Sütő Bence „ŐK/AZOK” című kiállítása nyílt meg 2017. október 16-án a Városház Galérián. A kiállítást Prónai Csaba antropológus nyitotta meg.

Sütő Bence első kiállítása üdítően nem egy fiatal képzőművész segélykiáltása; nem az eltaposó talpak között keres magának helyet, nem akar „haladni” a művészeti trendekkel, nem kapcsolódik dialógushoz, és nem parafrázis. Talán, mert másik oldaláról fogja meg az alkotói műveletet, s művészetének nem célja, hanem oka van (a cikkíró persze parafrazál, most éppen Kassák Lajost). Emiatt festményei és grafikái egy nagyon mélyről jövő, a tudat blokkját kikerülő úton kerülnek a napvilágra; „naiv” képek, ahol emberi minimumok ősi vagy galaktikus szcenáriókban próbálnak újra és újra család- és társképzetekkel alkotni egy világot, amiben ember és ember között csak közös szimbólumok szintjén történik kommunikáció. Éppen ezért a művészettörténet és esztétika helyett az emberi lélek, ma divatosan szólva a psziché nyelvén küldi kérdéseit felénk, s a válaszban – mely csak emberségünk titka lehet – magunkról tudhatunk meg a legtöbbet. Amikor végigsétáltam a tárlaton, folyamatosan kerestem szememmel a visszatérő formulákat: félig lehunyt szem (Elnézés c. kép), állandó elfordulások vagy szem nélküli, mégis boldogan bárgyú testek lebegnek fákról vagy talpalatnyi szilárd talajról ábrándozva. A test, mely meztelen, esetlen, de némely részletében ormótlan – nem ideál. Sokkal inkább az erőszakot, a test konfliktusaiból és erejéből fakadó hierarchiát igyekszik megbontani, mely törekvés gyökerei az alkotó élményeiből, traumáiból, s nem egy ideológiai giccsből származnak. Egy szó, mint száz: örömmel tapasztaltam, hogy a kulturális antropológus hallgató Sütő Bence nem eszmékkel és divatideológiákkal akar megmondója lenni társadalmunknak, hanem a valós élet globális emberének magányos, közös lelkét ábrázolja.

Kéri Virág Alice