Rendhagyó szabadtéri tárlat nyílt a 10 éves a P’Art mozi tiszteletére. Az évfordulóra neves szentendrei művészek ajánlották fel egy-egy alkotásukat, melyeket molinó formájában a város jellegzetes pontjain helyeztek el. Deim Pál, Kyru, Regős István és Anna, Jávor Piroska, efZámbó István, Aknay János, Paraszkay György így vagy úgy, valamennyien kötődnek a mozihoz. Munkáikat az Adria kávézótól a mozi épületéig egy belvárosi séta során mutatta be Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester. A megnyitó helyszínein Mile Ferenc klarinétjátékát hallhatta a közönség.

Az első helyszínen, az Adria kávézónál Deim Pál, a szentendrei művésztársadalom doyenje munkáját ajánlotta a megjelentek figyelmébe az alpolgármester. Mint mondta, Deim nem csak művészként van jelen a városban, hanem mesterként is, több művészgeneráció is mestereként tiszteli. „Mi szentendreiek, személyében nem csak a város vezető művészét tiszteljük, hanem legalább annyira az elkötelezett, megalkuvást nem tűrő lokálpatriótát, városvédőt, akinek figyelme nem csak a művészeti értékekre, de a város természeti kincseire is kiterjed” – fogalmazott Gyürk Dorottya.

Az Adriától a művészeket elektromos kisvonattal vitték körbe a szabadtéri tárlaton. A második állomás a Dumtsa utcai csokibolt volt, melynek falán Kyru, a grafikus, gyermekkönyv-illusztrátor és arculattervező molinóját állították ki. „Kyru a kezdetektől fogva feltétlen, elkötelezett híve a mozinak, belső tereit ő tervezte. Számos program kitalálója és levezénylője” – mondta az alpolgármester. Mint elhangzott, az sem véletlen, hogy erre az épületre került a Kyru által tervezett molinó, hiszen ennek a boltnak is ő tervezte a külső megjelenését.

Regős István és Anna, a Regős művészházaspár törzsközönsége a mozinak. Családi tárlatuk is volt itt, ahol a szülők mellett fiuk, Bence is kiállított, aki fotóművész. Meghívott beszélgetőpartnerei voltak a Nyisd Ki A Szemed – keresztény filmklub egyik rendezvényének, molinójukon, mely a Fő téren kapott helyet, szintén látszik, hogy nagy rajongói a kertmozinak.

„Jávor Piroska festőművész megszállott művészfilmrajongó. Saját széke van a moziban, amit a többi mozilátogató tisztelettel tart fenn a művésznőnek” – ismertette a harmadik mű alkotóját Gyürk Dorottya. „Rendszeresen látogatja a filmklubok vetítéseit, de a beszélgetéseken sosem marad ott. Piroska jelmondata: jótékony magány.” A Dunakorzón, a „rózsaszín ház” homlokzatán kifeszített molinóján két kéz ujjai a 10-es számot mutatják. A művész szívesen játszik képein számokkal, általában különböző évfordulókkal összefüggésben. A mozi születésnapi képén a kéznek szeme van.

A szentendrei művészet legjobb, legeredetibb időszakát idézte fel a kulturális alpolgármester „Öcsike”, ef Zámbó István molinójánál. A 60-as évek végét, a 70-es évek elejét, amikor a művészet először jelent meg köztereken, természetesen, magától értetődő módon, mintha mindig is így lett volna, fricskát mutatva a merev, korlátolt, túlszabályzott Kádári kultúrpolitikának. „Ez volt az az időszak, amikor százak, ezrek zarándokoltak HÉV-vel Szentendrére, hogy részesei lehessenek a felszabadító, Szentendrei Szabadtéri Tárlatoknak a Templomdombon. Ez volt az az időszak, amikor az ország művészetkedvelő, műértő közönsége köszönhetően Öcsikének, fe Lugossy Lászlónak és művészbarátaiknak Szentendrére figyelt, olyan dolgok történtek itt, mint sehol másutt az országban. Szentendre néhány évig az ország kulturális fővárosa volt.”

A séta utolsó állomásán, a P’Art mozinál függesztették ki Aknay János molinóját, akinek 40 év munkáiból válogató kiállítását néhány hónapja nyitotta meg az alpolgármester épp a moziban. „Ő az a szentendrei festő, aki a legtisztább szentendrei képzőművészeti hagyományt viszi tovább Barcsay tanítványaként- a konstruktív, geometrikus vonalat – melyben dominálnak a szentendrei városképi elemek. Aknay máig az egyik legszentendreibb festőnk. Szentendre nélkül nincs Aknay, de mára elmondhatjuk, hogy Aknay nélkül nincs Szentendre, emblematikus festőjévé vált a városnak” – fogalmazott Gyürk Dorottya. A mozinál látható Aknay műve mellett Paraszkay Györgyé is, akinek sorsa „már születése pillanatában megpecsételődött, hiszen a Toldi mozi épületében született, gyermekkora jó részét a moziban és annak gépházában töltötte. Operatőrnek készült, végül grafikus, fotós lett. A P’Art mozi utóbbi időszakában mozigépész, grafikus, fotós, kiadványszerkesztő minőségben dolgozik. A filmekről mindent tud, vele beszélgetve mindig az az érzésem, hogy bármelyik filmklubot egy személyben el tudná vezetni” – méltatta Paraszkayt az alpolgármester.

Az esemény zárásaként Gyürk Dorottya úgy fogalmazott, a születésnapi molinóséta azért sikerült kiválóan, mert volt benne egy jó adag szentendreiség. „Ez az esemény sehol másutt nem történhetett volna meg, csak itt, Szentendrén. Vannak nem kevesen közöttünk, akik pontosan érzik ezt, ezt a szentendreiséget, a szentendrei életérzést. Ildikó és Gyuri közéjük tartoznak, tudják, hogy a szentendreiségnek egyik megkerülhetetlen, lényeges összetevője a képzőművészet, és bár mozit vezetnek és üzemeltetnek, a képzőművészet mindenben, amit csinálnak, jelen van”.