Fülöp Zsolt polgármester Dénes Lászlót köszöntötte 90. születésnapja alkalmából Vasvári lakótelepi otthonában.

Laci bácsi 1932. október 10-én született Székelyudvarhelyen, de élete nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. A második világháború sajnos az ő családját sem kímélte. Édesapja a fronton szolgált, a székely határőrezred parancsnokának gépkocsivezetőjeként. Édesanyjával 1944-ben menekültek a szovjet katonák elől Budapestre, ahol egy rokonuknál leltek menedékre az első kerületi Batthyány utcában. Az utazás két hétig tartott, ráadásul az édesanyja akkor már súlyos beteg volt. Mivel sem a marosvásárhelyi sem a budapesti kórházak nem tudták kezelni a sok sebesült miatt, hamarosan életét vesztette. Az anyja halála után nagynénje sajnos nem tudta magánál tartani a kisfiút, hiszen alig volt élelme. Laci bácsi ekkor került a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által vezetett gyermekotthonba, ahol egy vele egykorú barátjával igyekezték segíteni a Világ Igaza címet is kiérdemlő lelkész munkáját, és az otthon életének szervezését. 1945 októberéig élt a gyermekotthonban, majd a nagynénje vitte haza Erdélybe. Laci bácsit a nagybátyja nevelte egészen 1947-ig, amikor az édesapja csodával határos módon hazatért a hadifogságból.

Laci bácsi kiváló eredménnyel érettségizett, de hiába szeretett volna tovább tanulni, származása miatt nem nyerhetett felvételt a felsőoktatásba. Pár évvel később a szerencsének is köszönhetően mégis sikerült bejutnia, mivel egy kormányzat által kiadott rendelet értelmében, aki dicsérő oklevéllel fejezte be a középiskolai tanulmányait, azt fel kellett venni a megjelölt karra.

Laci bácsi fiatal korától szeretett sportolni, magas szinten kézilabdázott és síelt, de a síugrást is többször kipróbálta. Feleségével, Adriennel Marosvásárhelyen ismerkedtek meg egy táncesten. Két lányuk született és négy unokával büszkélkedhetnek. Amikor a lányaik még gyerekek voltak, sokat túráztak, és síeltek. Az ünnepelt még 10 évvel ezelőtt is sílécre állt, de gerincműtéte után már nem tudott részt venni a barátokkal és a családdal közösen szervezett alkalmakon.

Laci bácsi a megyei építőipari vállalatnál helyezkedett el. Dolgozott Bukarestben az 1977-es földrengés után, és Segesvárra is hívták, amikor a várost elöntötte az árvíz. Munkával töltött évei alatt épített sípályát és szállodákat Szovátán, lakótelepet, templomokat, de még varrógépgyárat is. Műszaki igazgatóként a második ember volt a vállalatnál, ez volt a legmagasabb pozíció, amelyet magyarként elérhetett Nicolae Ceaușescu rendszerében. Amikor feleségével már Szentendrén éltek, ő kezdeményezte és intézte a Vasvári utca és a Deák utca aszfaltozását. Nagyon büszke rá, hogy a vállalkozás jól sikerült és tehetett a közösségéért.

Feleségével 24 éve élnek Szentendrén. A kisebbik lányuk Judit, Pilismaróton telepedett le, szerettek volna közel maradni egymáshoz, és persze az unokák születésekor is elkelt a segítség. A pilismaróti házat Laci bácsi építette a család számára. A Vasvári lakótelepi lakást viszont Judit találta a szüleinek, akik hamar megszokták a környéket, és megismerkedtek a szomszédokkal. Jó kapcsolatot ápolnak például Hamerli Ibolya Lilivel, aki májusban ünnepelte 90. születésnapját, de nem csak Ibolya nénivel ismerik egymást, hanem Román Elemérrel és feleségével is rendszeresen összejárnak kártyázni. Általában römit játszanak, de Laci bácsi a tarokkot is nagyon szereti, és örülne, ha lenne még kártyapartnere.

Nagyobbik lánya, Adrienn Kanadában él családjával és a polgármester látogatásakor ő is éppen hazalátogatott a szüleihez. Szerinte az édesapja az élethez való pozitív hozzáállásának, barátságos egyéniségének és tevékeny életmódjának is köszönheti, hogy jó egészségben töltötte be 90. életévét. Laci bácsi szerint mindig van megoldás a problémákra, és fontos, hogy az ember be tudjon illeszkedni a közösségbe, ahol él.

Boldog születésnapot kívánunk Laci bácsinak!