúzott lábakkal kuporgó férfit ábrázol.
Már csak ezért is érdemes lenne Szentendrére látogatnunk, gondoljunk csak bele, 1904-ben ezt értékelték a legjobb munkának ott, ahol a világ minden részéről sok tehetséges művésztojás pallérozódott. De az új kiállítás természetesen ennél sokkal többet ad, Barki Gergely koncepciója szerint például részleteiben folyton változni fog. Ezt kölcsönmunkákkal és a múzeum hatalmas saját anyagára támaszkodva oldja majd meg a kurátor. Csak grafikából 1000 lap van ugyanis az intézmény tulajdonában, festményből pedig 160, igaz a művész korszakaira nézve meglehetősen egyenetlenül, leginkább az utolsó évekre koncentráltan.
Ezért is vannak mindjárt az első kisebb teremben a korai, nagybányai, a párizsi és a ritkán emlegetett első belgiumi időkből kölcsönképek, a Nemzeti Galéria 1903-as nagybányaiasan festett önarcképétől a Zsidó Múzeumból kölcsönzött kis, Körmendi Frim Ervint ábrázoló portréig néhány munka. Ez utóbbi érdekessége, hogy Czóbel 1906-ban tudatosan hagyta ki a Nagybányán valóságos forradalmat okozó, amúgy Bölöni György barátja által Párizsból átszállított anyagból. Itt van az Oktogon III. 15-én című kép is a havas háztetőivel, melynek pontos datálásához a kurátor az Országos Meteorológiai Intézet segítségét kérte. (A festmény amúgy Czóbel szüleinek a Teréz körút 17/a szám alatti, harmadik emeleti lakásában készült, és rajta van a földalatti 1912-ben elbontott, historizáló lejárója is.)
A Hollandiában töltött első világháború alatti évekből itt van természetesen talán legismertebb, legtöbbet idézett képe a Fiú labdával is 1916-ból, amit meglehetősen szűkös körülmények között Amszterdamban festett, és ki van állítva egy kétoldalas, Bergenben 1917-ben festet kép is, az egyik felén egy férfiportréval, a másikon pedig a Váza a széken című munkával. Csendéletből egyébként meglepően kevés, mindössze négy került ki most a falakra, annál több viszont a portré, majd később a tájkép és végül az akt. Utóbbiak közül természetesen láthatjuk az 1968-ban készült Szentendrei Vénuszt is, mellette a tájékoztató táblán pedig ott van annak a 60 évvel korábban készült híres fekvő aktjának a fotója is, amiről Gertrude Stein is megemlékezett önéletírásában. A Függetlenek Szalonjában 1907-ben kiállított vászonnal szemben ott volt Matisse Kék aktja is, de Stein érékelése szerint Czóbel munkája vadabb volt akkori mesterének képénél is.
Czóbelnek két világháború is szétszórta a képeit, elveszett ez az akt is, és csaknem a teljes első párizsi, 1910 és 1914 közötti időszak termése, amit 1921-ben árvereztek el. Ekkor már Berlinben és a Die Brücke csoporttal állított ki, ebből az időből van a Meier úr arcképecímű mű, ami talán a magyarországi születésű neves művészettörténészt, Julius-Graefe Meiert ábrázolja. A németországi periódusból (1919-1925) amúgy megint csak kevés Czóbel munka ismert, vagy lappangnak valahol, de az is lehet, hogy a „elfajzott művészet”-nek minősítve pusztultak el. A 15 év újabb párizsi tartózkodás után 1940-ben egy új szerelem miatt végleg haza, pontosabban Szentendrére költöző Czóbel egyre derűsebb munkái sorakoznak az utolsó termekben.
És láss csodát, a később felvitt vastag lakkréteg ellenére sem csillognak, ennyit tesz az új, profi megvilágítás. Az ablakokat a festő életéből vett fényképek takarják, a kurátor pedig arra is odafigyelt, hogy sötétedés után megvilágítsák a múzeum bejáratához fémből elkészített Czóbel szignót is.
