Ivan Dan éjszakáján ezernyi mécses lángja díszítette Szentendre belvárosát a Temlomdombtól a Duna korzóig – emlékeztetve a hagyományokra, a mágikus erővel felruházott tűzre, a sötétséget elűző fényre. Ezúttal a mécsesek a koronavírus-járványban elhunytakért is égtek. A fények egyben a hála jelképei is voltak, hála, köszönet mindazoknak, akik önfeláldozóan tették a dolgukat, hogy gyógyítsák, ápolják, megmentsék a betegeket.  A Horvát Nemzetiségi Önkormányzatnak köszönhetően az Ivan Dan ma már nem csak a szamárhegyi dalmátok ünnepe, hanem az egész városé.

Ivan Dan ünnepe a Keresztelő Szent János templomban tartott hagyományos misével kezdődött, majd a templom előtti keresztnél megszentelték a dalmát zászlót és a dalmát nyelvű, 18. század eleji Szentségimádási felvonulási dokumentumot. Majd Benkovits György, a Szentendrei Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Pilis Dániel alpolgármester beszédében köszönetet mondott a Horvát Nemzetiségi Önkormányzatnak, hogy évről évre megrendezi az Ivan Dant, ami – mint mondta – „egész Szentendre egyik legkedvesebb ünnepe is.” Kiemelte, hogy ez alkalommal „a szervezők célul tűzték ki, hogy minél szélesebb körben megszólítsák városunk lakóit, hogy vallási és politikai különbözőségeken felülemelkedve, közös gyökereinkre, hagyományainkra építve igazán együtt tudjunk ünnepelni.” Pilis Dániel emlékeztetett arra is, hogy a mécsesek a járvány áldozataiért is égnek, és a köszönet kifejezői is, köszönet azoknak, különösen az egészségügyi dolgozóknak, akik magukat nem kímélve dolgoztak mindannyiunkért.

Mire besötétedett, apró fények sokasága ékesítette a belvárosi utcákat, a Fő teret, a Duna-partot, egy-egy mécses meggyújtásával mindenki részesévé vált a közös ünnepnek.

Fotó: Kiss Barna