2013. szeptember 23., 11:46

Szerkesztőségünket az augusztusi lapszám után többen megkeresték annak kapcsán, hogy az ünnepi szónok, Lengyel Gyöngyi államtitkár is arról beszélt, Szentendre megyei jogú várossá válhat. Sokan kérdezték, hogy miért lenne ez jó a városnak, és pontosan mit is jelentene ez. Ezekre a kérdésekre a legilletékesebbtől, városunk polgármesterétől, dr. Dietz Ferenctől kértünk válaszokat.

 

Sokszor elhangzott már, hogy alapja van a megyei jogú várossá válásnak. Ez csak a politikusok számára presztízs, vagy az itt élő embereknek is fontos?
Jó a kérdés! Hogy mennyire fontos ez az itt élők számára, azt jól mutatja, hogy nem csak az önök szerkesztőségét kérdezik ezekről, hanem engem is nap mint nap, bármerre megyek a városban. Foglalkoztatja ez az embereket a múzeumban és a boltban egyaránt. Egyébként már ott, az augusztus 20-i rendezvény után többen odajöttek hozzám és gratuláltak, pedig még meg sem kaptuk a megyei jogú városi rangot. De azt már érzik az emberek, hogy megérdemeljük. És az, hogy ezt már nem csak tőlem, tőlünk, hanem a kormány egy tagjától is nyílt színen hallhatták, az megerősíti bennük az érzést, hogy igenis Szentendre megérett arra, hogy megyei jogú város legyen. Tehát én azt gondolom, hogy minden lokápatriótának ez fontos ügy. Azoknak, akik itt születtek, de ugyanúgy azok számára is, akik választott otthona lett Szentendre. De azt gondolom, hogy a város hagyományaiból ez magától értetődően következik. Hiszen az tény, hogy az itt élők sokkal inkább lokálpatrióták, mint bárhol az országban. Azért is érzik ennyire és ennyien magukénak ezt az ügyet, mert sokaknak a munkája, erőfeszítése, törődése benne van a városunk sikerében, fejlődésében. Ráadásul ez egy plusz érzelmi kötődést is hoz, legalábbis ezt tapasztalom a beszélgetések során. Mindenkivel arra jutunk, hogy Szentendre a magyar kultúra jelentős központja, és bár a Festők Városának nevezzük magunkat, a művészetnek minden ága jelen van Szentendrén, országos, sőt nemzetközi szinten. De most már elértük azt a szintet, hogy nem csak a kultúrára lehetünk büszkék, hanem a városunk fejlődésére, fejlettségére is. Mondok egy példát: a napokban itt járt a vietnámi államfő felesége. Órákat sétált a városban, majd azt mondta, számos helyen megfordult már a nagyvilágban, de ilyen szép és karbantartott történelmi várost ő még nem látott. Elhihetik, hogy úgy éreztem magam, mintha hájjal kenegetnének. De komolyra fordítva a szót, az említett hölgy a múlt héten még Obamával fogott kezet, sokat látott a világból, s ha ő dicsér minket, akkor arra joggal lehetünk büszkék. Ez mindegyikünk számára, akik itt élünk, pozitív visszaigazolás. Hogy megkapjuk-e a címet, az más kérdés: az egy összetett jogi, politikai és gazdasági ügy.

Az érzelmi töltete tehát megvan a dolognak, de óhatatlanul fölmerül a kérdés: ez csak egy cím, vagy valamivel jobb is lesz az itt élőknek, ha megyei jogú város lennénk?
Nagyon nagy változást természetesen nem érzékelnek majd, hiszen az a fejlődés, azok a fejlesztések, ami alapján kérjük a címet, már megtörténtek.
Ott vannak például az iskoláink. Mindegyik nem csak az országos átlag felett van, de még a budapesti iskolák nagy részét is megelőzzük. Ahhoz, hogy ezt így fenn tudjuk tartani és fejleszteni is tudjuk, további források kellenek. A megyei jogú városi cím ezekhez segíthet hozzá, ezek azért érzékelhetőek lesznek az itt élők számára is. De mondok mást is. Több és nagyobb pályázati lehetőségeket biztosítana. Két nagyon fontos tervünk van, amire még jelentős pályázati forrást várunk. A gát elkészülte után, a Dunakorzónk teljes megújítása az egyik, amelyben már közel járok a sikerhez. A másik távolabbi cél: az úgynevezett Castrum-projekt.
Más téren pedig ez az előrelépés nagyobb tőkevonzó képességet jelentene, ami több munkahelyet eredményezne. De sokunk számára az is előnyt jelentene, hogy megyei jogú városként még inkább meg tudnánk őrizni és meg tudnánk mutatni önállóságunkat. Megyei jogú városként biztosak lehetnénk benne, hogy gyermekeink, unokáink idején sem válhat Szentendre Budapest elővárosává, vagy alvóvárossá…

…mert fenyeget ez a veszély?
Járjunk nyitott szemmel! A főváros és Szentendre közötti részen egyre jobban eltűnik a zöld rész. Az ipar, a szolgáltatás egyre nagyobb területet foglal el, és sokat kell tennünk azért, hogy a két település ne épüljön egybe, ne tűnjön el a természet. Ha így teszünk, akkor megyei jogú városként meg tudjuk őrizni önállóságunkat, egyéniségünket, értékeinket. Megyei jogú városként a Dunakanyar, sőt, Pest megye északi részének központjává, szervező erejévé lehetünk, ami az életminőség további javulását eredményezheti, ha továbbra is ügyesen kihasználjuk a lehetőségeket.

Megkerülhetetlen kérdés: minden nagyon szép, minden nagyon jó, vagy lenne azért hátránya is?
Azt gondolom, hogy igazából csak a városvezetés számára jelentene „gondot”, hiszen egy megyei jogú városnak több feladatot kell ellátnia, mint egy „sima” városnak. Igaz, ez a városlakók szempontjából nem hátrány, hanem előny, hiszen plusz önkormányzati szolgáltatásokkal gazdagodhatnak.

Vannak-e konkrét kritériumok, és megütjük-e mindenben a mércét?
Na, ez a legnehezebb része az ügynek. A jelenlegi törvényi szabályozás nem határozza meg pontosan a megyei jogú várossá válás feltételeit. Ezért azt gondolom, hogy a várossá válás mintájára kell támaszkodnunk, akkor, amikor a jogi lehetőségeket keressük. Az tény, hogy nem csak a jelenünk, hanem a történelmi múltunk is feljogosít minket erre a címre. Szentendre ezer- éves város, sőt, már az ókori római időkben jelentős település volt. A középkorban volt idő, amikor még Veszprém is „ide tartozott”, hiszen a Veszprémi Püspökség oklevél-kiállító helye volt Szentendre.

És a jelenünk?
A jelenünk legalább ennyire figyelemre méltó. Néhány példa: átvettük és működtetjük a korábbi Pest Megyei Múzeumot, amely továbbra is megyei hatókörű intézmény. Csakúgy, mint a Pest Megyei Könyvtár, ami szintén Szentendréhez tartozik január elseje óta. De például katonai szempontból is kulcspozícióban vagyunk, hiszen az ország egyetlen altiszti akadémiája nálunk működik. A modern rendelőintézetünk is térségi szerepet tölt be, ellátva nem csak Szentendre lakosságát. Itt működik az ÉMI, és jó úton haladunk abban is, hogy felsőoktatási intézmény is működjék hamarosan nálunk. Pest megye összes örökbefogadási ügyét Szentendrén intézik. A nyári idegenforgalmi szezonban az egész dunakanyari térség rendőrségi központja a – szintén felújított – rendőrkapitányságunk. A Földhivatal is új épületbe költözött, és Járási Bíróság működik városunkban. Szintén kiemel bennünket a kisvárosok sorából, hogy – a HEMO többszáz millió forintos teljes felújítása után – hamarosan 24 órában működő okmányiroda nyílik Szentendrén. Ilyen csak egy volt eddig, Budapesten.

Az ipar területén nem vagyunk a legnagyobbak között!
Nem, de ez ma már nem is hátrány! Sőt, jószerével előny. Egy kis várostörténeti kitekintő: a középkori városok kialakulásának kezdetén a földtulajdon volt a legfontosabb. Aztán ipari forradalom utáni időkben már egyértelműen az ipar köré szerveződtek a gazdagodó, fejlődő városok. Később, a nem is oly távoli múltban az ipar helyett a szolgáltatások vették át a fejlődés kulcspozícióját. Na, ebben már egyáltalán nem állunk rosszul, sőt! De lassan ez is a múlté, hiszen a jövő egyértelműen a tudásbázisra épülő településeké. Ezért is foglalkozunk kiemelten ezzel a területtel. Ráadásul nekünk ezen a téren szinte behozhatatlan előnyünk van. Itt a szellemi tőkének olyan koncentrációja van, amely – meggyőződésem és tapasztalataim szerint – sehol máshol nincsen az országban. Azt láttam a világ leginkább fejlődő részein, hogy a tudás önmagában már nem elég, kell hozzá az alkotó kreativitás. És ebben a párosításban, művészváros lévén, verhetetlenek vagyunk! Itt adott a kiemelkedő tudás és a művészeteken, az egyediségen alapuló kreativitás. Meggyőződésem, hogy fényes jövő vár a városunkra, ha ki tudjuk használni ezt a páratlan adottságunkat! Egyébként ugyanezt a történelmi lehetőséget használtuk ki az eddigiek során, tehát kezdettől fogva ez határozta meg a tudatos városfejlesztési stratégiámat.

Milyen lépések születtek eddig az ügy érdekében?
Mint már említettem, 2006 óta minden városfejlesztési döntés ennek kapcsán született. Tehát a pályázatok, a felújítások, az építkezések, mind-mind erre mutattak. Most már eljutottunk oda, hogy megalapozottan van okunk kérni a címet. Ennek jogi formába öntése zajlik már.

Lesz-e a kérdésről társadalmi vita?
Magától értetődő, hogy lesz! És nem csak azért, mert azt tapasztalom, hogy ez tényleg érdekli az embereket, hanem mert számítok a Szentendrén élőknek nem csak a véleményére, hanem a már említett kreativitására is! Várjuk majd a további ötleteket, javaslatokat, amivel meg lehet támogatni az előterjesztésünket! Azt akarom, hogy mindenki magáénak érezze az ügyet, hogy mindenki átérezze a fontosságát és előnyeit!

Hogyan tovább, milyen lépéseket tervezünk?
Mint már említettem, a jogi rész előkészítése hamarosan lezárul, és akkor széleskörű városi vitára bocsátom az anyagot. A visszajelzések alapján, ami jó és használható, azt beleépítjük az anyagba. Ez egy több száz oldalas, komoly és nagyon alapos, pontos munkát igénylő anyag, de bízom abban, hogy még az idén elkészül és fölterjeszthetjük a kormánynak, illetve a Parlamentnek.

Hogy érzi, van-e helyi támogatottsága az ügynek?
Természetesen, de ezt önök is tapasztalhatták a szerkesztőségben. Azt kell mondjam, nem hogy támogatják az ügyet, hanem sokan egyenesen elvárják ezt a lépést.

És van-e politikai támogatottsága az ügynek?
Az augusztus 20-i ünnepség szónoka, a felelős magyar kormány egy tagja mondta mindannyiunk előtt a nyílt színen, hogy Szentendre joggal pályázik a megyei jogú városi címre. De kormánytagokkal, parlamenti képviselőkkel beszélgetve is mindenhol támogató hozzáállást tapasztaltam.

Ki dönt?
Az Országgyűlés.

Mikorra érhetünk célt?
Jós nem vagyok, mivel a döntés nem a mi kezünkben van, ezért konkrét időpontot mondani nem tudok. Azt tudom, hogy mi tiszta lelkiismerettel várhatjuk a mielőbbi döntést, hiszen a munkát tisztességgel elvégeztük. Én egyébiránt abban bízom, hogy akár már ebben a parlamenti ciklusban döntés születhet az ügyünkben.

Kempf Károly Ignác

« 2022. augusztus » loading...
h K s c p s v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
szo 13

P’Art Mozi – filmszínházi programok

2022. 01. 01. - 2029. 12. 16.
szo 13

Kovács Margit, a Duna királynője

2022. 01. 03. - 2029. 12. 31.
szo 13

Kmetty kiállítás – újragondolva

január 3.. 17:00 - november 13.. 18:00
szo 13
szo 13

Vas István emlékkiállítás

június 24. - szeptember 25.
szo 13
szo 13
szo 13

Barokk fesztivál Szentendre belvárosában

augusztus 11.. 08:00 - augusztus 14.. 17:00
szo 13

Római kori dunai őrhajó Szentendrén

augusztus 12. - augusztus 13.
szo 13

Galaxisok koncert a Barlangban

augusztus 13.. 20:00 - 22:00
vas 14
sze 17

Teátrum 2022 / A feleség negyvennél kezdődik

augusztus 17. - augusztus 18.
sze 17
pén 19

Szerb búcsú

augusztus 19.. 10:00 - 22:00
csü 25

Teátrum 2022 / Hárman a padon

augusztus 25. - augusztus 26.
pén 26