Saját Éden BOROS Viola kertjei

2018. június 9. – szeptember 2.

HELYSZÍN: Ilosvai-gyűjtemény

KURÁTOR: Bordács Andrea

Boros Viola minden évszakban megfestette a kertjét hatalmas, az egész műterme falát betöltő méretben. Így gyakorlatilag a belső térben újrateremtette a kinti természetet. Borosnál ezek az évszakok nem különülnek el markánsan, folyamatosan átnyúlnak egymásba, a kopasz ágak összeölelkeznek a burjánzó indákkal. Egyszerre koncentrál a részletekre, ugyanis a hatalmas kert-pannói több modulból álló képek; ugyanakkor egyszerre festi a nagy egészet is.
A kert, akármilyen profán helyzetben is, szimbóluma a földi paradicsomnak, s megidézi az édeni gondtalan életet. Az Éden alatt egyszerre értjük a kertet és a lehetőségekhez képest ideális állapotot. Pontosabban, a kert mindig is metaforikus értelmű, mivel sohasem csak virágzó vegetáció, hanem életfelfogás, lelkiállapot is. A kert nem teljesen természetes, de nem is egészen mesterséges környezet; „egyfajta megkomponált, megszelídített vadon”.
Boros Viola számára a kert a nyers, megzabolázatlan erő, a biztonság terepe is. A kiállításon a napszakok alapján válik markánsan külön a két kertje, a nappali burjánzás szemben az éjszaka titokzatos világával. A nappali Édenben mintegy ready made-ként igazi növények keverednek a festmények világába, így a természet és a természet képei közti rivalizálás is megfigyelhető. Az éjszaka mesterséges neonfényei és foszforeszkáló növényei mégis annak a természetes lényegét tudják megragadni.
Az embert többek közt épp a kimeríthetetlen tudás vágya teszi emberré: így erről nem mondana le, mégis folyamatosan vágyik vissza abba az ősi, gondtalan állapotba. Kénytelen tehát újra megteremteni a maga számára a Saját Édenét.