Hová tűnik a vizünk? Kritikus állapotban a hazai ivóvízhálózat

Hová tűnik a vizünk, milyen állapotban van az ivóvízhálózat, és megfelelően kezeljük-e a keletkező szennyvizet? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Víz Koalíció legújabb tanulmánya, amely az ivóvízhálózatok mellett idén először a szennyvízelvezetés és tisztítás helyzetét is vizsgálta. A szentendrei Városháza dísztermében tartott rendezvényen helyi lakosok, önkormányzati vezetők, képviselők, víziközmű-szolgáltatók és civil szervezetek képviselői vitatták meg az ágazat problémáit és a lehetséges beavatkozási irányokat. Az esemény fővédnökségét Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere és Rentz Tamás, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) víziközmű-ágazatért felelős helyettes államtitkára vállalta.

Szentendre is érintett a víziközmű-fejlesztésekben

Fülöp Zsolt polgármester köszöntőjében az alkalmazkodás, a közösségi felelősség és a hosszú távú gondolkodás jelentőségét hangsúlyozta. Mint elmondta, olyan rendszert kell a következő generációkra hagyni, amely hozzájárulhat egy zöldebb ország kialakításához. A polgármester a helyi infrastruktúra hiányosságaira is felhívta a figyelmet: Szentendre egyes részein a szennyvízhálózat kiépítése továbbra is megoldandó feladat. Hangsúlyozta a rendelkezésre álló források hatékony felhasználásának jelentőségét is.

Szentendre az elsők között csatlakozott a Víz Koalíció kezdeményezéséhez a települési önkormányzatok közül. A rendezvény fontos lehetőséget teremt arra, hogy a szolgáltatók, a döntéshozók és a fogyasztók közvetlenül találkozzanak, megosszák tapasztalataikat, és közösen keressenek megoldásokat. 

Rentz Tamás helyettes államtitkára a közös helyzetértékelés fontosságáról beszélt. Megköszönte a Víz Koalíció adatgyűjtő és elemző munkáját, és hangsúlyozta, hogy az ágazat állapotának megítéléséhez azonos fogalmakra, egységes módszertanra és összehasonlítható adatokra van szükség. A gördülő fejlesztési tervek esetében a hálózat állapotát, a felújítási igényeket és az üzemeltetés finanszírozását egyaránt figyelembe kell venni. Az egyesített csatornarendszer szétválasztása, a csapadékvíz helyben tartása és a zöld-kék infrastruktúra fejlesztése ugyancsak hozzájárulhat a vízgazdálkodás fenntarthatóbbá tételéhez.

Évente közel százezer meghibásodás történik

A  Víz Koalíció 2021-es megalakulása óta rendszeresen elemzi a hazai ivóvízhálózat állapotát. Az ötödik tanulmány a 2024-es adatokat vizsgálja, és az előző évek eredményeivel összevetve arra is keresi a választ, történt-e érdemi javulás. Ahogy sajtóközleményükből megtudható: "A Víz Koalíció még a bíróságot is megjárta, hogy megkaphassa az állami tulajdonú vízszolgáltatók közérdekű adatait, de sok küzdelem árán így is csak a tavaszi választások után tudta elkezdeni azt a munkát, amelynek az eredményeként végre elkészült a koalíció 2024-es adatokra épülő szakmai tanulmánya."

Badacsony Ákos önkéntes szakértő előadásában elmondta: a vizsgált állapotmutatók együttesen arra utalnak, hogy a hazai ivóvízhálózat állapota kritikus, és nem tekinthető elfogadhatónak. Az elmúlt öt év adatai nem mutatnak egyértelmű, tartós javulást, a szolgáltatónkénti mutatók jelentős ingadozása pedig az adatszolgáltatás hiányosságaira és pontatlanságaira is felhívja a figyelmet. A tanulmány szerint 2024-ben országosan 96 449 meghibásodás, jellemzően csőtörés történt. Ez több a 2023-ban regisztrált 93 969 esetnél. 

A hálózatba betáplált ivóvíz mintegy ötöde nem jut el a fogyasztókhoz, a felújítások jelenlegi üteme pedig messze elmarad a vezetékek elhasználódásának mértékétől. A csővezetékek várható élettartama anyagtól függően jellemzően 40–100 év. Ezzel szemben a 2024-es adatok alapján számított országos felújítási ciklus 324 év, vagyis a jelenlegi rekonstrukciós ütem mellett ennyi idő alatt lehetne megújítani a teljes hálózatot, ha a felújítások üteme és a hálózat hossza változatlan maradna. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a meghibásodások száma évek óta magas, miközben a felújítások nem követnek kiszámítható, egyenletes ütemet. A szakértő szerint a pontos állapotfelmérés és az adatok megbízhatóságának javítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fejlesztések valóban a legsürgetőbb problémákra összpontosítsanak.

A víz előállítása többe kerül, mint amennyit a lakossági díj fedez

A hálózat megújításának egyik alapvető kérdése a finanszírozás. A tanulmányban szereplő számítás szerint az ivóvíz előállításának költsége és a lakossági fogyasztói ár között jelentős különbség van. Egy szolgáltatói példában egy liter ivóvíz előállítása 78 fillérbe került, miközben a lakossági díj literenként 34 fillér volt. Ez 2,3-szeres költség- és díjkülönbséget jelent. A tanulmány szerzői szerint a tartósan alacsony lakossági díjak és az emelkedő üzemeltetési költségek között egyre nehezebb fenntartható egyensúlyt teremteni. Az állami támogatások mellett ezért a finanszírozási rendszer átgondolására is szükség lehet.

A Víz Koalíció egyik javaslata egy sávos lakossági ivóvízdíj bevezetése. Ennek lényege, hogy a személyenként meghatározott minimális napi ivóvízszükséglet kedvezményes áron legyen biztosított, az átlagos fogyasztás normál díjszabás alá essen, az átlagos igényt jelentősen meghaladó vízmennyiséget pedig piaci áron számlázzák ki. A javaslat célja, hogy a megfelelő mennyiségű ivóvíz mindenki számára elérhető maradjon, miközben a rendszer a nagyobb fogyasztás esetén takarékosságra ösztönözzön. 

A szennyvízkezelés környezetvédelmi kérdés is

A rendezvény második szakmai előadásában Hernádi Krisztina Nóra a szennyvízelvezetés és -tisztítás helyzetét ismertette. Kutatásuk során több kérdésre is keresték a választ: eljut-e a keletkező szennyvíz a csatornahálózatba, elegendő-e a rendszer kapacitása, milyen állapotban vannak a vezetékek, és megfelelően működnek-e a szennyvíztisztító telepek. Vizsgálták a rendkívüli események, például a csőtörések és túlfolyások adatait, valamint azt is, hogy kerül-e a szükségesnél több víz a hálózatba, például talajvíz beszivárgása miatt.

A tanulmány szerint 2024-ben a lakások 84,9 százaléka rendelkezett közüzemi csatornabekötéssel. Az országos átlag ugyanakkor jelentős területi különbségeket takar, és a kiépített csatornahálózat sem jelenti automatikusan azt, hogy minden érintett ingatlan csatlakozott is a rendszerhez. A kapacitás vizsgálatánál a lakosegyenérték és a hidraulikai terhelés egyaránt fontos. Míg az előbbi a szennyvíz szervesanyag-terhelését fejezi ki, az utóbbi azt mutatja meg, hogy a rendszer képes-e elvezetni és kezelni a ténylegesen érkező vízmennyiséget. A két mutató együttes vizsgálata nélkül nem ítélhető meg megfelelően, hogy egy tisztítótelep valóban elegendő kapacitással rendelkezik-e.

A szennyvízkezelés nem csupán közegészségügyi, hanem környezetvédelmi kérdés is. A tisztított szennyvíz természetes vizekbe kerül, ezért a tisztítás hatékonysága közvetlenül befolyásolja a befogadó vízfolyások állapotát. A megfelelő kezelés mellett a víz helyben tartása és újrahasznosítása is egyre fontosabbá válik.

Egységes adatokra és célzott fejlesztésekre van szükség

A szennyvízrendszerek vizsgálatának egyik legnagyobb nehézsége az adatszolgáltatás eltérő minősége. A szolgáltatók nem minden esetben azonos módszertan szerint szolgáltattak adatokat, és a rendkívüli események meghatározása sem volt egységes. Ez megnehezíti az országos összehasonlítást és a problémás területek azonosítását.

A tanulmány több fejlesztési javaslatot fogalmaz meg:

- a szennyvíztisztító telepek teljesítményének egységes értékelését;

- a problémás telepek célzott azonosítását;

- a kapacitás és a tényleges terhelés együttes vizsgálatát;

- a csatornahálózat és a tisztítótelepek egységes rendszerként történő kezelését;

- az adatalapú üzemeltetés erősítését;

- a támogatási rendszer teljesítményalapú átalakítását;

- a tápanyag-eltávolítás fejlesztését.

A csapadékvíz helyben tartása szintén fontos szerepet kapott a lehetséges megoldások között. A szivacsváros-szemlélet, az esőkertek, a tározók és a lakossági esővízgyűjtés csökkentheti a csatornahálózat terhelését, miközben segíti a víz helyben tartását és a száraz időszakokra való felkészülést.

Közös gondolkodás a lehetséges megoldásokról

A szakmai előadásokat követően a résztvevők négy témában, kiscsoportos beszélgetéseken dolgoztak tovább a felvetett kérdéseken. A víz értékéről, a szennyvíztisztító telepek optimális működéséről, a mindennapi vízfelhasználás jó és rossz gyakorlatairól, valamint a biztonságos és fenntartható vízszolgáltatásért tehető lépésekről osztották meg gondolataikat.

A konferencia megszervezésében a Víz Koalíció és a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) mellett a szentendrei önkormányzat részéről Újszászi Györgyi, a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda (KKRI) munkatársa, valamint Pilis Dániel önkormányzati képviselő is kulcsszerepet vállalt.

Az esemény üzenete egyértelmű: a víziközmű-rendszer problémái nem oldhatók meg egyetlen szereplő intézkedéseivel. A hálózatok megújításához, a szennyvíz megfelelő kezeléséhez és a vízkészletek megőrzéséhez összehangolt tervezésre, megbízható adatokra, kiszámítható finanszírozásra és a különböző érintettek együttműködésére van szükség.

A Víz Koalíció Hová tűnik a vizünk? – Az ivóvízhálózatok 2024. évi állapotjellemzői című tanulmánya  ezen a linken olvasható.