RABÓCZKY: Judith

2018. június 9. – szeptember 2.

HELYSZÍN: Kovács Margit Kerámiamúzeum, belső udvar

KURÁTOROK: Jerger Krisztina és Szabó Noémi

Rabóczky szobrászata „behúz, körbevesz, erős figyelemre késztet; kissé csúfondárosan, áhítattal és iróniával körbetáncoltat a konvenciók és ellen-konvenciók porondjain. Nem, nem forgat föl – mert mi is az? –, hanem a permanens fölforgatottságról beszél elegánsan és szenvedélyesen, s ez, ami radikális.”

Parti Nagy Lajos

JUDITH
Rabóczky Judit első köztéri szobra. Megrendelésre készült, ide, Szentendrére. A bibliai Judit figuráját idéző erőteljes nőalak határozott terpeszállásban, összefont karokkal, felszegett fejjel tekint a messzeségbe. Provokál, mint megannyi ember-nő alakja. Őserő árad minden porcikájából, pedig csak a meztelenség kiszolgáltatottságát leplezi. Biztos lábakon áll és elhiteti velünk, hogy ereje korlátlan, szétveti testét, mert mindenre képes. Pedig nem! Tekintete a távolba mered, nézése közömbös, vagy inkább reményvesztett. Néz, de látni nem akar. Megjelenik benne a bizonytalanság, az egyedüllét felismerésének fájdalma.
JUDITH annak a legutóbbi kilenc nőalaknak az újrafogalmazása, mely a test megannyi, érzelmeket közvetítő, hol megalázott, hol szemérmetlen, vagy akár vulgáris, alkalomadtán büszke, de leginkább szorongó és esendő mivoltát mutatta be.

Jerger Krisztina

Rabóczky Judit (1979) szobrászművész 2007-ben végezte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Kő Pál osztályában. Plasztikáin és installációin az elmúlt évtizedben főleg portrék, macskák, vasvirágok és legfőképp egyéni személyiség nélküli, de erős identitással rendelkező emberi alakok jelentek meg. A talált fémtárgyakból hegesztett, drótból formázott és pirogránitból kialakított expresszív figuráinak stiláris gyökere elsősorban a 20. századi szobrászat (Alberto Giacometti, Antony Gormley) hagyományaiból ered. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt, művei hazai magángyűjteményekben szerepelnek.