2014. augusztus 17., 09:45
Felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy ez a cikk több, mint 10 éve jelent meg, ezért elavult információkat tartalmazhat.
08. A wertheim vár

50 éve írták alá Wertheim és Salon-de-Provence testvérvárosi szerződését. Két hónapja, május végén népes szentendrei küldöttség utazott Wertheimbe, a magyar-német testvérvárosi szerződés aláírásának 25. évfordulójára. Az eseményről a SzeVi részletesen beszámolt. Július 18-20-ig újabb – az előzőnél még patinásabb – testvérvárosi esemény megünneplésére kaptunk meghívást: a Wertheim és Salon-de-Provence között született szerződés aláírására – szinte hihetetlen – fél évszázada, 1964-ben került sor!
A dokumentum 50 éve történt aláírása – bátran mondhatjuk – a korabeli Európa egyik történelmi pillanata volt, hiszen 19 évvel a II. világháború után még mindkét nemzetben igen élénken éltek a világégés okozta fájdalmak, s a túlélők bizony nehezen felejtenek!
Az európai gondolat atyja, Robert Schumann – német származású luxemburgi, ebben az időben francia külügyminiszter – erőfeszítései eredményeként 1963-ban Charles de Gaulle francia köztársasági elnök és Konrad Adenauer német kancellár aláírták a francia-német megbékélést megalapozó Elysée-szerződést. Egy évvel később Wertheim és Salon-de-Provence már csatlakoztak is az ugyanezt a célt, s általában az európai nemzetek közti békét szolgáló testvérvárosi mozgalomhoz.
Az önkormányzati és civil kapcsolatok kialakítását és bővítését egyaránt célul tűző szerződés tető alá hozásában elévülhetetlen szerepe volt a Csobánkáról kitelepített, Wertheimben új otthont találó Hermann Jánosnak, akivel – saját elmondása szerint – a franciák szívesebben tárgyaltak, mert tudták róla, hogy nem Németországban, hanem Magyarországon született. Meg kell, hogy jegyezzük: Hermann Jánosnak – János bácsinak – köszönhetjük mi, szent-
endreiek, hogy beléphettünk abba a szoros testvérvárosi körbe, melynek tagja Salon-de-Provence mellett Huntigdon-Godmanchester és Gubbio is, s bár utóbbi olasz várossal még nincs szerződésünk, az együttműködés sok éve folyamatos.
A háromnapos rendezvénysorozatra Salon-de-Provence-ból népes delegáció, összesen 45 fő érkezett, köztük – és persze német részről is – olyan idős emberek, akik már az első időktől bekapcsolódtak a testvérvárosi tevékenységbe. A franciák külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy a staféta reménybeli átvevői is jelen legyenek, ezért 14-16 éves fiatalokat is magukkal hoztak. A francia delegáció legszínesebb tagjai a saloni és környékbeli Arlesiennes – Arles-i nők – hagyományőrző csoport képviselői voltak, akik többször is provanszál zenei- és táncműsorral kedveskedtek az ünneplőknek.
Csobánkát Winkler Anikó polgármester asszony és férje, Winkler Sándor, Huntingdon-Godmanchestert Malcolm Lyons, az angol testvérvárosi egyesület elnöke és felesége, Trish, Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesületét a „francia ügyek” felelősei, Nyitrai Zsuzsa tiszteletbeli elnök és Krizbainé Szabó Éva képviselték az ünnepségeken.
A wertheimi szervezők gazdag programot állítottak össze: az első nap délelőttjén a Városházán az elmúlt 50 év testvérvárosi eseményeit felelevenítő fotó- és dokumentumkiállítás nyílt, a tablók segítségével a francia-német rendezvények mellett olyan eseményekre is emlékezhettünk, amelyekben már Szentendre is részt vett. Este került sor a hivatalos ünnepségre, melyen Stefan Mikulicz wertheimi polgármester és Michel Roux, Salon-de-Provence alpolgármestere tartottak beszédet, majd mindketten kitüntetéseket és díjakat adtak át, megköszönve a hivatal alkalmazottainak és a civileknek nem egyszer több évtizedes munkájukat. Az ünnepségen jelen volt Rainer Wieland úr, az Európai Parlament alelnöke, aki hangsúlyozta: igen fontos, hogy a testvérvárosi mozgalomba minél több fiatal kapcsolódjon be. Természetesen szót kaptak a két ünneplő testvérvárosi egyesületnek az ebből az alkalomból Werheim és Salon-de-Provence arany- és ezüstérmeivel kitüntetett vezetői is: Frau Lucie Weber és Madame Mauricette Roussel is.
Másnap délelőtt egy, a hagyományos wertheimi viseletbe öltözött egyesületi tag vezette városnézésen és múzeumlátogatáson vettünk részt, délután pedig a wertheimi – már 1965-ben így elnevezett – Salon-de-Provence körúton emléktáblát avattak, mely mellé egy Salonból érkezett fát is elültettek a hivatal képviselői és az egyesületek tagjai.
Vasárnap délelőtt a Hofgarten Kastélymúzeumban a képtár és August Gaul (1869–1921), a berlini szecesszió mestere kiállítását tekintettük meg, melyet kerti piknik előzött meg, s bár ennek a végét elmosta egy hirtelen jött zivatar, azért volt elég idő elfogyasztani az asztal méretű fonott kalács és a fantasztikus francia sajtok mellett a magyar finomságokat is: a paprikás szalámit, egy óriási görögdinnyét és a szentendrei helyi termék kolbászt és kecskesajtot.
Aznap este a háromnapos program legfelemelőbb programján vehettünk részt: németországi koncertkörútján éppen Wertheimben, a csodaszép gótikus evangélikus templomban lépett fel a Grundton D, a 800 éve alapított drezdai fiúkórus, klasszikus és modern egyházi művekkel. A búcsúvacsorát a spessarti erdőben megbúvó Kartause Grünau-ban, egy középkori karthauzi kolostor romjai között kialakított, pisztrángjáról híres, hangulatos étteremben költöttük el, provanszál, wertheimi és persze magyar dalok mellett.
Ez alkalommal is jó volt látni és megélni a nemzetek közti szeretetet és megbecsülést, a hivatalok vezetőinek és alkalmazottjainak, valamint az egyesületek minden tagjának spontán közvetlenségét, a kiváló szervezést, a gazdag és változatos programot, az esetenként 80-100 főre – igen racionálisan, mégis kiválóan – megoldott közös étkezéseket!
Bízunk benne, hogy élményeink egy részét sikerül megosztani az olvasókkal mellékelt fotók segítségével.

Krizbainé Szabó Éva

10. Közös éneklés a Kartause Grünauban