2018. augusztus 15., 11:18

Találkoztak már valahol botlatókövekkel? Olyan, kis réztáblákkal borított emlékező macskakövekkel, amelyek a fasizmus áldozataira, a haláltáborokban vagy munkaszolgálatban elpusztított emberekre emlékeztetik az arra járókat Európa-szerte. Azokra, akiket törvények tettek fokozatosan másodrangú polgárokká, akiknek megkülönböztetésül sárga csillagot kellett ruhájukra varrniuk, majd gettókba zártan élniük, míg végül 1944 nyarán marhavagonokba zsúfolva el nem hurcolták őket a náci haláltáborokba, életük végső állomására. Akit pedig munkaszolgálatra köteleztek, kevés eséllyel maradt életben.

Néhány napja Szentendrén is láthatnak botlatóköveket a Fő téren és a Bercsényi utca elején.  Ennek a városnak is van kire emlékeznie: 147 zsidó polgárára, akik között ügyvéd, kereskedő, orvos, tanító, hivatalnok, fényképész, hentes, kisiparos, HÉV-állomásfőnök, hivatásos katona, asztalos és pék egyaránt volt.

A Weisz-, a Perlusz-, a Lichtenstein-, a Falk-, a Fischer-, a Szántó-, a Löbl-, a Krausz- és a többi zsidó család tagjai  köztiszteletben álló, adófizető polgárok voltak, akik jelentős szerepet játszottak a város életében és fejlődésében. Ahogy a korabeli képeslapokon is látható, a nevüket viselő cégtáblák hozzá tartoztak a múlt század fordulójának városképéhez. 1945 után a koncentrációs táborokból, munkaszolgálatból csak páran jöttek haza. A város zsidó közössége megszünt.

Emléküket azonban jónéhányan próbálják megőrizni.  Az elhagyott zsidó temető sírköveit Kertész Péter Pulitzer-emlékdíjas újságíró kezdeményezésére hozták rendbe. A szentendrei születésű Szántó György úgy határozott, hogy szülei egykori lakóházában zsidó emlékhelyet hoz létre. A Szántó Emlék-és Imaházban gyűjtötték össze a megmaradt fotókat és tárgyi emlékeket, itt rendezik meg minden évben a Holokauszt ünnepséget – ezen városlakók olvassák fel az elpusztított szentendrei és környékbeli zsidók neveit.

2011-ben megalakult a Magyar-Izraeli Baráti Társaság Kulturális Egyesület, amely sokat tesz azért, hogy az egykor jelentős zsidó közösség emléke fennmaradjon. Az egyesület kezdeményezésére és Szentendre önkormányzata segítségével került augusztus 10-én négy botlatókő a belvárosba.

A világban immár 69 000 névvel, foglalkozással, születési és halálozási hellyel és dátummal ellátott, tízszer tíz centiméteres rézlap jelöli egykori lakhelyük előtt a nácik által meggyilkolt személyeket – zsidókat, romákat, homoszexuálisokat, az ellenállási mozgalmak tagjait, Jehova tanúit és fogyatékkal élőket. Az ötlet Gunter Demnig német szobrászé, aki ezzel a nagyszerű művészi projekttel küzd a felejtés ellen. Az 1990-es évek eleje óta archívumokban gyűjti az adatokat az áldozatokról, elkészíti, majd saját kezüleg helyezi el a különböző helyszíneken az emlékező macskaköveket. Tervei szerint a folyamatosan növekvő botlatókövek hálója a jövőben hatalmas emlékművet hoz majd létre.

Gunter Demnig Szentendrére is eljött, és az emlékező közönség előtt süllyesztette be a többi macskakő közé a Bercsényi utca 1. alatti egykori házuk előtt az Auschwitzban meggyilkolt dr. Vas István és felesége botlatóköveit, majd a Fő téren folytatta, a  Képtár Futó utcai sarkánál. Itt Perlusz Aladárra és feleségére emlékező, réztáblával fedett köveket helyezett el.

Ahogy Gyürk Dorottya, a város kulturális alpolgármestere a botlatókövek ünnepélyes elhelyezésénél hangsúlyozta, ezek az emléklapok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szentendréről elhurcolt zsidók neve ne kerüljön a feledés homályába.

Ha belebotlik ezekbe, vagy csak egyszerűen odatéved a szeme a csillogó rézlapokra, álljon meg, akár csak egy pillanatra, hajtson fejet mindazok előtt, akik elmentek és többé nem tértek vissza. Hiszen a mondás szerint „az ember addig él, amíg emlékeznek rá”.

Rappai Zsuzsa

« 2021. szeptember » loading...
h K s c p s v
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
vas 26

Kovács Margit, a Duna királynője

2019. 04. 06. - 2029. 12. 31.