Csillárok híján, a lépcsőkön is „lógtak” az érdeklődők a P’Art Moziban, Kellár F. János Immánuel Csevej című, művészeti-kulturális-értékobjektív-karitatív beszélgetős délutánján. A vendég Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari– és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész volt. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari a valaha legtöbbet díjazott magyar színésznő. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is.

A művésznő elmondta, hogy nem nagyon vállal nyilvános szereplést, de ide olyan szívesen és kitartóan invitálták, hogy nem tudott nemet mondani. A rendkívül kötetlen hangulatú, meghitt beszélgetés során vallott pályája kezdetéről, sikereiről, magánéletéről, betegségéről és a rajongásig tisztelt Társról, Maár Gyuláról és hiányáról. A közönség soraiból sokan kérdeztek, emlékeztek egy-egy számukra fontos szerepre, személyes találkozásra. Megható pillanat volt, amikor az egyik szentendrei néző, a művésznő földije, emlékezett szeretett tanárára, Törőcsik Mari édesapjára. A délután befejezése után, a mozi klubszobájában, a Szentendre TV-nek adott interjúját a Nemzet Művésze a következőkkel zárta: Jól éreztem magam, jó volt itt, Szentendrén. Máskor is jövök! Majd jól ismert, hamiskás mosolyával ránk nézett, kacsintott: Ha még élek…

Reméljük és kívánjuk, minél többször látogasson hozzánk!

Fotó, szöveg: Paraszkay György