A szentendrei rózsakertészetek nyomában – Benkovits Györggyel

A Tourinform Rózsaudvar | Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál programsorozatának keretein belül

A SZENTENDREI RÓZSAKERTÉSZETEK NYOMÁBAN
Benkovits György vízfestő vetített képes előadása

A Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál hétvégéjén
2019.08.30. péntek
18:00 Szamos Marcipán Cukrászda, Klimt terem

„Sokféleképpen nevezték már városunkat, s egy tucatnyi jelzőt a nagyközönség is elfogadott. Ilyenek: „A festők városa”, a „Dunakanyar kapuja” stb. stb…, és most újabb jelző: „A rózsakertészek városa”. Az elnevezéssel bármennyire is nagyvonalúnak tűnik, nem kérkedni akarunk. E jelzőnek alapja van. Szeged és Hódmezővásárhely kivételével nincs még egy magyar város – különösen kisváros – ahol annyi rózsakertész működne, hivatásszerűen és műkedvelőként, mint Szentendrén. A tanács nyilvántartása szerint 40 szakképzett hozzáértő család foglalkozik rendszeresen rózsahajtatással, nemesítéssel és termesztéssel.” – írja a hatvanas évek derekán a Pest Megyei Hírlap.

A szentendrei rózsakertészekről a mai szentendreiek már alig hallottak, de azt is kevesen tudják, hogy milyen erős és évszázados szellemi, lelki, de gyakorlatias kapocs is összeköti Szentendrét és a görög Athosz szigetével. Hogy nem csak Hilandar szent kolostoregyüttese ez, de a félszigetről a szerzetesek rózsái is eljutottak anno a városunkba. Hogy Velence nem csak azért emblematikus hely számunkra, mert itt nyomtatták a püspökség egyházi könyveinek jelentős hányadát, és itt játszódik Jakov Ignjatovity regényének néhány részlete is, és a legenda szerint itt testőrködött, kereskedett, hajózott néhány szentendrei dalmát család őse is, akiket schiavonéknak neveztek. De azért is, mert innen került kalandos és romantikus úton Szentendrére a Peace a piros cirmairól ismert sárga rózsa is. De volt Szentendrén egy szakmai közösség is, amelyet a rendszerváltás után ledarált a kegyetlen globális piac. A hetvenes évek végéig sikeres, jóindulattal céhnek is nevezhető közösség a rózsások, jelentős szerepet vállaltak anno Szentendre gazdasági és közösségi életében. A kertészkedés speciális formáját űzték, rózsát „hajtattak”, amely az üvegházi rózsatermesztést jelentette, és amely magas szakmai tudást, elhivatottságot és áldozatot követelt művelőjétől. Így nevezték, amikor fűtött üvegházakban ügyes trükkökkel arra csábítják a növényt, hogy akkor virágozzék, amikor ez neki nem szokása, télen.

S bár a kertészkedés mesterségének ősi és erős gyökerei voltak korábban is Szentendrén, de a rózsatermesztés e huszadik századi formáját az üvegházi formát Kovács Gyula úr a harmincas években tette ismertté és népszerűvé a városban. Az ő kertészetében tanultak első követői is, sajátították el e csodálatos kertészeti tudomány számos csínját bínját, hogy aztán a hatvanas években már közel ötven kis önálló házi kertészetben műveljék a mesterséget.

Ezekről, de még más dolgokról is számos legendát és történetet felidézek majd vetített képes fecsegésemen, és persze szót ejthetünk arról is, hogy a Szentendrei rózsától, a házak falához ültetett mályván át a levenduláig milyen kertészeti hagyományok, szokások, de tanulságok is vannak a szentendrei kertészkedés múltjában és jelenében.

A belépés ingyenes! Helyek elfoglalása érkezési sorrendben.
Maximum létszám 50 fő.