Az öröm, a másokkal törődés, a közösség, az aktív élet a boldog öregkor titka… mindabból, amit Ilonka néni mesél az életéről, erre következtethetünk. Szász Lajosné, Ilonka néni betöltötte a 95. évét, de friss, fitt, minden reggel tornázik, és vidáman mesél az életéről, azt mondja, boldog öregkora van.
1977-ben költözött első férjével Szentendrére, négy év múlva nyugdíjba ment, majd pár év múlva elvesztette párját. Nyugdíjasként az életét a Dézsma utcai nyugdíjas klub töltötte ki. Itt ismerkedett meg második férjével, de 16 boldog év után őt is elvesztette. Második házasságával lett szerető nagy családja, három gyerek, négy unoka, öt dédunoka, akikre mindenben számíthat, lesik kívánságait. Születésnapján a család apraja-nagyja összegyűlt és ajándékokkal, virággal, tortával köszöntötte.
Közel húsz évig volt a vezetője a nyugdíjas klubnak, vidáman mesél a programokról – nagyon jó évek voltak ezek – mondta. Mesél a jelmezbálról, a városi programokat színesítő fellépéseikről, amiket „jókedvű bolondozásnak” nevezett. Ilonka néni sárga Wartburgja sem maradhatott ki a történetekből, a „nyugdíjas kocsi”, amit a klub hol teher-, hol személyszállításra használt. A klub kirándulásairól is szó esik – bejártuk az országot – emlékezett vissza.
Szeret kertészkedni, de most már ehhez segítségre van szüksége. A Gondozási Központból hetente jár hozzá gondozónő, ő is sokat segít. „A szomszédok is nagyon kedvesek, azt hiszem, szeretnek, mindig hoznak nekem valamit, mondta a szomszédairól –, de másokkal is mindig jól kijöttem…” A születésnapja alkalmából, a nyugdíjas klubból is felköszöntötték a régi ismerősei.
Ilonka néni visszatekintve a 95 esztendőre úgy gondolja, hogy „nagyon jó élete volt, és ilyet kíván mindenkinek”.
Még sok boldog esztendőt kívánunk!
