Az SZVSE tízgólos győzelmet aratott a Visegrád ellen, ezzel megnyerte a Pest megyei harmadosztály Nyugati-csoportját.
A Szentendre VSE 11-1-re győzött a Visegrád SE ellen a pomázi albérletben, ezzel biztosította elsőségét a Pest megyei harmadosztály Nyugati-csoportjában, valamint az egy osztállyal feljebb jutást.
Az első szentendrei gól hamar megszületett: az ötödik percben Krasznai átadását Lukács Gábor keményen meglőtte, a labda a bal kapufáról vágódott a jobb kapufához a sarokba (1-0). Meglepetésre sok kimaradt hazai helyzet után a 23. percben egy visegrádi támadás sikerrel járt, Kreisz középen kiugrott és egyenlített (1-1). Nagyobb sebességre kapcsolt a Szentendre. A szünetig Lukács majd Krasznai góljával megnyugtató előnnyel mehetett szünetre a bajnokjelölt (3-1).
A második félidő rémálommá vált a visegrádi kapus és az előtte küzdő közvetlen védelem számára. Az ötvenedik és az ötvennyolcadik perc között a szenzációsan kényszerítőző szentendrei támadók és középpályások szétzilálták a fáradó védelmet. Lukács után Szijj és Dalkó, majd Lénárt is betalált (7-1).Tíz perc gólcsend után – amely a szentendrei cserék játékba lendülésének ideje lehetett – a 71. percben Dalkó folytatta a gólgyártást, ezt Dankovics nagy gólja követte, majd Lénárt és Dalkó újabb találatával a már bajnok Szentendre megközelítette tucatot (11-1).
A végén a visegrádiak kénytelen-kelletlen gratuláltak a sugárzó arccal ünneplő szentendreieknek, akik edzőjüket, Dombay Zsoltot feldobálva és őt pezsgővel megöntözve fejezték ki örömüket. Bajnokcsapat – skandálta a közönség, így vonult az öltözőbe az SzVSE, majd Szentendrén, a klubházban folytatódott az ünneplés.
Dombay Zsolt az SZVSE szakosztályvezetője és vezetőedzője az idáig vezető útról és a sikerről:
Közel 20 évvel ezelőtt én magam is tagja voltam a Szentendre NB III-as csapatának, mely azóta is tisztázatlan körülmények között „eladásra” került. Érhetjük ezt a szó szoros értelmében, hiszen a csapat játékosait az NBIII-as indulási joggal együtt, az akkori vezetés Csákvárra adta el. Ezzel tulajdonképpen megszűnt létezni a Pest Megyében nagyra tartott szentendrei labdarúgás. Volt arra próbálkozás, hogy újra építsék, teljesen amatőr alapon a szakosztályt, de mivel a város kevésbé volt ebben érdekelt, a sporttámogatásokról akkoriban szó sem volt, a támogatói kör is szűkös kereteket tudott csak biztosítani, néhány év után dugába dőlt a próbálkozás. Megjegyzem, a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel vagyok azok iránt, akik akkoriban ezt felvállalták.
Valahol én magam is ezzel a vágyálommal, vízióval indultam neki a munkának kb. öt évvel ezelőtt. Sem sportteleppel, sem játékosokkal, sem anyagi forrásokkal nem rendelkeztem, csak azt tudtam, hogy ez az amiért dolgozni akarok, azaz Szentendrét újra a labdarúgás térképére helyezni, oda ahová Szentendrét a neve és a városlakók sportszeretete, tehetsége predesztinálja. Első évben sikerült, a méltatlan körülmények között, Szentendrét elhagyni kényszerült azon labdarúgókat megszólítanom és „hazacsábítanom”, akik gyermekkoruk óta városunk egyesületében fociztak, így benevezhettünk az öregfiúk bajnokságba. Az ezt követő évben már némi átfedéssel, sikerült annyi felnőtt korú játékos bizalmát elnyernem, hogy be tudtunk nevezni a felnőtt bajnokságba is. Mindkét korosztályunk jelenlétét a Pest Megyei bajnokságban örömmel fogadták ellenfeleink, mely ha lehet még több erőt és elszántságot biztosított számomra. Ami viszont a szakmai előrelépést gátolta, hogy nem volt biztosított az utánpótlásunk, azaz nem volt kikkel pótolnunk a kiöregedő játékosainkat. Tudtam, hogy az utánpótlásképzés és annak felépítése egy igen hosszú és költséges feladat. Szentendre városában hosszú ideje működik két utánpótlás nevelő egyesület is, így azt tűztem ki célként, hogy felveszem velük a kapcsolatot és felkérem őket az együttműködésre. Logikus elképzelés volt, hiszen így számomra leegyszerűsödik a feladatok köre, a már működő utánpótlás egyesületeknek pedig nem jelentünk újabb konkurenciát, az ifi korból kiöregedő játékosaiknak pedig játéklehetőséget tudunk biztosítani. Mindkét egyesülettel megállapodtam és a Dunakanyar SE vezetőjével, Batári Csabával sikerült is ezt a gyakorlatban is folytatnunk. A harmadik évadnak az említett egyesület, korosztályban megfelelő játékosaival megerősítve vágtunk neki, melyet nagyon sikeresen zártunk és biztosak voltunk abban, hogy a következő szezon már rólunk, azaz Szentendréről fog szólni.
Ennek a tudatnak a birtokában folytattuk a munkát, a csapat felkészítését és tűztük ki célként a bajnokság megnyerését, a feljutás kiharcolását. Remekül sikerült a felkészülésünk, de sajnos anyagi forrásunk, stabil lehetőségeket biztosító sporttelepünk nem volt. Az Izbégi sporttelepen, mely az SZVSE labdarúgói számára adott volna erre lehetőséget, mondjuk úgy, nem voltunk, vagyunk szívesen látottak. Megint csak a már említett Dunakanyar SE és annak vezetőinek segítségére voltunk kénytelenek támaszkodni, akik mindezt biztosították számunkra.
Az első két forduló nem úgy alakult ahogy arra számítottunk, hiszen mindkét mérkőzésen vereséget szenvedtünk. Nagy volt az elkeseredés mind az én, mind a játékosaim részéről, de sikerült ezen túllépnünk. Oly annyira, hogy a bajnokság további szakaszában nem találtunk legyőzőre. Néhány számadat: 2014 augusztus 23-a óta nem szenvedett vereséget a csapatunk, egyetlen döntetlenre voltak ellenünk képesek, a bajnokság második helyezettje, a Törökbálint együttese. 23 mérkőzésen, 20 alkalommal győztesen hagytuk el a pályát, 123 gól értünk el és mindösszesen 22 kaptunk. Azt gondolom, hogy ezek a számok is bizonyítják azt az imponáló magabiztosságot, mely az aranyéremhez vezetett. Nem szabad azért elfeledkeznünk arról, hogy még hátra van egy mérkőzésünk, hiszen 31-én vasárnap Dunabogdányba látogatunk, mely mérkőzés számunkra ugyan tét nélküli, de természetesen eredményesen és szép futballal szeretnénk búcsúzni a megye III-tól.
Batári Csaba kollégám és Barátom szaktudásának segítségével, 2013-ban egy közösen kidolgozott koncepciót fektettünk le, melynek nyomán haladunk azóta is. Ennek fő célja, hogy főként saját nevelésű tehetségeinknek biztosítsunk lehetőséget és velük érjük el, hogy Szentendre az agglomeráció vezetője legyen a labdarúgás tekintetében. 2020-ra szeretnénk elérni, hogy minimum még egy osztállyal feljebb, azaz Pest Megye legjobbjaival kerülhessünk megmérettetésre és ezzel egy időben újra népszerű szabadidő eltöltésként szolgálhasson városunk és környékének lakossága számára a labdarúgó mérkőzések megtekintése. Céljaink az SZVSE-ben nem önös érdekűek, hiszen jelenleg is azt amit csinálunk társadalmi munkában tesszük, sőt saját anyagi forrásainkkal segítjük. Megragadnám az alkalmat és kérném mindazok segítségét, akik akár magánszemélykén, vagy vállalkozóként segítségünkre tudnának lenni, támogatnának az elképzeléseinket, hiszen azt gondolom, hogy ezzel a bajnoki címmel is bizonyítottuk, hogy eredményes, szép jövő előtt áll a labdarúgásunk.
Szeretnék megköszönni Szentendre Város újonnan választott vezetőségének,hogy hosszú évek után fontos stratégiai ágazatként kezeli városunkban a sportot, külön Verseghi Nagy Miklós Polgármester Úrnak, hogy támogatja a koncepciónkat, és mert lelkes nézője volt a csapat mérkőzéseinek. Az SZVSE és a Dunakanyar SE vezetőségének, valamint Csapatunk tagjainak, az edző kollégáknak az egész éves alázatos, sportemberhez méltó munkát és hozzáállást, és a szurkolóinknak a hűséges buzdítást.
